A túlhajszoltság sosem volt idegen a magyar régióban, alacsony fizetés mellett nem marad választása az embernek, mint szabadidejét alaposan megnyirbálni. Ez a probléma kisebbik fele. Az állandó kimerültség igaz rövidtávon is súlyos egészségügyi problémákhoz vezet, de a szellemi teljesítőképesség is drasztikusan romlik vele.

A kimerültség, mint munkáltatói stratégia? Fontos és kevésbé ismert tény, hogy az elégtelen pihenőidő hatással van az ember mentális állapotára. Első sorban az általános ellenállóképesség csökken le. Ez Abszurdisztánban amúgy is súlyos rizikó, ahol az engedelmesség dogmáját máig a legnagyobb erényként azonosítják. A munkáltatóknak pedig valamiért érdekük, hogy alkalmazottaik a legnagyobb mértékig készséggel teljesítsék parancsaikat. Ebben nagyban hozzájárul az a Munkatörvénykönyv is, amely az alkalmazottat, mint eszközt azonosítja.

A buszsofőrként dolgozó férfi rengeteg műszakot, főként délutániakat vállalt, szabadidejében pedig a jószágokat etette. Felesége könyörgött neki, hogy ne hajtsa túl magát, de a férfi szerette volna biztonságban tudni a családot. Túlhajszoltsága idegösszeomláshoz vezetett.

Közbevetett gondolat. Az idegösszeomlás összetett jelenség nemcsak a végkimerültség eredményezheti. Óhatatlanul közbejátszó körülményeket is szemügyre kell vennünk annak tükrében, hogy nem csupán gyenge idegzetű embereket sújtó jelenségről van szó.

A tehetetlenség érzése nagyon jó indikátor. Ez egyben a racionális gondolkodás képességét is veszélyeztető, mértékétől függően akár teljesen meggátoló tünet. Ily módon érthetővé válik a férfi tette.

A férfi kisebbik gyermeke azt mondja, testvére hallotta, ahogy apja éjszaka matat, majd amikor meglátta, hogy édesanyját támadja késsel, megpróbálta megállítani. A férfi addigra kétszer az asszony szíve mellé, egyszer a tüdejébe, majd kicsit lejjebb szúrt.

Az öcs nem érti, miért állítják be gyilkosként a testvérét, aki édesanyját védte és nem mellesleg még édesapja boncolási eredménye sincs meg, tehát nem lehet tudni pontosan, mibe halt bele.

Fontos tisztázni, hogy egy dulakodás egy olyan személlyel, aki átmenetileg elvesztett minden önkontrollt nagyon kockázatos mindkét fél szempontjából. Mindezek ismeretében a „nagyobbik fiú” tette aligha minősíthető gyilkosságnak, sokkal inkább egy gyilkosság megakadályozására tett kísérletnek, amely ismereteink szerint állampolgári kötelesség.

A megkéselt asszonyt ma (május 2. a szerk.) ébresztették fel a mesterséges kómából. /168 óra/

Itt tartunk a 21. században, azt sem tudjuk felmérni, amit magunk körül látunk. És csodálkozunk, hogy a tendencia meredeken emelkedik. Így omlik össze a munkaalapú társadalom amúgy is gyatra modellje.