h i r d e t é s

A magyar helyett a német kormány akasztotta meg az EU újabb reformját

Olvasási idő
9perc
Eddig olvastam
a- a+

A magyar helyett a német kormány akasztotta meg az EU újabb reformját

2023. március 16. - 07:05

Németország a belsőégésű motorok betiltásának megvétózása után egy újabb uniós döntéshozatali eljárást akasztott meg az utolsó pillanatban: a stabilitási és növekedési paktum reformjánál álltak elő követelésekkel az utolsó pillanatban. 

Forrás: DAINA LE LARDIC/© European Union 2019/EP

A költségvetési kiköltekezés megfékező EU-s tervezet körül egyre nagyobb konfliktus bontakozik ki, de kedden mégis sikerült egy részegyezségre jutni. A magyar kormány gazdaságpolitikáját is érintik a módosítások. - írja a Portfolio

Németország az utolsó pillanatban követeléseket fogalmazott meg az Európai Unió államadósságra és költségvetési hiányra vonatkozó szabályainak tervezett felülvizsgálatával kapcsolatban, ami újabb kudarcot jelent Brüsszelnek. Christian Lindner pénzügyminiszter újabb akasztása rámutat arra, hogy a blokk legnagyobb gazdasága kiszámíthatatlan tárgyalópartnerré vált, és sokan már Magyarországhoz hasonlítják a közös döntéshozatal folyamatos megakasztása miatt.

Christian Lindner meglepő javaslatokat tett az uniós partnerek találkozóján a Stabilitási és Növekedési Paktum reformjával kapcsolatban úgy, hogy a két hete már elfogadott szövegtervezet módosításának késői erőltetése kétségeket ébreszt azzal kapcsolatban, hogy a német miniszter támogatni fogja-e a tervezetet. Az Európai Bizottság célja, hogy áprilisban jogalkotási javaslatokat tegyen, hogy jövő év tavaszáig maradjon idő az új keretről szóló megállapodásra.

Lindner utolsó pillanatban megfogalmazott követelései között szerepel az a feltétel, hogy a jogalkotási javaslatokkal kapcsolatos munkát még ebben az évben be kell fejezni, valamint az a kérés, hogy a Bizottság a jogalkotási javaslatok közzététele előtt széles körűen működjön együtt valamennyi tagállammal - számolt be a Bloomberg.

A németek esetében ez az elmúlt időszakban a második olyan lépés, amely megakasztotta az uniós döntéshozatalt: a belsőégésű motorok betiltását is az utolsó pillanatbán támadták be. A 2035-ös céldátum könnyen lehet, hogy emiatt tolódik ki. Ráadásul a kompromisszumjavaslat a bioüzemanyagok esetében technológiai kihívást is jelentene az autóiparnak. Mindez pedig egy elhúzódó vitát hozhat egy olyan kérdésről, amelyről már régen megállapodtak az EU-ban.

Már jó ideje készülnek a költségvetési reformra

A Stabilitási és Növekedési Paktum az EU-t ért sorozatos gazdasági válságok után reformra szorul: a koronavírus-járvány, majd az orosz-ukrán háború miatt fellazított költségvetési hiányra vonatkozó szabályok odavezettek, hogy az euróövezet átlagos államadósságszintje már 98 százalékon áll, miközben elvileg GDP-arányosan 60 százalékon kellene lennie.

Az Európai Bizottság 2024-ra már ajánlásokat is közzétett a tagállamoknak készülve az új szabályozásra. Ebben arra kérte a kormányokat, hogy a stabilitási és konvergenciaprogramjukban határozzanak meg olyan költségvetési célértékeket, amelyek megfelelnek a Bizottság reformelképzeléseiben meghatározott költségvetési kiigazítási kritériumoknak. A kormányoknak meg kell vitatniuk a reform- és beruházási terveik – a reformelképzelésekben meghatározott kritériumokkal összhangban – várhatóan hogyan járulnak hozzá a költségvetés fenntarthatóságához, valamint a fenntartható és inkluzív növekedéshez, ideértve a zöld és a digitális átállással, valamint a rezilienciaépítéssel kapcsolatos célokat is.

