Igaz annak ellenére, hogy Lali király frakcióvezető nemrég még azt nyilatkozta, rendkívüli ülés biztosan nem lesz a nyáron, a lex csicska miatt csak összehívják péntekre, egy gombnyomásra a népképviselőket. Úgy látszik, a kedves vezető nem nyugszik bele abba, hogy az országot, őt és a hűbéreseit ekéző plakátok árasszák el. A Jobbik óriásplakátjai ugyanazt a lebutított, egyszerű nyelvet használják, mint a legnagyobb kormánypárt. Ezzel az iskolázatlan emberek tömegét célozzák meg, akik az ilyen tömör, lényegbevágó üzenetekre fogékonyak. Joggal tarthat attól Orbán, hogy előbb-utóbb mind többen döbbennek rá - az "ő" népéből is - arra, hogy meztelen a király.

Már tárgyalnak ellenzéki képviselőkkel is, hogy a hiányzó szavazat meglegyen a kétharmadhoz. Vajon mennyiért maradhat ma otthon egy magára valamit is adó képviselő, akit a hasmenés hirtelen ledönt a lábáról. Valószínűleg tök mindegy, pénz annyi van, mint a pelyva. A kedves vezető úgy bánik a közpénzzel, mintha a sajátja lenne. Persze abban nem vagyok biztos, hogy a saját megtakarított pénzecskéjét is olyan felelőtlenül szórná, mint az ország pénzét. Látszik, a család gazdagszik, a nagyobb gyerek már saját lábán áll, de a kedves papa kőbányája is "aranyat" fial.

Az egykori legjobb cimbora, aki társai szerint a legokosabb volt a párt alapítói közül, most idegesen rághatja a körmeit, hisz' lehet, még egy pénztermelő bizniszt kihúznak a lába alól. A hírhedt G-nap miatt elzárták a kormányzati pénzcsapot, hol vannak már a régi szép idők, a hajdani barátok. A nemzet egységét - még leírni is röhejes -, megtestesítő államfő - két pecázás közben - visszaküldte a törvényjavaslatot, ezzel lehetőséget adott az ismétlésre. A javaslat egy része un. feles törvény volt, azt a képviselők többsége megszavazta. A pártatlanságnak még a látszatára sem ügyelő -köztársaság nélküli - államelnök, nem írta alá az elfogadott részeket. Nagy bátorságról tanúbizonyságot téve, azt visszaküldte a ház elnökének. Az indokolása szerint megszavazott törvény "normatív tartalommal nem bíró, ellentmondásos, értelmezhetetlen és végrehajthatatlan rendelkezéseket tartalmaz." Ezért kérte, hogy az egészet tárgyalják újra a képviselők.

Így, hűséges pártkatonaként tette azt, amit a pártja elvárt tőle, ami a Fidesz számára aktuálisan a legjobb. Az ország sorsát, nemzetközi megítélését valóban érintő törvények esetében - pl. CEU törvény - nem érezte úgy a nemzet horgásza, hogy cselekednie kellene. Megvan ott a Sándor palotában, mint a befőtt.

A parlament ma nem több, mint egy legális kifizetőhely, a többség szavazógyárrá silányította le az ország házát. Minden úgy történt, ahogyan az "örökös "miniszterelnök akarta, bábjátékosként mozgatta a figuráit, akik tették, amit a főnök elvárt tőlük. Önálló gondolatuk nincs - ha mégis van, akkor jól titkolják - egy kottából játszanak mindannyian. Néha hamisan, no és: több is veszett Mohácsnál. Hogyan is erről Móricz 1932-ben, a Rokonok című regényében:

"A megbízhatóság, nem a hozzáértés a fontos. A rokoni kapcsolat a legbiztosabb ismérve a megbízhatóságnak. S minél kevésbé ért valaki magához a politikai tudományokhoz, annál megbízhatóbb. Itt szavazógépek kellenek.".

A parlament törvényalkotási folyamata, több mint vicces. Nem vacakoltak a hosszú, időrabló egyeztetésekkel, pénteken beterjesztették a törvényjavaslatot, a rákövetkező héten, már el is fogadták azt. A Fidesz számára politikailag legfontosabb törvények előterjesztését önálló képviselői indítványként nyújtották be. Természetesen szakemberek, a kormányban dolgozók készítették el a tervezetet, de így a jogalkotási törvény rendelkezései kikerülhetőek lettek. Gyakran előfordult, hogy az előterjesztést jegyző kormánypárti képviselőnek - mikor a sajtó megkérdezte - fogalma sem volt arról, amit benyújtott a ház elé, az mit is tartalmaz.

A magyar parlamentben az ellenzék szerepe a minimálisra szorítkozott, valójában nincs lehetőségük a kormány igazi kontrolljára. Erről a házszabály és a magánhadsereggel rendelkező házelnök gondoskodik. Némi nyilvánosságon kívül az ellenzék sok vizet nem zavar, a politikacsinálás nem a parlamentben történik. A tornyos épület látványos és giccses díszlet a miniszterelnök hatalmi játékaihoz, a törvényekkel legalizált lopáshoz. A parlament negligálását jelzi, hogy a fontos társadalmi kérdésekről folytatott parlamenti vitanapokon, gyakran egy-két tucat képviselő vett részt. A bizottságokban a kormánypárti mindent blokkolt, így számos az ország számára fontos kezdeményezés, még csak a parlament elé sem került. A Fidesz minden olyan botrányos ügyben megakadályozta parlamenti vizsgáló bizottság létrejöttét, amely a párt számára kínos lehetett volna.

Orbán Viktor korábban, még első miniszterelnöksége alatt - 1998 decemberében - úgy fogalmazott: "úgy látszik, a Ház ellenzék nélkül is működik". Napjainkban nyugodtan fogalmazhatnánk úgy is: az ország minden további nélkül működne a parlament nélkül, hiszen Orbán gyakorlatilag elnöki rendszert hozott létre, a parlament szerepe formális, a fontos ügyek nem ott dőlnek el. A bábjátékos történelmi díszletek között mozgatja bábjait, akik amikor beintenek nevetnek, ha kell akkor tapsolnak. A kormánypárti frakció jól fizetett statiszta a parlamentinek hazudott demokráciában.