Ezalatt a tizenöt év alatt, többször is megjárta a világsajtót, hogy a szélsőséges iszlám fundamentalista szervezeteket, azok vezetőit megsemmisítő csapás érte.

A csapások közepette viszont az Al-Kaida romjain új, még fenyegetőbb veszély jelentkezett, az Iszlám Állam.

Az elszórt, de rendszeres merényletek száma egyáltalán nem csökkent, sőt egy olyan földrajzilag is behatárolható központ jött létre, amely nem csak a térségben, hanem az iszlám vallás szélsőséges értelmezéséből kiindulva, az egész világra kiterjedő potenciális terrorveszély forrásává vált.

Ha csak a legismertebb, Európát érintő cselekményeket vizsgáljuk – Párizs, Brüsszel – joggal merül fel a kérdés, hogy a nagy hatalmú titkosszolgálatok miért mondtak teljes csődöt.

Mert látnivaló, hogy ezeknek az eseményeknek a felderítése, megakadályozása és a későbbi az elkövetők utáni hajsza sem értékelhető pozitívan.

A képet tovább rontja, hogy nem csak az említett két városban történtek merényletek. Sok áldozatot követeltek Isztambulban, Ankarában, Nigériában a dikwai menekülttáborban, Egyiptomban… és természetesen a polgárháború sújtotta szíriai területeken is.

Minket természetesen a hozzánk közel álló európai merényletek érintenek meg leginkább és ez ösztönzi a térség, de az azon túli kormányzatokat is arra, hogy felülvizsgálják a terrorveszély elhárítására tett intézkedéseiket.

A hangzatos és állandóan ismételgetett terrorellenes tevékenység mellett kiderült, hogy az arra hivatott szervezeteknek fogalmuk sem volt, mi fog történni.

Hiába van felhatalmazásuk, jogkörük, pénz-paripa-fegyver, tehetetlenek.

Ha logikusan átgondoljuk a dolgot, sajnos hazánkban is hasonló a helyzet, habár nálunk – egyenlőre – nincs valós terrorveszély.

Remélhetőleg.

Az jelenlegi helyzetben teljesen helyén való, ha minden kormány átgondolja a saját titkosszolgálatainak helyzetét és ennek alapján hajt végre fejlesztéseket, stratégiai módosításokat.

Ezt teszi jelenleg a magyar kormány és a parlament is, csakhogy a sajtóban megjelenő politikusi vélemények és megnyilvánulások alapján már a kezdeti lépések is hibásnak tűnnek.

A titkosszolgálatokat – amelyekből szép számmal el vagyunk látva – felügyelő tárcák rögtön az alkotmánymódosítás lehetőségeit mérlegelik, ami több mint aggályos.

Történt már az elmúlt években számos módosítás az alaptörvényben, így minden ilyen felvetés már eleve zsigeri ellenállást vált ki az ellenzéki pártokból, de az utca emberéből is.

Egyébként is óhatatlan a kérdés, mi indokolja az azonnali módosítást.

Talán az, hogy eddig ezen a területen a törvényi szabályzás nem megfelelő volt?

Akkor ki, kik ezért a felelősek?

Évek óta létezik a TEK és nincs megfelelő törvényi háttere a munkájuknak?

AH, NBSZ, IH, KNBSZ, NVSZ… nem voltak eddig megfelelő eszközeik államunk és állampolgáraink védelmére? Rögtön az a legfontosabb feladat, hogy a kommunikáció ellenőrzésére, letiltására tegyünk lépéseket? Már bocsánat, de az eddig is adott volt.

Azt kevésbé, sőt egyáltalán nem tudom, hogy hány arabul beszélő kémünk és kémelhárítónk van, ahogy azt sem, hogy hányan tudnák valamely arab nyelvjárással beszélgető, nem is terrorista, csak egyszerű drog csempész beszélgetését fordítani.

Már ha beszélnek elektronikus úton és levelezésükben nem használnak ingyenese letölthető titkosított alkalmazásokat.

Az meg egy „B” kategóriás filmben is előfordul, hogy a kémek, bűnözők és kitalált merénylők, még a telepet is kiveszik a telefonjukból, ha komoly terveket szövögetnek.

