A kinyilatkoztatásokat, azok megjelenésével egyidejűleg rögzítették azok az írástudók, akiket a Próféta erre a célra kijelölt. A Próféta minden kinyilatkoztatást követően nyilvánosság elé állt és a közösségnek recitálta az új verseket. Az ő utasítására az írástudók lejegyezték azokat. 

Az autentikus Hadísz irodalom közli, hogy az új kinyilatkoztatást hova kell helyezni és milyen kapcsolatban áll az előző kinyilatkoztatásokkal. Innen tudjuk, hogy az új kinyilatkoztatás honnan indul, és hol kezdődik egy új áya. 

Az írástudók mindent lejegyeztek, ami egy adott pillanatban megtörtént. Így mindent felhasználtak írásra, ami a kezük ügyébe került, legyen az kő, pálmalevél, teve lapockacsontja, szarvasbőr belső hártyája, pergamen, vagy papirusz. Ezeket az írásokat később a Próféta szobájának sarkában tárolták, majd egy külön szobában, ami irodaként szolgált, közel a Próféta lakhelyéhez. Igaz, hogy Korán recitációt jelent, de „a Könyv” néven is említi magát saját soraiban. 

A könyv szó töve arab nyelven három mássalhangzó: K-T-B. Az ebből alkotott szavak több, mint 300-szor jelennek meg a Koránban. A Szúra és áya szavak szintén többször szerepelnek. Mivel Mekka népe kereskedelemmel foglalkozott, sokan tudtak közülük írni és olvasni. A Medinai időszak legelején is 11 írástudó volt a Próféta környezetében. Ezek között az egyik legkiemelkedőbb Ubayyi Ibn Ka’ab volt. A Prófétának bemutattak egy energikus ifjút, Zayd Ibn Thabitot, aki mindent elkövetett, hogy tanulhasson és a Próféta rendelkezésére állhasson. Miután feladatait gyors ütemben és kiválóan ellátta, a Próféta őt bízta meg a Korán lejegyzésével. Zayd lett így az első számú íródeák, szerkesztő és a feljegyzések őre. 

Százak memorizálták a Koránt és sokan leírták azt, amit megjegyeztek. De az új kinyilatkoztatásokkal és az áyák sorrendjének, összeállításának megváltoztatásával csak kevesen tudtak lépést tartani. Százak tekintették át rendszeresen a Koránt, hogy felzárkózzanak az új áyákhoz, szerkezetekhez és azokat elsajátítsák. Sokan a Próféta személyes útmutatásai szerint tették ezt. 

Mások, pedig a Próféta által kijelölt tanárok felügyelete alatt tanultak. Sokan tértek be tanulni azok közül is, akik távoli területekről egyszer ide tévedtek, vagy alkalmanként ideutaztak. Néhányan, akik leírták azt, amit tanultak, nem tudták az új kinyilatkoztatásokat olyan módon beilleszteni, ahogy azt a Próféta előírta. A Próféta nagyon ügyelt a Korán sérthetetlenségének megtartására. Rendszeresen recitálta a nyilvánosság előtt a Szúrákat abban a szerkezetben, ahogy az adott időben voltak. 

A közlések arról szólnak, hogy Gábriel arkangyal egyszer egy évben, Ramadán havában áttekintette a Prófétával az egész Koránt. Ez a felülvizsgálat a Próféta utolsó életévében kétszer is megtörtént. Zayd hűen őrizte a feljegyzéseket, számozta azokat és ügyelt arra, hogy mindenben megfeleljenek a Próféta rendelkezéseinek. A Próféta halálakor, Zaydnak rendelkezésére állt a kinyilatkoztatások komplett jegyzete, kivéve a 9. Szúra, Taubah (Bűnbánat) első áyája.

A Próféta előírta, hogy minden Szúrát „A Mindenható és Könyörületes Allah nevében” kell kezdeni. Ez a Szúra-kezdés egyben elválasztotta az újat az előzőtől, tehát jelezte a Szúrák elejét és végét. Ez a kezdet a 9. Szúra elején hiányzik, mert nem akart senki sem hozzátenni olyat, amit a Próféta nem rendelt el, még akkor sem, ha az logikusnak tűnne. 

