Ugyanígy, amikor muzulmánokról beszélek, nem az Iszlámot, mint Isten által kinyilatkoztatott hitet taglalom, hanem az emberekről, szólok, akik e hitvallást érdekeik szerint interpretálták.

Az előző cikkem az iszlám fénykorát elemezte Córdobában az i.sz. VII-XIII-ik században. Hasonló tudományos, kulturális felvirágzásról beszélhettem volna az akkori iszlám világ többi pontján is. Ez a 600 év az emberiséget számos termékkel gyarapította, melyek a kor gondolatiságának és gondolkodásának eredményei és mai életünk, világról kialakított felfogásunk kialakításában meghatározóak voltak.

Ugyanakkor ez az a kor, amikor Európa nyugati féltekéjén a kereszténység a legtávolabb került Jézus küldetésétől, a szeretettől, a megbocsájtástól. Ez az inkvizíciók, a máglyák, a szabad gondolkodás tilalmának kora. A keresztény egyház legsötétebb korszakáról beszélünk, melynek útjára akkor István a magyar népet vitte.

A történelmet nem szabad statikusan, csak egy adott térbeli időből megítélni. Bizonyos, hogy István döntése helyes volt, de csak a mai ember számára volt helyes, mert a ma értékelésével a fejlett nyugathoz tartozás irányába nyitott kaput. De ez akkor, ezer évvel ezelőtt nem látszott, sőt! Nyugat akkor a legbarbárabb, legsötétebb társaság volt, melynek drasztikus vonásaiból az akkori egyház is beépített magába ma megmagyarázhatatlan elemeket. Akkor kereszténységet és nyugatot választani politikai okokból, annyit jelentett, mintha ma valaki a mai Irakban politikai okokból az iszlám Állam irányába terelné népét.

A nyugat, csupán a XIII. századtól talált magára. Ettől kezdve kezdett szépen lassan beszivárogni a kultúra, tudomány az agyakba és feszítette szét az akkori egyház gondolkodásra erőltetett abroncsait. De ezt István nem tudhatta előre.

Az egyházba akkor költözött be Jézus szeretete és megbocsájtása, amikor világi hatalmát elvesztette. Kétségtelen, hogy ma közelebb áll a keresztényi tanítás Jézus küldetéséhez, mint ezelőtt ezer évvel. Ma az iszlámot sújtja az a sötétség, amit a kereszténység átélt. Ez egy manipulált sötétség, ami nem a hitből fakad, de ezt lassan már látják azok is, akik nem szakértői a témának.

Mi lesz száz év múlva Európában? Hogy fogjuk akkor megítélni István döntését, ma nem tudhatjuk. Egy bizonyos: aki nem az egyetemes emberi értékeket veszi alapul értékítéletéhez és privatizálja Istent a maga irányába, hosszú távon elbukik.   

dr. Abdul Rahman Mihálffy