Legalább ilyen fontos ok volt a túlterheltség, a feudális viszonyok, a fiatalok számára kilátástalan pályaívek, a leromlott eszközpark és kórházak. - írja a Hírklikk

A megoldandó feladat tehát nem a szimpla béremelés, hanem  az egészségügyi ellátórendszer komplex javítása lett volna, és ezt a  kamara a verbális ködbe vesző ígéretek szintjén letudta – így egy nagy ziccert adva  Orbánnak, hogy fillérekből kipipálja  ezt a fordulót az egészségüggyel.  Kevesebből, mint például amennyi  eltűnt Szijjártó kezei között lélegeztetőgépek beszerzése címén, vagy amennyit Mészáros, Hernádi, Csányi, Tiborcz stb. kaptak – már a járvány idején  – hotel  és egyéb improduktív, kamu beruházásokra. Annak töredéknyi részéből amit népet lopó NER  haveri cégek egyértelműen pénzkimentő külföldi terjeszkedésekre és  itthoni kötvény-vásárlásokra  kaptak. Nota bene: az első körben, a 2021. januárjában megállapítandó bérekkel egyáltalán nem fog az orvosok többsége ténylegesen több összjövedelemhez jutni, és ez a rendezés nem fogja elejét venni  annak, hogy  továbbra is még két-három másik állásban is  hajszolják magukat.

Van legalább 1500 befutott, jó szakterületen és jól  pozícionált orvos, aki jó esetben – a MOK  bértáblázata alapján – hozzávetőleg 1.3 millió forint nettót fog keresni majd a két-három év múlva. A baj viszont az, hogy ők már most is keresnek legkevesebb  3-4 milliót hálapénzzel együtt. A néhány száz „orvosbáró” meg akár 10 milliót is havonta. Hálapénz pedig nemhogy nem lesz, hanem  – a megállapodás szerint – egyenesen bűncselekménnyé „lép elő”. A formális logika szabályai szerint, ez a kiemelt nem kis létszámú réteg  fogja  magát, és  elsőként hagyja el ezt az országot – sokszorosára  növelve a mostani elvándorlást. Orbánnak persze lesz annyival több esze mint a MOK-nak, hogy megérzi, öngyilkosság és lehetetlen  dolog  volna a hálapénz betiltása, ezért inkább ezt a szigorítást el fogja vetni. Cserébe ő is lehet majd spúrabb a béremelések a második fázisában. Ha lesz egyáltalán második, meg harmadik fázis, mert a Liget projekt, atlétikai vb, stb. kapcsán látszik, hogy Orbán nem szavahihető. Ha viszont marad a hálapénz, akkor mit farizeuskodik és téveszti meg  a lakosságot a kamara annak a  – beteg számára is – büntetendő módon való betiltásával.

Ugyanígy bizonytalan legalább  még 6000 orvos esetében, hogy többet vagy kevesebbet fognak keresni, mert ha a mellékállásokat is megtiltjuk – a hálapénz mellett, a kipihentség  igénye miatt, vagy az állami és magánegészségügy közti  átjárás megszüntetése címén – akkor legalább ennyi orvosnak lényegesen kevesebb lesz az összjövedelme, azaz valószínűleg egy jó részük elindul  külföldre.

Természetesen még ha szakmán belül és szakmák között is jelentős feszültségeket fog okozni ez a mostani béremelés, abból a szempontból örülünk neki, hogy legalább egy réteg közelebb kerül az emberhez méltó léthez, de ezt a  hatást kizárólag csak számos egyéb körülmény függvényében éri el és főleg egy pillanatra sem szabad azt hinnünk, hogy ezzel meg van oldva az egészségügy színvonal-emelésének kérdése. Szó sem esik a szakápolókról  és egyéb rendű és rangú egészségügyi alkalmazottakról,  akiknek a hiánya – a hazai hivatalos felmérések szerint – a gyógyítás szakmai színvonalát talán még az orvoshiánynál is jobban veszélyezteti. Mellesleg ez utóbbi rétegek jogos azonnali béremelési  igényének összege  mintegy  duplája az orvosokat  érintő béremelésnek.

Zárójelben jegyzem csak  meg, mert beszédes, hogy például a héten az egyik kiemelt állami kórházban az ágyhoz  kötött betegeket is arrogánsan arra kérték az ételhordók, hogy a műanyag eldobható poharakat és  evőeszközöket mossák el a kórteremben vagy a WC-ben, mert másikat nem tudnak hozni. Még a kiálló csövekkel ágyhoz szegezett betegek sem kaptak mindig segítséget ehhez a  nővérektől, mondván, ez nincs benne a protokolljukban. Segítő látogatók jövetele meg most ráadásul tilos. A sors iróniája, hogy négy egymás utáni reggeli és vacsora is pontosan ugyanaz az egyszerű egy zsemle, két vékony  sonkakocka és egy ujjbegynyi vaj volt, nem igényelt túl sok új evőeszközt (több betegtől meg  is kaptam a fotókat). Ezzel az ellátottsággal  és mentalitással egyelőre nincs mit kezdeni, ez lényegében a hajléktalanszállók színvonala.

