Nem, nem azokra a pozdorjalemezből, kikalapált kőolajos hordókból, deszkákból, maradék és bontott téglákból tákolt lakhelyekre kell ténylegesen gondolni, mint amilyeneket Rio de Janeiróban látni! Bár ilyen tákolt lakhely itt, a régi fényét nagyon régen elvesztett megyében is található egy-két helyen. Olyan helyek is, ahová az eredetileg kiemelt szintű lakótelepre a szocialista városrendezés – magyarán és valós értelmezésében a régi városoknak, falvaknak, város- és faluközösségeknek minél alaposabb és gátlástalanabb elpusztítása, polgári és paraszti kultúrájának feldarabolása, kivéreztetése, lassú és módszeres leépítése – okán válogatás és az érintettek megkérdezése nélkül kitelepítettek, szó szerint gettósítottak embereket. Ezen, lassan fél évszázad elmúltával szinte lehetetlen változtatni. A gömöri favelák! Kétfélét ismerek. Szellemi nyomornegyedeket. Ezekről a valós nyomornegyedek leírása után, velük összehasonlítást végezve értekezem alább. A másik a lakhatást biztosító hely fogalma. Bárhogyan is szépítgetnénk az egyébként varázslatos természeti környezetű, felmérhetetlenül gazdag múltú, magában még mindig rengeteg potenciált rejtő vidékről alkotott véleményt, azt el kell ismerni, hogy itt, ezen a vidéken nyomornegyedként meghatározható helyek léteznek. Léteznek és élik saját, belső fejlődésük alapján kialakult életüket, sőt változnak, módosulnak, formálódnak. Hol romlanak, hol meg hellyel-közzel kicsit kipofozódnak, legalábbis külsőre. Ezek azok a helyek, ahová nemzedékek születtek, helyek, amelyeket néhány évtized alatt nemzedékek hagytak el. Léteznek ezek a szellemi és térbeli favelák! Hogy mitől azok, s miként meghatározhatók? Néhány kritériumot tisztázzunk hát.

Mitől nyomornegyed az, ami nyomornegyed 

Természetesen a gömöri nyomornegyedekre ugyanúgy érvényesek az ENSZ egyik alegysége, a HABITAT, a városi élőhelyekkel, azok fenntartható fejlődésével foglalkozó szervezet meghatározásai, mint a nagyvilágban lévő metropoliszok peremén kialakult bádogvárosokra, szegénynegyedekre. Azzal a kitétellel, hogy Gömörben falusi viszonylatokra is érvényesek lehetnek a meghatározó kitételek. A HABITAT az alábbi öt tényezőt emeli ki, s ha ebből az öt meghatározó tényezőből legalább egy hiányzik, akkor megállapításuk szerint már nyomornegyed háztartásról beszélhetünk. Íme, az öt tényező:

• tartós lakóépület, amely az időjárási körülményeknek ellenáll;
• elegendő élettér (egy szobán nem osztozik három embernél több);
• ivóvíz-ellátás megfelelő mennyiségben, elérhető helyen és áron;
• elérhető illemhely (amit méltányos számú ember használ);
• lakhatás biztonsága (erőszakos kilakoltatás veszélye nem fenyeget)

Vegyük sorjában!

Az első kitétel tehát a tartós lakóépület, amely a helyi időjárási viszonyoknak ellenáll. Nézzünk körül Gömörben, ezt a kitételt, átgurulva a vidéken, vizuálisan azonnal ellenőrizhetjük. Mi fogad? A látvány alapján az, hogy a nyomor szélén tengődő, a mélyszegénység bugyraiból fel-felbukó emberek nagy része olyan építményekben él, amelyeknek építési ideje bőven fél évszázaddal ezelőtti, azok elektromos hálózata elavult, előírásoknak nem megfelelő, olykor életveszélyes, fűtési technológiája környezetszennyező és tűzveszélyes, a házak, lakások energiagazdálkodása pedig nem éppen ökologikus és ökonomikus. Megállapítható tehát, hogy egy kitétel máris nem teljesített, egy null az állás a favela meghatározás javára.

Második kitétel az elegendő élettér. Sajnos ez a tétel sem mindig és mindenhol teljesíthető, a kis alapterületű, régi, egy szoba, konyhás, kamrás házacskákban, amelyeket eredetileg legfeljebb négyen-öten laktak, ma tucatnyian lakják. De ugyanígy elmondható ez egy ezer-száz fős lakótelepről is, ahol egy lakásban 50 vagy 70 négyzetméteren két vagy három szobában három család, három nemzedék él. Második nem teljesített feltétel, tehát kettő nullra vezet a favela!

Harmadik kitétel az egészséges, tiszta, megfelelő mennyiségű és elérhető áru ivóvíz kitétele. Sajnos ezzel sincs minden rendben! Egyetlen ivókút ezer-száz emberre nem lehet rendben. Arzén-, nitrát- és vastartalmú, évtizedek óta ki nem tisztított falusi kutak, mint ivóvízforrások, szintén nem mondhatók annak. Bevezetni a vezetékes vizet? Ahhoz pénz kell, tehát ez sem valós lehetőség, még ha volna is kínálat. Márpedig ezek alapján megállapítható, hogy három nullra vezet a favela!

A negyedik kitétel egy alapvető emberi szükséglet elvégzését tárgyalja. Ez az elérhető illemhely, amelyet méltányos számú ember használ. Ha túlzsúfolt a ház, lakás, ez már nem méltányos létszám. Rosszabb eset, ha nincs vezetékes víz a panellakásokban – márpedig egy bizonyos telepen ez a tényállás –, ott mi a megoldás illemhellyel? Falun még csak-csak, még állnak, azaz düledeznek a deszkalatrinák a kertekben, de ez sem mondható megfelelőnek. Eredmény? Máris négy nullra vezet a favela!

