Az egyik beszélgetőtársunk odalép a kicsit lehúzott ablakhoz és elnézést kérve azt mondja a benn ülőnek, hogy 
- Ne haragudjon, hagy' gyönyörködjek egy kicsit ezen az autón. A tulajdonos készséges és bólint, majd kiszáll.
- Mi ez az autó? Kérdi.
- Tesla, a legújabb. Mondja büszkén a tulajdonosa.
Az öltözeten látszik, hogy a legújabb divat szerinti igen drága cuccok, de ha valaki nem lenne biztos benne, a dzseki feliratai között ki lehet olvasni, hogy melyik jacht club tagja.
Mi is odalépünk a kétségtelenül lenyűgöző autóhoz. A tulaj kinyitja az első, majd a hátsó ajtót, ami persze gombnyomásra működik, és felfelé nyílik. Kinyitja a csomagtartót is, ami hatalmas és szintén automatikus. Ha rendszeresen viszi a gyereket iskolába reggel fél nyolckor, akkor a kocsi emlékszik erre és befűti magát. Ha valahol megállt és esik az eső, telefonjáról odahívhatja magához, önmagát elvezeti…stb
Elmondja a műszaki paramétereket, a gyorsulást, az akkumulátort, a töltést, tényleg lenyűgöző. Egyszer megkérdezi egyik társunk:
- Mennyibe kerül egy ilyen csoda gép?
- Hát harmincmillió plusz ÁFA. A nejemnek is van egy, de az eggyel előbbi kiadás, az még nem önvezető és nem így nyílik a hátsó ajtó.
- Mivel foglalkozik? Kérdi a másik társam.
- Nyugdíjas vagyok. Értetlenkedve nézünk az alig ötvenesnek látszó ember láttán.
- De előtte mit csinált?
- Volt pár zálogházam.
Itt vége is lehetne a történetemnek, de a napokban voltam egy konferencián, ahol a gazdasági helyzetről tartott előadást egy egyetemi tanár, egy politológus és pár politikus. Hogy a politikusok és politológusok mit mondanak így választások előtt az sok emberben akár kétségeket is kelthet, de hogy a profi, minden lehetséges adatot ismerő gazdasággal foglalkozó professzor mit mond, azt el kell fogadni. 
A minimálbér megadóztatása és a minimálbér felett alig kereső 4,5-5 millió ember megadóztatása, és ennek az adónak a felső 1-2 millió embernek adása felborította a társadalmi szolidaritást. Ma van maximum 2 millió ember, aki nagyon jól keres és van 2 millió, aki a létminimum alatt él, valamint további kétmillió, aki alig a létminimum felett. Ezt hozta létre Orbán Viktor és a Fidesz. 
Az a kétmillió, aki a létminimum alatt él, az bizony politikailag nem aktív, ahogy a szakzsargon fogalmaz. Az vegetál, mint a Magyar gazdaság az Európai Uniós támogatás ellenére. Már a románok is itt hagytak bennünket, nem hogy a visegrádi négyek.
Kik használták a zálogházakat? A legnyomorultabb emberek, akik a jegygyűrűt, a családi ékszereket kótyavetyélték el a létükért. Kik jártak jól az egykulcsos adóval? Akiknek anélkül sem kellett volna zálogházba járni soha.
A 2018-as választás arról is szól majd, hogy a társadalom képes-e szolidaritást vállalni az éhesekért. Képes-e egy igazságosabb elosztási rendszert támogatni? Tudom, alig van olyan bolond, aki a holnap jobblétéért képes áldozni. De gondoljunk bele ez a társadalom beteg. A betegség jele az életerős aktív fiatalok elvándorlása. Azt látják, hogy a munka, a jog és a létbiztonság itt politikai hovatartozás, politikai megalázkodás kérdése és a véletlené. Az a fiatal, aki már látta a („hanyatló”) nyugatot, és barátja rokona ismerőse elmondja, hogy mennyivel tisztességesebb az a társadalom, azt nem lehet orbáni dakotaviccekkel és focipályákkal itt tartani. 
És mi lesz azokkal, akik itt maradnak? Egy ország, ami olyan, mint egy lepusztult öregotthon, olykor temetetlen halottakkal.