Egy most megjelent tanulmány szerint azonban hiába az ambiciózus célok és a szervezet növekvő tagsága, mindez kevés lesz ahhoz, hogy komoly hatást gyakoroljon a klímaváltozás ütemére. A tanulmány a CEU Klímakutatás- és politika Tanszék (CEU Department of Environmental Sciences and Policy) kutatóinak társszerzésével a Nature folyóirat klímaváltozással kapcsolatos kiadásában jelent meg „A szén kiváltásának kilátásai” címmel.

„Ahhoz, hogy a párizsi klímaegyezmény által javasolt 1.5 C-os növekedés alatt tartsuk a globális felmelegedést, az évszázad közepére ki kell váltanunk az olyan típusú szénfelhasználást, amely során a széndioxid-kibocsátás közvetlenül a levegőbe kerül. A PPCA egy jó kezdeményezés, de eddig csak olyan gazdag országok csatlakoztak hozzá, amelyek nem használnak túl sok szenet, és néhány olyan ország, amelyek soha nem is használtak szenet.” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Jessica Jewell, a svéd Chalmers Műszaki Egyetem (Chalmers University of Technology) professzora, aki mind a mester-, mind a doktori képzését a CEU-n végezte.

A világon működő szénerőművekről készült adatbázist felhasználva a kutatók arra jutottak, hogy a PPCA tagjainak vállalásai 1.6 gigatonnával csökkentik a széndioxid-kibocsátást 2050-ig. Ez csupán a 150-ed része annak a prognosztizált kibocsátásnak, amelyet a már működő erőművektől várnak ugyanebben az időszakban világszerte.

Ahhoz, hogy megbecsüljék mekkora az esély a PPCA további bővítésének, a kutatók összevetették azokat az országokat, amelyek csatlakoztak, és azokat, amelyek kimaradtak a szövetségből. A szénalapú energiát használó PPCA-tagok gazdag országok, amelyeknél kisebb energiaigény-növekedésre lehet számítani, régebbi szénerőművekkel rendelkeznek, és alacsony mértékű a szénkitermelésük és használatuk. Ami még szembetűnőbb, hogy ezek az országok a kormányaik feletti demokratikus kontroll, átláhatóság és a korrupció elleni intézkedések tekintetében minden esetben nagyon jól teljesítenek. Ezen tulajdonságokban élesen elválnak azoktól a jelentős szénhasználóktól, mint Kína és India, ahol az elektromos energiaigény gyorsan nő, új szénerőművek állítják elő a szükséges energia jelentős részét, és a kormányok ellenőrizhetősége alacsonyabb szintű.

„Az összes ország, amely elkötelezte magát a szénalapú energiatermelés leépítése mellett, gazdag, és ami fontosabb, nem veszélyezteti a korrupció. Ezek az országok rendelkeznek azokkal az erőforrásokkal, amelyekkel csökkenthetik a szénbányák bezárása okozta gazdasági hatásokat az érintett vállalatok, közösségek és munkások kompenzálásával.” – mondta Aleh Cherp, a CEU professzora. „Mindez azonban nem elég ahhoz, hogy elérjük a klímacélokat. Nem dőlhetünk elégedetten hátra. Meg kell találnunk a megoldást arra, hogy azokban az országokban is csökkentsük a szénfelhasználást, ahol nem állnak rendelkezésre olyan források és olyan szintű kormányzat, amit a PPCA-tagság megkövetel.”

A kutatás szerint a szén kiváltása csak akkor kivitelezhető, ha ez nem jár nagymértékű veszteségekkel, mint például újépítésű szénerőművek, vagy nyereséges szénbányák bezárásával. Ezen felül ezeknek az országoknak komoly politikai és gazdasági stabilitásra van szükségük, hogy el tudják viselni a szén használatának korlátozásával vagy megszüntetésével járó elkerülhetetlen veszteségeket.

„Fontos, hogy megbecsüljük, hogy mik a klíma kapcsán hozott döntések költségei, hogy megértsük a klímacélok megvalósíthatóságát. A szénfelhasználás csökkentését annak költségei miatt csak kevés ország engedheti meg magának. Ahhoz, hogy több országot vonjunk be a folyamatba, nem elég csak annak előnyeit reklámozni, segítenünk kell az ezzel járó terhek csökkentésében is. Nem kell tovább győzködnünk az országokat a stabil klíma és a tiszta levegő előnyeiről - mindenki tiszta levegőt akar -, hanem meg kell találnunk annak a módját, hogy csökkentsük a szén kiváltásának költségeit azokban az országokban, amelyek rá vannak utalva erre az energiaforrásra.” - magyarázta Cherp.

„A szén kiváltásának kilátásai” című tanulmányt Jessica Jewell, a CEU-n doktorált, jelenleg a norvég Bergeni Egyetemen kutató Vadim Vinichenko, a CEU mesterszakos hallgatója, Lola Nacke, és Aleh Cherp, a CEU professzora jegyzi. A kutatást a CEU Intellektuális Témák Kezdeményezése és a Norvég Kutatási Tanács támogatta.