Alig vannak ma hazánkban, akik emlékeznek rá: az Osztrák–Magyar Monarchiáért egykor nagyszámú magyar harcolt a tengereken – és alattuk is! Az admiralitás javaslatára az első tengeralattjárókat 1906-ban rendelték, és száz éve álltak szolgálatba - írja a magyartudat.com.

Eiserner Sarg (vaskoporsó) – jegyezte meg jól hallhatóan egy rozmárszakállú tengerésztiszt valahol a hátsó sorokban, mire az Osztrák–Magyar Monarchia egyik pólai hivatalának előadótermén halk morajlás futott végig. Simon Lake mozdulatlanná dermedt. Az amerikai mérnök úgy érezte, ez az utolsó dobása, hiszen évek óta sikertelenül házal az európai hatalmaknál terveivel. Hogy erőt merítsen, kitekintett az ablakon, mélyen magába szívta az Adria felől érkező sós tengeri levegőt, majd odavetette nekik: egy vaskoporsó, amely észrevétlenül közelíti meg áldozatát, s holtbiztos csapást mér rá, akárha tengeri kígyó volna!

Fotó: magyartudat.com

A terem egyszerre elcsendesedett. Másnap, 1906. június 5-én pedig megszületett a megállapodás: a császári és királyi haditengerészet két Lake típusú tengeralattjárót rendelt, amelyek U1 és U2 néven álltak szolgálatba száz évvel ezelőtt, 1911-ben. Erről a tanácskozásról nincs szó szerinti jegyzőkönyv, így az előző jelenet a szerzői fantázia terméke. Tény azonban, hogy a XX. század elején merőben újnak számító haderőnemnek nagyszámú kritikusa akadt, s részben ez vezetett oda, hogy az európai nagyhatalmak közül az Osztrák–Magyar Monarchia utolsóként építtette meg tengeralattjáró-flottilláját. A központi hatalmak lemaradását egyébként jól példázza, a fellelhető források szerint 1905-ben a franciáknak 26 elkészült és 20 építés alatt álló, a briteknek 9 befejezett és 21 készülő búvárhajójuk volt, miközben a német Germania Művekben még csak a tervezőasztalnál tartottak, a Monarchiától pedig mindössze egy hamar elvetett vázlatra futotta Popper Szigfrid főmérnöktől.

Az áttörést Ferenc József birodalmának az 1906-os év hozta meg a Lake-szerződésekkel, amelyeket rövidesen két újabb követett a Germaniával. A négy hajó gerincét 1907-ben fektették le, s egy éven belül a holland–amerikai Whitehead Társaság is hozzálátott az egyelőre V-ös és VI-os jelű tengeralattjárók építéséhez. A háború kitöréséig újabb beruházásokra már nem futotta a Monarchia erejéből, magyar mérnökök terveiből azonban három is érkezett a hadügyminisztériumhoz – egyik sem valósult meg.

A tengeralattjáró-flottilla 1914 nyaráig kizárólag az isztriai Pólában állomásozott. Parancsnoka előbb Erich Heyssler, majd 1912. február 1-jétől Thierry Ferenc sorhajóhadnagy volt. Utóbbi a Monarchia felbomlásáig felelt az U-hajókért és támaszpontjukért. Mellettük – magyar kötődésük miatt – érdemes megemlíteni Ulmansky János, az U1, az U2, majd az U10, a pozsonyi Passerár Urbán, az U5 és az U6, Holub József az U21, U22, valamint az U27, s végül Csicsery László, az U21 parancsnokának nevét.

Fotó: magyartudat.com

A szarajevói merénylet után a békés gyakorlatozás helyébe az állandó készültség lépett: a tengeralattjárókat először a központi hadikikötő, Póla védelmére összpontosították. Az admiralitás eközben újabb búvárhajókat rendelt a németektől, de fontosnak tartották a hazai gyártás fejlesztését is. A Fiuméban működő Whitehead és Társa Torpedógyár tulajdonosa ezért gróf Hoyos Edgár elnökletével 1915-ben megalapította a Magyar Tengeralattjáró-építő Rt.-t. Hamarosan az 1911-ben alapult Ganz és Társa Danubius Gép-, Vagon- és Hajógyár ugyancsak beszállt a búvárhajóiparba, s 95 évvel ezelőtt a Dunagőzhajózási Társasággal párhuzamosan megkezdte a budapesti termelést. A Magyar Királyság területén a háború végéig összesen 13 tengeralattjáró épült, ez a szolgálatba állítottaknak csaknem a fele.
A flottilla méltó ellenfele volt az Adrián harcoló antanterőknek. Tengeralattjáróink számos hadi- és szállítóhajót hullámsírba küldtek, s a háború utolsó éveiben a Földközi-tengeren is zaklatták az ellenséget. Eredményeik közé sorolhatjuk azt is, hogy 1914. december 20-án – addig példátlanul – sikerült elfogni és megadásra kényszeríteni egy ellenséges búvárhajót, amely később U14 néven császári és királyi lobogó alatt harcolt a háború végéig.

magyartudat.com