Könyv formába rendezés

A Próféta halála után Abu Bakr lett a Kalifa. Egy évvel ezután sok olyan Muszlim esett el csatákban, akik fejből tudták a Koránt. Egy autentikus Hadisz szerint Omar Ibn Khattab, (aki később a második Kalifa lett), megijedt, hogy a következő nemzedék számára nem lesz elég tanár, aki a Koránt tanítaná. Azzal a javaslattal kereste meg Abu Bakrt, hogy készítsenek egy olyan Korán szerkesztést, ami betűről betűre megegyezik a feljegyzésekkel, de formátuma időt álló, tárolható és referenciaként szolgál a későbbi korok számára. 

Néhány nappal később hajlott a javaslatra és felkérte Zaydot, tegyen eleget a feladatnak. Zayd először tétovázott, de pár nap elteltével beleegyezett a munka elvégzésébe. Tanácsot állítottak fel a feladatra. Alapos átvizsgálás, majd újbóli dupla átfésülés után összeállítottak egy kollekciót, amelyben minden egyes ayanak meg kellett felelnie a tanács tagjai által memorizált versekkel és külső, elismert Korán olvasók emlékezetével. Ezt a kópiát a Próféta egyik felesége, Hafsa, Omar Ibn Khattab lánya őrizte. 

A harmadik Kalifa, Othman Ibn Affan idejére a Muszlim populáció hatalmas területre terjedt át, még nem arabul beszélő régiókra is, hiszen más kultúrákból is egyre többen vették fel az Iszlámot. 15 évvel az első összeszerkesztett kötet után elhatározás született, hogy készítsenek autentikus Korán példányokat, melyeket az Iszlám nagyobb településeiben, városaiban helyeznek el, elérhetővé téve azokat a lakósság nagy része számára. Újból Zaydra esett a választás, hogy eleget tegyen ennek a feladatnak. Ő újból tanácsot hívott össze. 

Ahelyett, hogy a meglévő szöveget lemásolták volna, elhatározták, hogy minden egyes ayat újból megerősítenek, és csak akkor tartanak hitelesnek, ha legalább két korábbi feljegyzés azokat igazolja. A hitelesítő feljegyzéseknek köztiszteletben álló személyek tulajdonában kellett lenniük. Ez a megerősítés minden áyánál sikeres volt, csak egynél nem. 

Ennél az egy áyánál, csak egy hitelesítő feljegyzést találtak. Viszont a személy, akinek a birtokában volt ez az egy hitelesítő feljegyzés annyira megbízható volt, hogy még maga a Próféta is elfogadta annak idején a vallomását egyedüliként, még akkor is, ha legalább két tanút kellet volna az előírásoknak megfelelően meghallgatni. 

A beszámolók szerint hét etalon példányt készítettek és hitelesítettek. Egyet ezek közül a Kalifa kapott. Egy további példány lett Medina referencia kópiája, majd kapott egyet Mekka, Kufa és Damaszkusz is. Sajnos a többit nem sikerült kideríteni, hogy hova kerültek. A tanács megerősítette azt a tényt, hogy a magántulajdonban fellelhető gyűjtemények nem voltak teljesek. 

Volt, ami az áyák sorrendiségében tért el, néhány törzsi dialektusban íródott, ami eltért a szabvány Qureish által használt nyelvezettől, továbbá sok tartalmazott a tulajdonos által beírt jegyzeteket. Ezekkel tették a maguk számára az áyákhoz fűződő összefüggéseket értelmezhetővé, félve attól, hogy az idő múlásával ezek el fognak veszni. Attól tartva, hogy a rész-kópiák és lábjegyzetek, a tulajdonosaik halála után forgalomba kerülnek és zavart okoznak, ill. szekták, irányzatok kialakulásához vezetnek, javasolták ezek begyűjtését és megsemmisítését. A Kalifa ezt elrendelte ugyan, de a rendelet hatályát és kivitelezését a rendelkezésére álló mechanizmus nem tudta biztosítani. 

Bizonyíték van arra, hogy sokan megtartották saját kópiáikat, mások pedig félrevezetésnek szánták, hogy ellentéteket szítsanak, de ez nem vezetett eredményre. 

Az autentikus Korán kópiákat Othman, vagy Oszmán féle etalonnak tartjuk. Ebben a szövegben azonban még nem jelölték a magánhangzókat, ahogy a mai arab nyelvű Koránokban szerepel. Ha ezeket nem jelölték, akkor komoly hibát véthettek olvasáskor és memorizáláskor. Ezeknek alkalmazását 60 évvel később Kufa kormányzója, Hadzsadzs Inb Yusuf rendelte el és ez a szerkezet a mai napig így használatos.