Visszatérve, ha jól értjük a számokat, akkor az első körben átlagosan körülbelül havi nettó 250 000 forint tényleges, fogyasztásra használható nettó jövedelemhez fognak jutni  az orvosok (a tényleges bruttóból levonva az adók és az áfa formájában, a költségvetésbe visszaáramló pénzeket), azaz a mostani januári béremelési trükk összesen legfeljebb  évi 100 milliárd forintjába kerülne a kormánynak – 25 000 orvossal számolva –, holott önmagában az egészségügy intézményrendszerének, eszköz- és műszerparkjának, kórházai állapotának feljavítása legalább 3000 milliárd forintot igényelne a kormány szakminisztere szerint is. De nem fog, mert ezzel a 100 milliárd forinttal, évekre le van zárva az egészségügy kérdése. Sőt, még az értelmetlen, minimálisan  400 milliárd forintba kerülő pénzmosoda, egy új esetleges szuperkórházzal szembeni berzenkedést is tompítja ezzel miniszterelnök. Ez utóbbi  idióta ötletnek egyedül a tervezésére több pénz megy el (10 milliárd forint) csókos és  nem túl kreatív tervezőirodáknak, mint amennyi  a teljes magyar orvosi társadalom mostani megállapodás szerinti, egy havi nettó, tényleges fogyasztásba konvertálható bértömeg-növekedése.

Orbán tehát kapott egy gólpasszt a  kamarától: 100 milliárdból évekre letudhatja az érdemi  és nélkülözhetetlen egészségügyi  fejlesztéseket.

Ez  az alku kapóra jött neki azért is, mert soha nem is akarta fejleszteni az egészségügyet. Ezt ő maga  árulta el, pöffeszkedve  az ízlésficamos  teraszán, a béralku kapcsán a tévétársaságok által is közvetített  rövid beszédében. Hogy is mondta? Ebben a nehéz helyzetben nem  várhatjuk el az orvosoktól  a megnövekedett terhek cipelését, és hogy ekkora áldozatokat hozzanak csak úgy, ha növeljük a megbecsülésüket. Tetszenek érteni? Ez azt jelenti, hogy ha nem lett volna járvány, akkor meg sem fordult volna a fejében az orvosok béremelése. Még egy hónapja is ridegen, közömbösen szemlélte az egészségügy vergődését, sőt, azt  képmutató módon – kormánya szánalmas, dilettáns figuráival  együtt – európai szinten is kiemelkedő színvonalúnak nevezte. Ennek ellenére, rossz  ómen volt már szeptemberben is Orbán egy másik  bejelentése , hogy a második hullám elleni védekezést a halottak számának alakulására  fogják alapozni. Ekkora hülyeséget még Trump sem mondott. Orbánnak is legfeljebb rendőrök és katonák mondhatták ezt, akiknek lövésük sincs a járványról, de hát Orbán őket szereti. Mint  látjuk, előbb-utóbb  konzervatóriumi vagy egyetemi  parancsnokokat csinál  még a testőreiből is. Mert csak őket érti meg! Nonszensz, hogy egy főleg őrző-védő tevékenységgel brókerkedő rendőr a járványtörzs vezetője, akinek a minisztériuma egyébként lazán engedélyezte  országszerte az augusztus végi gólyatáborok megtartását. Egy jobb képességű gimnazista is megmondta volna, hogy akkor már késő minden beavatkozás, amikor nő a halottak száma, azt  ugyanis megelőzi egy olyan három-öt hetes intenzív járványterjedés, amit csak akkor lehet megfogni és később már szinte lehetetlen csillapítani. Ez megállíthatatlanul vezet a emberveszteségek  hatalmas számához.

Az egész járvány idején  Orbánnak láthatóan a központi és talán  egyetlen gondja saját és haverjai gazdasági védelme és gyarapodása volt, és ez már másokat is irritál a belső körökben is. Nem véletlen, hogy három nappal ezelőtt, a sok százmilliárdos  kínai lélegeztetőgép-beszerzés  egyik  közreműködője, a WizzAir tulajdonosa is kifakadt a Forbes egyik rendezvényén, amikor is kijelentette: Magyarország  a legrosszabbul teljesít Európában.

A MOK bizonyára rendkívül büszke lesz erre a látványosnak látszó alkura, és valljuk meg, az ő szemszögéből nézve, lehet is. Hiszen egyik fő feladata éppen az anyagi érdekképviselet. Azt se kell most felróni a kamara sikeréhez, hogy Orbán megszorult  pánikhelyzetében szánta csak rá magát erre az alkura,  és valószínűleg  jól járt vele politikailag – tehát ő is örülhet. Látszólag az orvosok egy jelentős része ugyancsak örülhet, de hogy mennyien és milyen következményekkel  kell  egy jelentős részüknek szembenéznie, az – a fentiek alapján – még nem világos.

Mi viszont pontosan tudjuk, hogy ezzel  az alkuval nem úgy és nem annyira mozdul előre az egészségügy színvonalának javítása, ahogyan az kívánatos  és lehetséges lett volna, és amire az elmúlt tíz év adta pénzbőség soha vissza nem térő lehetőséget kínált volna – ami viszont a járvánnyal jó időre  végleg elszállt. (hirklikk.hu)