Nem magyarkodott nem székelykedett, hanem pénz csinált és próbált jól élni, a mindenkori helyi hatalommal jól elvolt, nem sértette az érdekeiket, politikával nem foglalkozott, pénzt meg adott nekik, mikor mennyi kellett, vagy mennyire tellett.

Azonban most valami megváltozott nála, mert soha ilyennek nem láttam, szidta az anyját úgy székelyesen a munkásainak, meg a politikának, meg azt a dagadt focista Orbán Viktornak, és a kacska fejű Gyurcsánynak.

A mondókáját, úgy székelyesen kezdte, hogy „ te, hallod-e komám” módjára, megbolondult itt mindenki, a melósaim nem akarnak túlórázni, a sofőrjeim fenyegetnek, hogy elmennek, az áraimat emelni nem tudom, a fizetéseket, ha emelem tönkre megyek, mert már most is baninként szedem össze a pénzemet. Oszt jön a ti főnökötök is ez a Viktor, hogy szükség van a szavazatokra, mert ezen a székelyek sorsa múlhat, a megkergültek autonómiát akarnak, van ez a Gyurcsány, aki meg el akarja venni az útleveleinket, hogy maradjon, ott minden székely ahol megszületett. A románok arról tárgyalnak, hogyan szüntessék meg a kettős állampolgárságot, ugyanúgy, mint az osztrákok, vagy az  ukránok.

Akinek volt annyi esze vagy pénze, hogy Bécsig elmenjen, az már nincsen itthon, a hülyékkel meg nem lehet versenyezni, az alkohol mindenütt folyik, néha olyan másnaposak az embereim, hogy a munkához is alig merem engedni. A templomomat nem járom, mert nem vagyok kíváncsi arra, hogy melyik párt, vagy csoport szempontjából mondják el, hogy nekem mi a dolgom.

Nem találom a helyemet, ebben az eszement világban, ahol sokkal fontosabb, hogy kivel vagy, mint az, hogy mit és hogyan csinálsz.

Lejegyezte: Büki