Orbánék hatalomgyakorlása és mentalitása a gyurcsányi időket idézi, közben a Jobbik nagyon hasonló úton jár, mint, amin a Fidesz 2010-ig.

Elöljáróban néhány unalmas adatot szeretnék feleleveníteni - írja a jobbegyenes.blog.hu.

’93-ban a Fidesz kongresszus keretében a párt elnökévé választotta Orbán Viktort, a döntés következtében Fodor Gábor vezetésével kivált a liberális platform, mely addig a párt szempontjából az egyik legkomolyabb biztosítéka volt annak, hogy a rendszerváltás utáni osztozkodás biztos és tartós nyertese maradjon és továbbra is az lehessen; de lehetővé tette a fiatal demokraták számára a potenciális szavazótábor kiszélesítését, elsősorban a kiábrándult, nemzeti vonalat képviselő MDF-esek körében. A sikeres váltás – amit a ’98-as megnyert országgyűlési választás is fémjelzett – stratégiai továbbgondolása volt a Liberális Internacionáléból való kilépés 2000-ben.

A Fidesz ’93-ban megkezdett színeváltozása veszélyes manővernek indult, de ’98-ra tagadhatatlanul meghozta gyümölcsét a párt számára. A '98-as választási kampány tájékára az inkább kommunikációs, mint ideológiai pálfordulás következtében balról elzárt pénzcsapok és médiafelületek következtében a Fidesz logisztikai apparátusa meglehetősen bekorlátolt ám annál lelkesebb és személyesebb lett.
 
A valóban érdekes tendenciák azonban a Fidesz 2002-es hatalmas – a teljes jobboldali tábort megrázó és heveny mélabúba sodró – bukása után következtek.

A Fidesz felocsúdva a padlóról szépen lassan folytatta ugyanazt a munkát, amit ’98 előtt elkezdett, azonban ekkor már sokkal megfontoltabban, látványosabban és hatékonyabban. 2006-ig kiépítette a Polgári Köröket, melyek elsősorban a vidék Magyarországán értek el hatalmas sikereket, s amelyek legfontosabb záloga a folyamatos személyes jelenlét volt a legkisebb falvakban is: Szörényitől Kerényin át Pokorniig és Orbánig mindenki járta az országot.

2006 után a lendület csökkent. Nem csak az újabb tanyázás miatt. Az elvesztett választás kétségtelenül hatalmas csalódás volt, de belátta az akkor még „polgári oldalnak” nevezett ellenzék a további munka szükségességét. A lendület csökkenését inkább az indokolta, hogy többé-kevésbé külső tényezőnek nevezhető esemény következett be: kiszivárgott Gyurcsány őszödi beszéde, melyet hátszélként felhasználva a Fidesznek már csak elég volt sodródnia az árral, tehát kisebb energia-befektetéssel is növelhető volt a potenciális szavazók száma.

A Fidesz az MSZP nyomában

Az eredménye meg is lett, 2010-ben kétharmaddal megnyerték a választásokat, azonban ezzel a sikerrel valami nagyon meg is változott a pártban, úgy belső szervezeti szinten, mint kommunikációban.

2002 és 2006 tapasztalatai a Fidesz számára egyértelmű figyelmeztetések voltak, melyek adminisztratív kiküszöbölésére minden lehetősége megadatott, s melyeket két nagy horderejű törvénnyel biztosítottak be: az új médiatörvénnyel és választási törvénnyel. A jelenlegi intézményi felépítés, vezetői mentalitás kísértetiesen hasonlít 2006 után az MSZP-SZDSZ köreiben lezajlottakra. 

2010 után a kormánypártok elefántcsont-toronyba vonultak, levették a kokárdát és„professzionális gazdaságpolitikai öltönyre” cserélték. A nemzeti jelszavak elmaradoztak, pontosabban indokszóvá degradálódtak egy-egy gazdasági döntés alátámasztásához. A Fidesz klasszikus húzónevei, Pokornival, Navracsiccsal és Kósával az élen háttérbe szorultak és előtérbe kerültek a színtelen-szagtalan káderek Rogán, Varga, Szijjártó és Lázár vezetésével. A lakossági fórumok és reprezentációk csak kampányjellegűek lettek, a tárcavezetők szinte kizárólagosan államtitkárokon keresztül érintkeznek a lakossággal a média biztonságos hűvöséből. A médiumok az MTVA, az önkormányzatok pedig a Kormányhivatalok segítségével kerültek teljes kontroll alá. 

2002-2004-től az események a baloldali kormánynál is igen hasonlatosak voltak. Az MSZP-SZDSZ tandem győzelmével megkezdődött a még megmaradt ellenzéki médiumok felzabálása Verebessel, Lakattével, Acéllal, s a teljes médiakontroll kiépítése; az önkormányzatok befenyítése (emlékezzünk csak „búzaégető” Karsai sikertelen kanosszajárására); a maradék állami vagyon szétprivatizálása, különös tekintettel az egészségügyre és a nyersanyagforrásokra.

