A közgazdaságtudomány végórája II.rész
Beszélgetés Hazel Hendersonnal - a beszélgetés második része.
Hazel Henderson
Kérdező: Olyasféle imperializmus.
H. Henderson: Teljes mértékben. A közgazdaság megpróbálta gyarmatosítani az összes többi tudományt. Én csak azt nem értem, hogy a biológusok, antropológusok és az összes többi tudományok, amelyeknek nagy a belátásuk és a hozzájárulásuk is az előállítás folyamatához, motivációjához, az emberi interakcióhoz... hogy ezek a tudományok miért nem lépnek fel erélyesebben a közgazdaság ellen.
Emlékszem egy nagyon mulatságos vitára, amelyen 1971-ben vettem részt. Emlékszem, egy közgazdász, Henry Wollack, és egy pszichológus, Michael Mc.Lalland, ezek ketten vitatkoztak egymással az asztal fölött. Henry Wollack az emberek reklámon keresztüli motiválásáról beszélt, és Mc. Lalland egyre vörösebb lett közben, és végül kirobbant belőle: Maguk közgazdászok annyira tudatlanok, még egy Freudot se fedeztek föl, Abra-Maslovból és a humanisztikus pszichológiáról nem is beszélve. A közgazdászok állandóan olyasmiről beszélnek, amiről nem tudnak semmit. A közgazdászok tényleg elég tudatlanok.
Kérdező: De ha a munkanélküliségről vagy a termelésről van szó...
H. Henderson: Csupa sületlenségeket mondanak. Mindig újra és újra ezekről a statisztikai illúziókról beszélnek. A munkanélküliség átlagos mértéke, az infláció átlagos mértéke, és a való világ csupa ilyen idióta módon való megközelítése. Ha ebben az országban a munkanélküliek száma mondjuk 8%, ebből még nem derül ki, hogy a fiatal feketék 40%-a munkanélküli, hogy ebbe a 8%-ba nem számolják bele azokat, akik előtte nem dolgoztak (pl. a háztartásbelieket), hogy ugyanakkor helyileg különbségek lehetnek az adatok között, a millwaukee-i 14%-tól a floridai 3%-ig. Ezek a statisztikák semmit nem érnek. Átlagos termelékenység, átlagos akármi... Az egész olyan bizonytalan és értelmetlen. A közgazdászok zavarban kéne, hogy legyenek. Egyáltalán nem tudósok, csak úgy tesznek, mintha. Mintha mondtam volna már, hogy a közgazdaságtudomány az agysérülés egyik fajtája. És ezt komolyan gondolom. Nézze csak meg azokat a nagyon jó képességű diákokat, akik egy átlagos közgazdasági tanfolyamról értelmileg nyomorékon kerülnek ki.
Kérdező: Tehát ön szíves-örömest eldobná az összes közgazdasági paradigmát úgy, ahogy van?
H. Henderson: Így van. Tudja... A közgazdászok a legmulatságosabb álmodozók. Nem ismerik el a termodinamika törvényeit, ezért nem értik a termelési folyamatot. Ha a termodinamika törvényei szerint állít fel az ember egy olyan modellt, amelyik kilokalóriában számol, mindjárt látható, hogy minden termelési folyamatban 15% elpazarlódik fűtésre, szennyezésre, és így tovább. Aztán ott van az entrópia törvénye: a folyamat minden mozzanatánál plusz energiára van szükség - ez azt jelenti, hogy egy bonyolult végtermék termodinamikailag egyáltalán nem hathatós. Termodinamikailag a Természet a leghathatósabb. Gondoljon csak a mi bonyolult világunkra, amely tele van egymást átfedő hosszú folyamatokkal. Csak úgy tűnik, hogy közgazdaságilag jól működik a dolog, de ez azért van, mert sok elveszett energiát teljesen elhanyagolunk, és mert vezet minket a vakhit, hogy bármi áron mennie kell tovább ennek a bonyolult rendszernek. A mi iparunk termodinamikailag egyáltalán nem hathatós. És a kibernetikából és rendszer analízisből (system-analysis) tudjuk, hogy a rendszer részleteinek megváltoztatása darabjaira robbantja szét az egész rendszert. És ezt csináljuk. Csak apró részleteken próbálunk változtatni, míg az egész rendszer közben teljesen tönkremegy. Tényleg csak azért látszik eredményesnek a közgazdaság, mert annyi benne a homályos pont, és olyan sok tényezőt elhanyagol. Természetesen könnyű megalkotni valamilyen egyszerű illúziót saját magunknak és igazságnak tekinteni, ha elhanyagoljuk a való világ történéseit. Valóban, a közgazdaságtudomány nagyon eredményes abban, hogy ne lássuk, mi történik igazából, és tényleg az, aminek az elején neveztem: politikai álruhában, a közgazdászok vezetnek minket, és bekötött szemmel haladunk a világméretű katasztrófa felé, azt hívén, hogy a "vég nélküli fejlődés" útján vagyunk.
