Miközben a települések többségének gondot okoz a rezsiszámlák kifizetése, Magyarországon évente 13 ezer ember idő előtti elhalálozását okozza a döntő részt fűtésből eredő magas szállópor-koncentráció.

Az idei energiaválság különösen nehéz helyzetbe hozta a hazai kistelepüléseket. A WWF Magyarország – megismételve 2017-es kutatását – kérdőíves felmérés keretében tárta fel az ötezer főnél kisebb önkormányzatok energiahatékonysági jellemzőit, a légszennyezettség és az energiaszegénység állapotát. A kérdéseket online küldték ki az e körbe tartozó 2872 település polgármesterének és jegyzőjének idén február közepén, a határidőig pedig 589 település, vagyis minden ötödik önkormányzat válaszolt.

Kiderült, hogy hiába tett a települések szinte mindegyike valamilyen különleges lépést az energiaválság hatására, minden második önkormányzatnak így is különösen nagy gondot jelentett az energiaszámlák kiegyenlítése. Minden harmadik válaszadó önkormányzat pedig arról is beszámolt, hogy náluk a háztartások legalább fele küzd az energiaszegénység valamilyen formájával. Kétharmaduk tapasztalta, hogy megnőtt a lakossági fatüzelés, negyedüknél pedig a széntüzelés mértéke, így a légszennyezés is nőtt az öt évvel ezelőttihez képest. Míg 2027-ben a települések tizede, mostanára már minden negyedik település jelezte, hogy súlyos problémát okoz a levegőminőség a fűtési szezonban. Becslések szerint Magyarországon évente 13 ezer ember idő előtti elhalálozását okozza a döntő részt fűtésből eredő magas szállópor-koncentráció.

– Országos összesítő adataink egyelőre nincsenek, de úgy tapasztaljuk, hogy a települések többségének gondot okoz a rezsiszámlák kifizetése. Ezen az sem javított érdemben, hogy a magyar állam 2023 elején 147 milliárd forintot utalt ki a egyfajta rezsikompenzációként, ám ha az egész évet nézzük, ez legfeljebb két hónapnyi fűtés és villanyszámlatöbblet kifizetését oldja meg, így az önkormányzatok görgetik maguk előtt a tartozásokat – mondta lapunknak Schmidt Jenő a 4000 fős Tab fideszes polgármestere, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke. Hozzátette: az állami támogatás 80 százalékát eleve elvitte a távhő-számlák kiegyenlítése, ami jellemzően a nagyobb városokat érintette, így a kisebb települések arányosan még kevesebb pénzhez jutottak. Náluk a város fenntartásában lévő intézményeknél a korábbihoz képest hatszorosára emelkedtek a villamos-energia, és ötszörösére a gázfűtés költségei. Noha a tartalékaikból ennek egy részét még ki tudták fizetni, a valódi probléma majd ősszel jelentkezik, amikor a szolgáltatók benyújtják az elszámolási dokumentumokat. Mivel a legtöbb önkormányzat egy évre előre, fix áron szerződött, akkor, amikor magasak voltak a díjak, év közben akkor sem módosíthatták a szerződést, ha időközben kedvezőbbek lettek a tarifák.

A somogyi településen nem volt jellemző, hogy a lakosság zöme átállt volna a fa-, és szén tüzelésre, s náluk az önkormányzat szociális tűzifát sem osztott. Azt tapasztalták, hogy az emberek inkább kiszámolták, mennyit fogyaszthatnak, hogy még beleférjenek a kedvezményes elszámolási limitbe, így egy-egy háztartás jellemzően 30- 40 százalékkal kevesebb energiát használt fel, mint a rezsiválság előtti években. Szakemberek szerint a megtakarítás fele a korábbi túlfűtés, pazarlás mérséklésből adódik, vagyis nagyjából ennyi „puffer” volt a rendszerben, de segített az enyhe tél is. A másik fele viszont már olyan takarékossági intézkedéseknek köszönhető, amit a saját kényelmükön túl hoztak meg az emberek: alacsonyabbra vették a fűtést akkor is, ha fáztak, csak egy szobát fűtöttek, kevésbé meleg vízben zuhanyoztak, vagy igyekeztek megnyújtani azokat az időszakokat, amikor nem kapcsolták fel a villanyt. 