A bejáratott, régi vágású, kis jóindulattal mérsékeltebbnek nevezhető politikusok ekkor kezdtek eltünedezni. Ebben az évben mondott le Medgyessy, aki bár retorikai képzetlenségével igen komoly indulatokat gerjesztett, de a baloldalon sosem volt igazi húzónév. Ekkor rendezték meg többek között a kettős állampolgárságról szóló népszavazást, mely kapcsán Szili Katalin is kiírta magát az akkori vezetés nagykönyvéből; valamint a söjtöri „urizálással” szembeni kritika miatt Kovács Lászlót is katapultálták Brüsszelbe. Gyurcsány 2006-os baklövései után vagdalkozása akkora méreteket öltött, hogy 2009-ben a szürke eminenciás Bajnait kellett bevetni a kedélyek lecsillapításához, sikertelenül. 2007-ben az SZDSZ-ben Kóka pártelnökké választásával pedig háttérbe szorították a langyosabb „fodoristákat”.

A Jobbik a Fidesz nyomában

Azonban jelenleg nem csak a kormány helyzete hasonlít a tíz évvel ezelőttire, hanem a jobboldali ellenzéké is.

2009-től napjainkig a Jobbik igen fontos tőkéjének a személyes jelenlét számít. A pártpolitikusok lakossági fórumai még mindig igen gyakoriak, melyek olykor nyíltak, olykor pedig a kulturális élethez köthető események „promotálóiként” kifinomultabbak és rejtettebbek. Ezek a kulturális események, melyek legtöbbször koncertekkel vannak egybekötve, dinamikailag ugyan mások, de funkciójukat tekintve nagyban hasonlítanak a Polgári Körök alapötletére. A mainstream médiafelület – gondolok itt az egyetlen nyomtatásban megjelenő hetilapra – elenyésző.

Azonban van a Jobbiknak egy erős ütőkártyája médiatéren, ez pedig az internetes felület. Amennyire a Fidesz és az MSZP nem tudta még mindig felmérni az internetes jelenlét fontosságát, a Jobbik annyira hatékonyan aknázza ki. A jobboldali ellenzék hírközlése, kampánya szinte teljes mértékben az interneten jelenik meg; és bármennyire visszásak egyes vélemények a rendszerváltás után született generáció(k)ról, így lehet őket a leghatékonyabban megszólítani. A 2007-óta feloszlatott, betiltott, kitiltott, újraalakult, szétvált, kivált Magyar Gárda pedig ha nem is olyan látványosan, mint a hőskorszakban de jelen van.

A Vona Gábor által meghirdetett új irányvonal még meglehetősen friss. Az, hogy ez az új irányvonal a párt „szélsőségeseinek” kiiktatásáról szólna, azért nem olyan egyértelmű és minden bizonnyal azért kap ez az aspektus ekkora médiaszelet, mert ezzel belső feszültséget lehet kelteni, pedig a hangsúly nyilvánvalóan nem ezen van. A Jobbik pontosan ugyanúgy vált kommunikációs stratégiát, ahogy azt a Fidesz ’93-tól, de inkább ’98-tól tette a csalódott MDF-tábor befogadására. A Jobbik is igyekszik idomulni beszédstílusban a Fideszből kiábrándult vagy jelenleg bábállapotban lévő, régi MDF-es lelkületű, de gyakorlatban Fidesz-szavazók retorikai világához.

Az a bizonyos külső tényező, a hátszél, pedig most is jelen van. Bár nem olyan könnyen emészthető formában, mint az őszödi beszéd idején, hanem Buda-Cash és Questor ügybe csomagolva.

Az építkezés és a hátszél első eredményei pedig igen hamar megmutatkoztak a tapolcai időközin az első egyéni mandátum megszerzésével. Ami pedig Tapolca kapcsán még igen fontos adat: a körülbelül 300 szavazatbeli különbségnél érdekesebb az, hogy a Fidesz több mint 8000 embert nem tudott mozgósítani. Ha engedékenyek vagyunk, és azt mondjuk, hogy „Jól van, ez egy időközi választás, az érdeklődés valószínűleg csak feleakkora lesz, mint 2014 őszén.” akkor is baj van a számokkal, mert az érdeklődés nem feleakkora volt – hanem nagyobb, és a Fidesz vesztesége sem 4000 fő volt – hanem több. Pedig Orbán Viktort is bevetésre került a kerületben és nem lehet azzal indokolni, hogy „Jó, de ő csak két-három településen járt a Vona meg negyvenen!”, mivel Orbán Viktor személyében nem csak Magyarország miniszterelnökéről van szó, hanem egyben a Fidesz és a „polgári Magyarország” szellemi atyjáról is, a nagyobbik kormánypárt legkarizmatikusabb személyiségéről, legerősebb kohéziós eleméről.

Ha a személyes jelenlétnek Tapolca esetében akkora súlya lett volna, mint ahányan azt feltételezik, akkor Fenyvesinek 120%-kal kellett volna győznie… 

A probléma az, hogy a politikai képződmények jelentős hányada nyolcvan éve nem képes felfogni, hogy a választópolgárok olykor önállóan is képesek állást foglalni bizonyos kérdésekben; és mivel a választókról sem hiszik el, ezért önmagukról sem. Ezért figyelhetők meg a párhuzamok, a körbe-körbe járkálás: ellenzékben dolgozik, kormányra kerülve görcsösen bevédi magát, majd gyorsan leereszt alatta a gumicsónak, így történt az MSZP-vel, és a Fidesz csónakja is ereszt.

Következő versenyző a Jobbik lesz, kérdés, hogy ők képesek-e tanulni mások hibáiból?

H. Ádám / jobbegyenes.blog.hu (A kép illusztráció - Forrás: jobbegyenes.blog.hu)