Most már annyi tudományos szempontból érte kemény kritika a közgazdaságtudományt, hogy ha közgazdász lennék, tényleg nem merném tudománynak nevezni. Minden más tudomány tisztában van vele, hogy a közgazdaság nem tudomány. Egyszerűen egy ostoba fejtörő játék, amely sajnos nagyon veszélyessé válhat nagyhatalmú politikusok kezében, akiknek ez a legfontosabb eszköze ahhoz, hogy bekötött szemmel vezessenek minket a szakadékba, a teljes megsemmisülésbe.
Kérdező: Akkor tehát milyen új paradigmákra van szükség, hogy ellenálljunk, ha a közgazdaság tényleg olyan veszélyes azoknak a kezében, akik közel vannak a Hatalomhoz, ahhoz, hogy bennünket távol tartsanak tőle, és hogy a természetet is kihagyják a játszmából? Amíg ez a vita ilyen formán folytatódik, kénytelenek vagyunk "tudományos" nyelvet, "tudományos" paradigmákat használni, hogy a status quo komoly ellenzőinek tekintsenek minket, és hogy megvitathassuk a dolgot azokkal, akik még mindig hisznek a közgazdaságban, nem gondolja? Az embereket meg kell ismertetni az új paradigmákkal, elgondolásokkal, nem?
H. Henderson: Természetesen, ha az ember fel akarja hívni az emberek figyelmét, és az emberek még mindig közgazdász módon közelednek a való világ problémáihoz, az ő nyelvükön kell beszélnie az embernek, legalábbis tudni kell hozzá egy-két szót az ő nyelvükön. De ha egyszer már sikerült felhívni a figyelmüket valamire, van rá remény, hogy tovább menjen a dolog. Ez azért elég romboló dolog: az ő nyelvükön beszélni azért, hogy meghaladhassa azt az ember.
Én főleg arra gondolok, hogy rengeteg interdiszciplináris analízisre lenne szükség.
Amikor Carter elnök kampányában vettem részt, mielőtt elnök lett, spórolni akart a kormány pénzével. Én azt mondtam neki: ha tényleg meg akar takarítani, szüntessük meg a Közgazdasági Szakértők Tanácsát, legyen helyette inkább társadalmi vagy ökológiai tanács.
Amit nagyon szórakoztatónak találok mostanában, az az, hogy a közgazdászok egyre inkább nevetség tárgyává válnak. Próbáltam segíteni abban, hogy az emberek nevetni tudjanak a közgazdaságon. A humor elengedhetetlen ahhoz, hogy kikerüljünk ebből a csapdából.
Kérdező: Legutóbbi könyvében egy egész fejezetet szentel ennek a gondolatnak...
H. Henderson: „Évekig azt magyaráztam az embereknek: nézzétek, az állam gyenge és beteg a legtöbb fejlett ipari országban; szennyezés, bomlás, bűnözés és mindenféle bajok. Az államot közgazdászok betegítették meg, akik most a szerint állapítják meg, hogy milyen gyógyszerből és mennyit adjanak neki, ahogy annak idején kivizsgálták, és sajnos nagyon rossz orvosok, hasonlóak azokhoz, akik piócákat tettek a betegre a vérkeringés serkentése végett, amíg aztán elvéreztek! Most itt fekszik betegen az ipar, ezek a gyanús doktorok pedig csak rontanak rajta, a piócákkal Aztán visszamegyünk ugyanehhez a doktorhoz, és megkérjük, hogy kezelje ki a beteget! Miért nem kérdezünk meg valaki mást is? Miért nem hallgatunk meg más orvosokat is, sokkal korszerűbb gyógymódok tudóit? Sőt, ha az orvos idézte elő a tüneteket, talán nem is kell másik orvost hívni, elég, ha magunk próbálunk segíteni”.