A WWF felméréséből az is kiderült, hogy az 5000 fő alatti településeken a felhasznált fűtőanyagot tekintve még mindig a földgáz dominál – 72 százalék –, tűzifával, faaprítékkal az épületek 16 százalékát, szénnel alig több mint egy százalékát fűtik. A kistelepülések távhőfelhasználása a felmérés szerint is elenyésző, mindössze 0,3 százalék, földgázalapú biomasszát 3, míg villamosenergiát 8 százalékban használnak fűtésre.

Csőgér Bálint, Nagyvisnyó független polgármestere lapunknak azt mondta: 16 évvel ezelőtt került a település élére, és azóta minden törekvése arra irányul, hogy a gázfűtéses intézmények kazánjait átváltsák vegyes tüzelésű, fával is működőekre. Ma már csak a polgármesteri hivatalban használnak földgázt, az orvosi rendelő, az óvoda, és az ott lévő főzőkonyha aprítékfát használ, a kultúrházban és az ipari parkban lévő csarnokukban pedig faelgázosító kazán működik. A Bükk hegység közelsége miatt az itt élők zöme évtizedek óta hagyományosan fával fűt, és a háztartásokban kialakult egyfajta rutin, próbálják előre beszerezni a következő szezonnyi mennyiséget, így a fának van ideje kiszáradni. Emiatt a faluban igazából nem tapasztaltak most télen változást, a fűtés miatti légszennyezettség nem volt a korábbihoz képest magasabb. Azt viszont észrevették, amikor két család átállt lignit-fűtésre, annak ugyanis savanyú, fojtogató, ahogy a helyiek fogalmaztak „pöcegödör-illatú” füstje van, amit nehéz elviselni. A közösségi rábeszélés erejével elérték, hogy ez a két család végül felhagyjon ezzel a silány fűtőanyaggal, ők is a fára tértek át azóta.

Csőgér Bálint szerint könnyebb lenne az önkormányzatoknak jó minőségű tűzifát beszerezniük, ha begyűjthetnék az erdőből a szélviharok miatt kifordult, elszáradófélben lévő fákat, ezt azonban a nemzeti park a bogár-és rovarpopulációk élőhelyei miatt nem engedi. Így továbbra is kénytelenek a frissen kivágott hasábokat szociális tűzifaként odaadni a rászorulóknak. A WWF több javaslatot is tett arra, miként lehetne az energiaproblémákat enyhíteni, s ezek között szerepelt a szociális tüzelőanyag-program teljes átalakítása. Mivel nagyságrendekkel nagyobb a fatüzelés légszennyező hatása, ha tűzifa nem megfelelő szárazságú, az emberek nem megfelelően gyújtanak be és nem jól használják a tüzelőberendezést, ezért azt tanácsolták, hogy csak megfelelően száraz, 20 százalék nedvességtartalom alatti tűzifát lehessen kiskereskedelmi forgalomba hozni. Mivel nemcsak a levegő minősége romlik országszerte, de az erdők természetes állapota is, ezért úgy vélték: csak ott szabadna pályázati forrásokat adni fatüzelésre való átállásra, ahol biztosított az elegendő biomassza forrás. Szerintük szükség lenne arra is, hogy az önkormányzatok száraz tűzifa beszerzését, tárolását és kiosztását egy külön pénzügyi keret segítse.

Hiába lenne azonban az egyes önkormányzatoknak fedett helyiségük akár a szociális tűzifa tárolására, a lakosság felől érkező nyomás miatt azt úgysem tudnák sokáig raktározni.

– Megennének az emberek, ha tudnák, hogy van az önkormányzatnak tűzifája, és azt nem osztjuk ki azonnal – mondta a Népszavának Halmi József a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Győrtelek szocialista polgármestere. Volt olyan év, amikor maradt némi tartalék, mert a kiadhatónál több fát rendeltek, s akkor is mindenki azt kérdezgette, mikor adják át vagy el azt a lakosoknak. Az önkormányzati intézmények többségét gázzal fűtik, nem tudtak átállni fafűtésre, így a rezsi számlák kifizetése nekik is gondot okozott, volt olyan hónap, amikor tartoztak a szolgáltatónak. Abban bíznak, hogy végre megjelennek idén olyan pályázatok, amelyekkel átalakíthatják a fűtési rendszereiket, hogy valós megtakarítást érjenek el a rezsiszámláknál.

13 ezer ember idő előtti elhalálozását okozza a döntő részt fűtésből eredő magas szállópor-koncentráció. (Népszava)