A győri és a mosonmagyaróvári romák jól megjárták a romaparlamenter cigányvajdával. Krasznai ott kinn, a messzi idegen francia földön kisujját sem mozdította a 240 ezer forintos mosogatóállásról álmodó cigányokért.

Pedig állítólag Krasznai biztatta fel őket az útra. Igaz, hogy ezt most a vajda cáfolja, de az ő szavának hitele jobban inflálódott néhány hónap alatt, mint a Horn-kormány idején a forint.

Krasznai nem segített. Mint ahogy korábban egy gyermekeivel világgá ment asszonytól is megtagadta a segítséget. Nem inge, nem gatyája.A csóri cigányvajda immár másodszor tette nyilvánvalóvá: ő a Roma Parlament alelnöki pozícióját, és e – Soros pénzmágus által is finanszírozott – cigányszervezet mögött álló politikai és médiatámogatást a saját, gyilkosságba keveredett zámolyi famíliájának külföldre menekítésére használta fel. Pedig „csak” a bűnüldöző hatóságok üldöztetése elől szaladtak el a drogelszámolási vita miatt lincselni is képes zámolyi romák.

Utólag bebizonyosodott: a zámolyiaknak nyújtott „önzetlen” segítség ellentétele az volt, hogy egy kicsit le kellett járatni az országot, amúgy nemzetközi szinten. A háttérben meghúzódó „szakértők” – nem zárva ki, hogy valóban valamely külföldi titkosszolgálattól befolyásoltan – azt adták a vajda szájába, hogy nem gazdasági okok miatt távoztak Strasbourgba, hanem kifejezetten azért, mert Magyarországon üldözték őket. Ez igaz is, ha az üldöztetés azt jelenti, hogy eldózerolt házaik helyett állami támogatással új otthont épített nekik az Országos Cigány Önkormányzat.

2016 - Fotó: Sóki Tamás / MTI

A zámolyi romák előtt Strasbourgban kitárult a világ. Tán sose hallottak Trockijról, de a bolsevik teoretikus magyar származású francia követőivel a helyhatósági választások előtt volt szerencséjük találkozni.

A Csórról – az első sajtójelentések szerint – úgymond kirándulni indult roma család Strasbourgba érkezésére egy Izraelben feladott fax hívta fel Federmann, a „marokkói származású francia zsidó” orvos figyelmét (forrás: Hell István Soros-támogatással készült riportja).

A győri meg a mosonmagyaróvári cigányok érkeztét nem jelezte senki, nekik nem volt tolmácsuk sem. Így amikor kezükbe nyomtak egy űrlapot Victor Hugo nyelvén, akkor valóban nagyon nyomorultak voltak.Krasznai szerint más lett volna persze a helyzet, ha a győri cigányok is médiakísérettel keltek volna útnak: ha az egyik országos napilap francia nyelvet bíró tudósítója tolmácsolta volna üldöztetésük részleteit, vagy ha a zámolyi ügyben anyagi áldozatot sem kímélő egyik kereskedelmi televíziós társaság kamerával felszerelkezett stábja küldi szét képsorait országnak-világnak, hogy hírt adjon a diszkriminációval, szegregációval meg üldöztetéssel sújtott, új hazát kereső győri cigányokról.

Krasznai hozzáállása más lett volna, „ha vittek volna magukkal üldöztetésüket igazoló videokazettákat, magnófelvételeket, dokumentumokat, úgy talán megfontolta volna a segítségnyújtást”. Vagyis a győri cigányok meg a mosonmagyaróváriak is vessenek magukra, ha nem találták meg a megfelelő médiakapcsolatot, amely kellőképpen dokumentálta volna üldöztetésüket.

A zámolyiak vajdája szerint nem elég üldözöttnek lenni, annak is kell látszani. (mno.hu)

(A cikk eredetileg 2001 május 10-én jelent meg - a szerk.)