Kérdező: A könyveiben a "nap korának politikájáról" (politics of the solar age) beszél, az emberek szövetkezésének, az interdiszciplináris együttműködésnek az új paradigmák, ötletek kidolgozására, az ún. informális szektor erősítésének szükségességére (önsegélyezés, létfenntartó tevékenységek, önkéntes munka, kooperáció, háztartásbéli tevékenységek, a közösségért végzett tevékenységek), a társadalmi jólét és az ökológiai egyensúly újfajta mutatói iránti igényről.
H. Henderson: Igen, ez mind kell, és nagyon fontos az emberek sokirányú tevékenysége. Véleményem szerint a poszt-ekonomikus eljárásmód legfontosabb eszközei a jövő tanulmányozása, megpróbálni kidolgozni különböző módszereket a lehetséges jövőbeli változtatások hatásáról a társadalomra, emberi tevékenységre, ökológiára és így tovább... Ezért hívom magam inkább jövőkutatónak, mint közgazdásznak. A jövőkutatók olyan emberek, akik megpróbálnak túlnézni a társadalom és a tudomány jelenlegi állásán, hogy láthassák a lehetséges jövőt és elkülönítsék a lehetőségeket. Ez ösztönzi az embereket arra, hogy végiggondolják a saját lehetőségeiket és eldöntsék, hogy milyen irányban induljanak a kívánt jövő felé, ahelyett, hogy több dologba fognak egyszerre. Az embereknek szükségük van erre, hogy elkezdhessék megváltoztatni a társadalmat és kezükbe vegyék jövőjüket.
Kérdező: Olyasmi ez, mint amit James Robertson csinál a "Józan alternatívában" (The sane alternative), amelyben az öt lehetőség közül egyet választ, a SHE-scenario-t, és ehhez dolgoz ki stratégiákat egy SHE-jövő irányában.
H. Henderson: Pontosan, ez jó példa. Én se azokra az ún. jövőkutatókra gondolok, akik az éppen napirenden lévő áramlatokat plántálják át a jövőbe, mondván, hogy ez az igazi.
Kérdező: Én csak attól félek, hogy ugyanúgy, ahogy a közgazdászok elhanyagolják az őket körülvevő világ jelenségeit és ezért nem tudják lemérni számításaiknak a társadalomra és természetre tett hatását, ugyanígy fennáll a veszély, hogy miközben a lehetséges jövőkről álmodozunk, elhanyagolunk bizonyos nagyon is reális tényeket - például a társadalom, az ipar hatalmi struktúráját. Csak ezek az álmok és elképzelések nem valósíthatják meg a kapitalista társadalmakban azt a bizonyos paradicsomot...
H. Henderson: Természetesen nem. De abban biztos vagyok, hogy szükség van ezekre az álmokra - az embereknek, az egész társadalomnak, a természetnek. Új paradigmákra, ha úgy tetszik.
Másrészt ez a vezetés problémája is. Mindenképpen újfajta vezetésre van szükség ahhoz, hogy az embereket egy ökológiailag és emberileg értelmes társadalmi szerveződés lehetőségéről meggyőzze. A régi vezetés, azok, akiknek most van hatalmuk, nem irányíthatnak többé minket - nem bízunk már bennük, mert egy olyan korszak részesei, amelynek közeleg a vége. Azok az igazi vezetők, akik a szomszédságban szerveznek, helyi szinten, alulról, azok az emberek, akik azoknak a dolgoknak a megváltoztatására törekednek, amelyek igazán lényegesek: az élet minősége, ökológiailag értelmes emberi tevékenységek folytatása, helyi erőforrások felhasználása, ön-organizáció. Azt hiszem, nagyon lényeges összehozni az olyan embereket - nem pártokat, intézményeket, nagy szervezeteket -, akiket érdekel a Természet sorsa, a demokrácia kérdése, az állampolgári jogok, azokat a tudósokat, akik nyitva vannak a változások felé, alsóbb néprétegbeli kezdeményezőket és a munkás-megmozdulások vezetőit és részeseit.
Kérdező: Ha a közgazdaság politika álruhába bújtatva, ebből következik, hogy az új közgazdaság, az "alternatív közgazdaság" új politikát jelent.
H. Henderson: Egyetértek. Csak én nem használnám az "új közgazdaság" és a "nap korának politikája" kifejezéseket. A "közgazdaság" kifejezés csak homályossá teszi a képet. Mindenféle közgazdaságban csak az ipari társadalom, politikai ideológiája számít. A közgazdaság utáni korszaknak új kifejezésekre van szüksége. Nem szeretem az "alternatív közgazdaság" kifejezést. Legutóbbi könyvem alcíme: Alternatívákat a közgazdaságnak. Ennyi az egész.