Az ötödik kitétel a lakhatás biztonsága lenne. Hogy a tulajdonost annak anyagi helyzete, netán felgyülemlett adósságai folytán indított végrehajtás miatt nem fenyegeti kilakoltatás. Néhány éve még elutaztak a pénzbehajtók a különféle fondorlatos gyorskölcsönt nyújtó cégektől a szegény vidékekre. Segélyosztás idején mindennapos látvány volt a posták környékén ez. Ezek a gyorskölcsönös intézmények mára eltűntek, de a felhalmozott egyéb szolgáltatói számlák, megvásárolt készülékek miatt alig van olyan elszegényedett háztartás, ahol ne lenne folyamatban végrehajtás. Tehát nincs biztonság, ahogy mondani szokás, a házat elvehetik az embertől. Immár öt null a favela javára. De mindennek oka van! Lakóépület állapotának, elégtelen élettérnek, ivóvíz és illemhely hiányának, lakhatás biztonságának. Ezeket pedig a vidék szellemi favelává válásában lehet vagy kell keresni!

A szellemi nyomornegyed kialakulásának feltételeit még nem állapították meg hivatalosan. Meg kellene próbálni tehát ezzel a meghatározással, hogy a fizikailag létező nyomornegyedek, nyomorjárások, nyomorközségek, nyomortelepek felszámolása elindulhasson. Saját lakóik által, némi külső segítséggel, amire biztosan szükség lesz. Már túl nagyok az árkok, túl szélesre nyílt a társadalmi olló szegények, középosztály és gazdagok közt. Kérdés az is, lehetséges-e még felszámolni a nyomort. Kinek lenne ez érdeke? Nézzük a szellemi favela kialakulásának feltételeit egy nem hivatalos, csak saját tapasztalatok és elképzelések által felállított feltételrendszer szerinti meghatározásban. A szellemi favela kialakulásának okai tehát lehetnek:

• tartós iskolázottság hiánya, műveltségbeli leszakadás, amely a kor technológiájának használatától is megfoszthatja, hátrányos helyzetbe hozhatja az egyént (úgymint alacsony iskolázottság miatt képtelen autóvezetői jogosítványt szerezni, számítógépes vezérlésű gép vagy berendezés kezelésére képtelen, tehát marad a fizikai segédmunkára való ítéltség);
• elegendő szellemi és kulturális élettér kialakulásának hiánya, érdektelenség a tudás iránt, rosszabb esetben mások tudásának a megtagadása, ezekkel együtt a gondolkodás, a beszédkészség, a megnyilvánuláskészség, az önmegvalósító készség hiánya;
• szellemi és kulturális termékekkel való megfelelő mennyiségű és elérhető helyen és áron lévő ellátottság hiánya, magyarán a könyv az legfeljebb begyújtásra való papírként kezelendő anyag (ez utóbbi részben saját tapasztalás egy tehetséges, versenyt is megnyerő gyermek esetében, de máshol is hallottam hasonló példát);
• elérhető, jól és szegregációk nélkül működő alap- és közép- vagy szakiskola-hálózat hiánya, ahol méltányos az elbánás, ahol van felzárkóztatás, van személyre szóló program, már persze akkor, ha maga az érintett azt igénybe akarja venni, sajnos sokszor nem akar semmit az érintett);
• a szellemi szabadság biztonságának hiánya, hogy nem fenyeget senkit véleménye miatt kiközösítés, van érték és mérték, ízlés és elvárás, hogy ha van, akkor kulturált és tisztességes a vita (nem baseballütő az érvrendszer);

Van tehát szellemi favela! Gömörben is, máshol is. Sajnos! A közbeszéd témái, a köznek a saját magát védő, helyzet- és értékfelismerő, valamint ítélőképességének megingásai, a korábban tisztán látott helyzetek felismerésének hiánya, a nyomuló értékrendek „jól van az” gesztussal való jóváhagyása mérhetetlen károkként épülnek bele a köztudatba. (Valódi példa lehetne talán egy olyan eset, hogy míg bő 30 évvel ezelőtt egy közösség finoman, de határozottan elutasította olyan díj alapítását, amelyet egy szocializmus alatt ügynökként nyilvántartottról neveztek el, ugyanaz a közösség ma szó és reakció nélkül elfogadja ezt a díjat, sőt emlékünnepséget szervez az illető tiszteletére!) Ha fentebbi, a szellemi favela kialakulásának okait meghatározó kitételeimhez még hozzáteszem a helyi lakosság politikai megosztottságát, a jelenkori megosztó és nem egészen kisebbségpárti kormánypolitikát, akkor még elszomorítóbb kijelenteni, hogy ebből a szellemi favelából szinte lehetetlen kimászni! Állítólag három fő megoldási módja van a favelák megszüntetésének. Az egyik a hivatalos rész oldaláról történő teljes felszámolás. A másik a nyomorban élők átköltöztetése a korábbinál általánosan jobb körülmények közé. A harmadik pedig felzárkóztatni, fejleszteni a nyomornegyedet, fokozatosan megszüntetve a hátrányát jelentő körülményeket. Talán a fizikálisan létező nyomornegyedek esetében ez működni fog, ha lesz hozzá elég politikai akarat és természetesen pénz! A szellemi favelák esetében nem tudom. Mostanában mintha pont az lenne a cél, hogy műveletlen, irányítható, befolyásolható, megvezethető legyen a tömeg. Olcsójános, bólogató, voksát vezénylésre leadó automata. Ezért jó valakiknek, hogy létezik a szellemi favela! Amit a valóságos nyomornegyed falai közt nevelgetnek nagy gonddal!

Szászi Zoltán / ujszo.com