A kormánypárti, az adófizetők pénzéből támogatott Polgári Magyarországért Alapítvány július első hetében rendezett online konferenciáját François-Xavier Bellamy, a francia jobboldali Republikánusok európai parlamenti képviselője vezette fel, aki a beszélgetésük végére se tanulta meg, hogyan kell a szlovén kormányfő nevét kiejteni. A filozófus végzettségű politikus, akinek vezetésével tavaly májusban a francia jobbközép történelme legrosszabb választási eredményét érte el, a progresszió gondolatát kritizálta. A haladás eszméje vezetett szerinte oda, hogy ma „nincs szükség vezetőkre, csak szakértőkre, nincs társadalom, csak fogyasztók”. Majd felsorolt még sok pár hasonló kultúrpesszimista közhelyet. Bellamy ezután felszólított „a nominalista forradalom ellen”, bár nem biztos, hogy a konferencia minden nézője pontosan értette, mire utal a filozófus-politikus.

Bellamy azt hangsúlyozta, hogy „a jelenlegi válság döntést igényel”. Kiállt amellett, hogy az európai gazdasági térből geopolitikai aktor legyen, amely „a környezetvédelem ügyét” is jobban szolgálja. Szerinte Európát nem csak az érdekek, hanem a közös kultúra, a közös „zsidó-keresztény hagyomány” tartja össze. Egyben azt hangsúlyozta, hogy nincs ellentmondás a hagyomány és az egyéni szabadság között. Orbán Viktor több követője is ekkor már fordítást kért. Mások pedig szerbül szidták vagy magyarul csepülték az első online hozzászólót, és a végtelenül szomorú arccal beszélő Aleksandar Vučić szerb államfőt.

Vučić kiállt Orbán mellett, akit szerinte sokan támadnak, de ő megígérte: nem fogja. Vučić felpanaszolta, hogy nem kap elég tiszteletet ő sem, mert – ahogy Orbánt idézte – „mi nem vagyunk tagjai a klubnak”.

 De a szerb elnök igenis elvárja, hogy a különbségek is legyenek elfogadva. Vučić dicsérte Szerbia és Magyarország gazdasági teljesítményét. Azt hangsúlyozta, hogy nem kérik „a nagy pénzt”, csak együttműködést és (újra) tiszteletet várnak el. Vučić is elmondta, hogy jelenleg vezetőkre van szükség, nem bürokratákra, majd még hosszan ecsetelte megint, hogy tisztelni kell egymást, Szerbia ugyanis tiszteli Magyarországot, és Magyarország is tiszteli Szerbiát. Az 1999-ben magyar közreműködéssel lezajlott NATO-bombázásról illetve a szerbek háborús bűntetteiről szó sem esett…

Szlovéniában – élükön egy volt ifjúkommunistával – tiszteletet akarnak

Ezután Bellamy többszöri nekifutásra kimondta (noha helytelenül) Janez Janša nevét, így ő jelentkezett be másodiknak Laibachból (Ljubljanából). A börtönviselt szlovén miniszterelnök gratulált Vučićnak a győzelméhez, és köszönetet mondott Orbánnak a konferenciáért. Az egy EU-ról szóló tankönyvet az asztalára helyező Janša felidézte, hogy véget értek az aranyévek Európában, majd ő is a migráció és tisztelet kérdéseire tért rá monomániásan. Janša szerint nincs most itt az ideje annak, hogy Európa megújulásáról beszéljenek, mert szerinte nem új víziókra, hanem stabilitásra, realista, pragmatikus lépésekre van szükség.

Janša kitért „a kulturális marxizmusra” is, mert a kommunisták Marx óta a vallásra, a családra és a magántulajdonra veszélyt jelentenek. A „kulturális marxizmust” veszi észre számos nemzetközi intézményben. Szerinte „minél kevesebb szavazatot kap valaki, annál inkább beszél demokráciáról” – bár az nem derült ki, ebben mi lenne a rossz. Janša „egységes frontot” szorgalmazott e tendenciákkal szemben. Azt hangsúlyozta, hogy „a család a társadalom alapja”, és ezért családbarát politikára van szükség. Eleve arra szólított fel, hogy „harcoljunk a szabadságunkért, az életmódunkért”. Majd ő is hosszan beszélt arról, hogy nem tisztelik eléggé, de elvárja, hogy tiszteljék.

Orbán, a „szabadságharcos

Bellamy ezután Orbánt szólította, aki a francia politikus szerint „egyike a szabadságharcosoknak”. (Amint az ismert, az 1963-ban született magyar miniszterelnököt 1956-os kitüntetésben részesítették követői…)

Orbán biztosította az eddig végig tiszteletért könyörgő Janšát és Vučićot, hogy Magyarországon nagy tiszteletnek örvendenek. Orbán szerint Janšát a magyarok „a kommunizmus elleni legnagyobb harcosként” ismerik. Azt elfelejtette mondani, hogy Janša valójában az ifjúkommunista Mladina hetilap újságírójaként kezdte pályafutását az 1980-as években. Vučićot pedig Orbán szerint azért tisztelik a magyarok, mert „feltette Szerbiát a térképre”. Orbán szerint ebbe a díszes társaságba csak Angela Merkel lenne még való, mert egyetlen másik nyugat-európai politikusnak sincs annyi „szabadságharcos tapasztalata”, mint neki és két balkáni kollégájának. Angela Merkel – mintha válasznak szánta volna, pedig csak egy német ellenzéki képviselő kérdésére válaszolt – azt mondta, hogy a német elnökség kiáll a jogállamiságért, annak csorbulását szóvá teszi még akkor is, ha Orbán Viktorról van szó, és nézeteltérés van köztük azzal kapcsolatban, hogy mi történik Magyarországon.

Orbán szerint Európában új korszak jött el, a jóléti (welfare) államot a munkaalapú (workfare) társadalomnak kell felváltania. A magyar miniszterelnök szerint két alternatíva áll ma Európa előtt. Az egyiket progresszivista, balliberális, Budapestről nézve „félig marxista” koncepciónak tartja, amely szerinte tagadja a nemzet és a család fontosságát. Ezzel szemben állna az a koncepció, amely a keresztény hagyományon alapszik, ez szerinte a nemzetet és a családot támogatja, és alapvetően antikommunista. Orbán szerint a két koncepció élesen szemben áll egymással.

Szerinte a megoldás az, hogy – nem fogjátok kitalálni – „tisztelni kell egymást”. Azaz szerinte a nyugatiak ne mondják meg a keletieknek, hogyan éljenek. (Orbán ugyan nemrégiben hazánkat a nyugati államok közé sorolta, a Nyugat védőbástyájának nevezte, de az észak-balkáni konferencián – egyebek mellett – erről is elfeledkezett.)

Orbán szólt az Európai Bizottság azon tervéről is röviden, hogy hitelt felvéve azt direkt támogatásként osztaná el a koronavírus alatt bajba jutott országok között. Orbán szerint ez nem elfogadható, ő a pénzt hitelként osztaná vissza a tagállamok között, szerinte eleve a a gazdasági teljesítmény és a versenyképesség erősítése a fontos.

Kollár Erzsébet
Bibliotheca Nationalis Hungariae, Olvasóterem