A Bizottság készen áll arra, hogy 2024-re vonatkozóan olyan országspecifikus költségvetési ajánlásokat javasoljon, amelyek:

  • összhangban vannak a tagállamok saját stabilitási és konvergenciaprogramjában meghatározott
  • célértékekkel, feltéve, hogy ezek a célértékek lehetővé teszik, hogy az államadósság-ráta csökkenő pályára kerüljön vagy prudens szinten maradjon, és a költségvetési hiány középtávon a GDP 3%-ában meghatározott referenciaérték alatt mozogjon;
  • számszerűsítettek és a tagállamok államháztartási helyzete alapján differenciáltak;

Emellett a Bizottság – országspecifikus költségvetés-politikai ajánlásaiban – nagy hangsúlyt fog helyezni a közberuházásokra. A tagállamoknak továbbra is védeniük kell a nemzeti finanszírozású beruházásokat, és gondoskodniuk kell a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközből (RRF) és más uniós alapokból származó források hatékony felhasználásáról, különösen a zöld és digitális átállással, valamint a rezilienciaépítéssel kapcsolatos célokat illetően.

Az országspecifikus ajánlások az energetikai intézkedések költségvetési terhével kapcsolatban is iránymutatással szolgálnak majd.

Részmegállapodásig jutottak az Európai Tanácsban

Az Európai Unió tagállamainak pénzügyminiszterei végül megállapodtak az európai költségvetési szabályok reformjának főbb elveiről, amelyek célja, hogy jobban figyelembe vegyék a beruházásokat, és nagyobb rugalmasságot biztosítsanak a magas adóssággal rendelkező országok adósságának csökkentéséhez, de a döntő részletekről még nem született döntés a német becsúszás miatt - derül ki a Reuters beszámolójából.

A legfontosabb, hogy megfelelve a németek kérdésének, megállapodtak abban, hogy az EU jelenlegi, a GDP 3%-át kitevő költségvetési hiányra és a GDP 60%-át kitevő adósságra vonatkozó korlátja változatlan marad.

A határértéket meghaladó adóssággal rendelkező kormányok azonban a reformokhoz és beruházásokhoz kapcsolódó egyéni adósságcsökkentési tervekről fognak tárgyalni a Bizottsággal a már ismertetett terv szerint, de azzal cizellálták a szabályt, hogy az érintett országoknak a GDP 60%-át meghaladó adósság 1/20-ának megfelelő összegű éves adósságcsökkentést írnak elő.

Mivel sok uniós ország adóssága jóval az uniós határérték felett van, négy és hét év közötti időt kapnak arra, hogy adósságukat a Bizottsággal az adósság fenntarthatósági elemzése alapján egyeztetett csökkentési pályára állítsák.

Az adósságnak fokozatosan csökkennie kell az éves nettó elsődleges kiadásokra - az egyszeri bevételeket, a kamatokat és a ciklikus munkanélküliséggel kapcsolatos kiadásokat nem tartalmazó tételekre - megállapított határértékekig. A pénzügyminiszterek szerint ez javulást jelent a nem megfigyelhető és felülvizsgálatra hajlamos strukturális hiányhoz képest, amely most a paktum fő eleme és az egyik leginkább kritizált pont volt.

Egy kormány több időt tud kiharcolni az adósságcsökkentésre, ha olyan reformokat és beruházásokat ígér, amelyek ösztönzik a növekedést vagy a rugalmasságot, megerősítik az államháztartást, vagy olyan uniós stratégiai prioritásokkal foglalkoznak, mint a zöld és a digitális átállás vagy a védelmi képességek.

Mindez a hírek szerint a magyar kormány által is elvárt reform volt, mivel a beruházásösztönzés eddig is központi szerepet kapott a kabinet gazdaságpolitikájában, de ezt tovább fokoznák.

Fontos, hogy marad egy "mentőzáradék", ha a járványhoz vagy a háborúhoz hasonló hatású külső sokk miatt letérnének az adósságcsökkentési pályáról. De az eltérést a többi kormánynak jóvá kell hagynia.

A nemzeti adósságkorrekciós terveket a politikai átmenetek miatt a nemzeti választási ciklushoz lehetne igazítani a tervek szerint. Így az új kormányok csatlakozásával azt felül lehetne vizsgálni, és objektív körülmények között aktualizálhatják majd az új vezetések, de az kitétel, hogy fenn kell tartani a költségvetési kiigazítás ambícióit.

Sok még a vitás pont

Számos olyan pont maradt, amelyben a miniszterek nem értenek egyet. Ezek közül a legfontosabb a Bizottság adósságfenntarthatósági elemzésének módszertana, amelytől az adósságcsökkentési megállapodás nagy része függ, és amely korlátozná a kormányok hitelfelvételi hatáskörét.