Azt kéne elsőként számba venni – mondjuk egy újabb értékelő központ költséges létrehozása előtt, hogy miért nem működik az, ami már létezik.

Önmagában nem életképes, nem megfelelő a struktúrája, vagy olyan szinten megváltozott a környezet – az alvilág, mert ide sorolom a terrorizmust is, hogy más típusú felderítési stratégia szükséges.

Csak néhány közismert tény.

Az európai merényletek elkövetői és segítőik nem titokban érkeztek ide, itt éltek már hosszú évek óta.

Beszélik a nyelvet, ismerik a helyi szokásokat, az európai mentalitást.

Perifériára szorult, hátrányos helyzetű, gyakran bűnözői életmódot folytató személyek, akik ismerik az illegális tevékenységet és azok szereplőit.

Kimutathatóan vannak kapcsolataik a szervezett bűnözői csoportokkal, ahonnan drogok, gépjárművek, hamis iratok, fegyverek, akár robbanóanyagok, búvóhelyek… minden beszerezhető.

Ezeken a csatornákon keresztül meg rendelkeznek olyan legális kapcsolatokkal – vállalkozások és üzleti csoportok – amelyek a kapcsolatot jelentik a hétköznapi élet és világ felé, ahonnan az anyagi támogatás érkezhet, olyan módon, ami teljesen legális.

Tudják, hogy a rendőrség milyen operatív technikákat alkalmaz, ezért például már nem kommunikálnak elektronikus úton.

Használják viszont az internetet, ahonnan bármilyen információ beszerezhető, de ezt is úgy teszik, hogy ne lehessen azonosítani személyüket.

Elég, ha megnézzük az internet kávézók jelentős közösségét, akik bár okos telefonnal járnak, mégis ezt a módot használják, vagy a banki átutálásokhoz képest kevésbé ellenőrizhető, de megbízható és gyors Western Union pénzküldő szolgáltatást.

Ezek kicsi és köztudott dolgok, de mind arra utalnak, hogy a terror világa hatalmas változásokon ment át.

A jelek szerint a titkosszolgálatok erre nem készültek fel teljesen, sőt azzal, hogy a politika megjelent ebben a különleges világban, maguk okozzák a sikertelenséget.

Gyakran arra kényszerülnek, hogy a háttérben folyó politikai játszmák miatt csupán szemlélői legyenek az eseményeknek.

Az átalakítás első lépéseit pedig most kell megtenni. El kell gondolkodni azon, hogy a kevesebb talán több lenne.

Emlékeimben kutatva nem nagyon találok példát arra, hogy az átszervezés előtti és utáni Alkotmányvédők mit csináltak.

Ja volt KáGébéla, bár lehet, hogy őt is inkább az Index derítette fel, IMF –Fidelitas kémügy még 2008-ból,vagy a romagyilkosságok, bár az inkább a kudarcról szólt.

Ennek tanulságait sem tudjuk még, ami nem is lenne baj, hiszen a titkosszolgálatokról van szó. Azokról a titkosszolgálatokról – gondolok az összesre – amelyek a biztonságunkat szolgálnák, de érezhetően csak politikai játszmák színterei.

Olyan politikai „titkos” játéké, ahol minden nyilvános (mert szivárog), olyan szereplőkkel, akiket egyébként a velünk szövetségesek sem fogadnak el, mert ellenőrizetlenek, gyakran az általunk nem feltárt múltjuk miatt bevethetetlenek.

További probléma, ami gyakorlatilag teljes bénuláshoz vezethet, ennek a különösen érzékeny területnek a túlságos átpolitizálása.

A titkosszolgálatokra is igaz, hogy egy bizonyos szinten túl nem segíti tevékenységüket a hatalom és az ellenzék ide is beszűrődő rivalizálása, ahogy az sem, ha a szövetségesek nem bíznak a rendszerből kifelé kacsingató partnerükben.

Egy ország operatív védelme nem kerülhet a kirakatba, de legalább ennyire nem lehet az sem, hogy a vezetői posztokat feudális módon osztogassák.

Marad a papírtologatás, politizálás – ami nem titkosszolgálati operatív munka.

gepnarancs.hu