Ugyanilyen ellentmondásos az a kérdés is, hogy legyenek-e olyan számszerű referenciaértékek az adósságcsökkentésre vonatkozóan, amelyek minden ország számára közösek, még akkor is, ha egyéni adósságpályát kell esetükben letárgyalni Brüsszellel. Ez a kérdés különösen érzékeny Németország számára, amely ragaszkodik ahhoz, hogy a megnövekedett rugalmasság ellenére is legyenek közös mennyiségi szabályok az adósságra vonatkozóan.

További nyitott kérdések közé tartozik, hogy az új keretrendszer milyen követelményeket támaszt azokkal az országokkal szemben, amelyeknek nincsenek komoly adósságproblémáik. De az is vitás pont még, hogyan kaphat egy kormány több időt az adósságcsökkentésre. De a tagállamok még arról sem állapodtak meg, mi legyen a retorzió azokkal az országokkal szemben, amelyek elvétik az elfogadott tervük célszámait.

Miért kell a növekedési paktumot újragondolni?

A Stabilitási és Növekedési Paktum még 1997-ben fogadták el a költségvetési fegyelem előmozdítása, valamint a túlzott költségvetési hiány és adósságszintek megelőzése érdekében. Bár azóta voltak felülvizsgálatai, de a legutolsó jelentősebb módosítása is nyolc éve volt.

Az első nagy váltás 2011 márciusában történt, amikor a rendszert a "hatos csomag" jogalkotási csomag elfogadásával módosították. Az egyik legfontosabb változás a költségvetési fegyelemre vonatkozó szigorúbb szabályok és eljárások bevezetése volt, beleértve az automatikusabb végrehajtási mechanizmusokat és a nemzeti költségvetéseknek az Európai Bizottság általi szigorúbb felügyeletét. A hatos csomag létrehozta az európai szemesztert is, amely az uniós tagállamok közötti gazdaságpolitikák összehangolásának keretét jelenti. Majd 2011 óta további felülvizsgálatokra és kiigazításokra került sor, többek között 2013-ban a "Két csomag", 2015-ben pedig a "Hatos csomag+" elfogadására.

A Stabilitási és Növekedési Paktum a bevezetése óta sok kritikát kapott, amin a módosítások sem segítettek. A leggyakrabban felhozott bírálat, hogy túl merev és rugalmatlan, nem veszi figyelembe az egyes tagállamok egyedi gazdasági körülményeit.

De rendszeresen támadják azért is, mert:

  • Nem megfelelő a fókusz: a kritikusok szerint a Stabilitási és Növekedési Paktum túl nagy hangsúlyt fektet a hiány és az adósság csökkentésére, és nem eléggé a gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre.
  • Büntető intézkedések: a be nem tartás esetén alkalmazott szankciórendszerét túl szigorúnak, a bírságokat és az uniós intézményekben való szavazati jog elvesztését pedig aránytalannak tartják.
  • Egységes megközelítés: a szabályok minden tagállamra egyformán vonatkoznak, függetlenül azok méretétől, gazdasági fejlettségi szintjétől vagy más olyan tényezőktől, amelyek befolyásolhatják a szabályok betartására való képességüket.
  • A végrehajtás hiánya: egyes kritikusok szerint a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályait így sem érvényesítik hatékonyan, mivel a tagállamok büntetés nélkül megszeghetik azokat.
  • Az állami beruházásokra gyakorolt negatív hatás: az is sokszor elhangzó bírálat, hogy mivel a rendszer a hiány és az adósság csökkentésére helyezi a hangsúlyt, elriasztja a tagállamokat a növekedést ösztönző lépésektől - például a közberuházások növelésétől.
  • Korlátozott hatály: Az SNP csak a költségvetési politikára vonatkozik, ami azt jelenti, hogy más gazdaságpolitikákra, például a monetáris politikára és a strukturális reformokra nincsenek szabályok.
  • A válságok megelőzésére való képtelenség: Az SNB a legtöbb bírálatot mostanában viszont azért kapta, mert nem tudta megelőzni az euróövezet államadósság-válságát, ami sokak szerint azt bizonyítja, hogy a szabályok nem hatékonyak a gazdasági válságok megelőzésében.

Összességében ezek a kritikák folyamatos vitákhoz vezettek arról, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum mennyire hatékony és alkalmas a költségvetési fegyelem és a gazdasági stabilitás előmozdítására az EU-ban. Eközben pedig az elmúlt évek két egymást követő válságában fel is kellett függeszteni a rendszert, ami egy olyan helyzethez vezetett, hogy most a legtöbb tagállam egyáltalán nem felel meg az előírásoknak. (Portfolio)