Megnézte a papírom, hogy hová kell mennem, majd felszólított, hogy adjam le a telefonom. Ezen a ponton kezdődött a dráma. A köztünk lezajlott párbeszéd nem annyira fontos, mert azt csak jó indulattal lehetne párbeszédnek nevezni, inkább ciklus volt, az legrosszabb fajtából. Kérte a mobiltelefonom, én mondtam, hogy nem. Ő újra kérte, én újra nemet mondtam. Ez így ment jó egy percig. Éreztem, hogy mindketten egyre idegesebbek vagyunk, mert nem jutunk dűlőre a telefonomat illetően. Ekkor kértem a biztonsági őrt, hogy mutassa meg nekem azt a jogszabályt, amely értelmében elveheti a telefonom és bezárhatom egy szekrénybe. 

Márpedig én a mobilom nem adom oda, ha nem tud hivatalos helyen pontosan hivatkozni vonatkozó rendeletre vagy jogszabályra. Azt mondta újabb érvként, hogy ő nem mutat nekem semmilyen jogszabályt, mert ez a szabály. Kértem, hogy akkor a szabályt mutassa meg. Nem mutatta, majd azzal próbálkozott, hogy "pesti ügyvédek is oda szokták adni". Én pedig tovább kötöttem az ebet a karóhoz, azt bátorkodtam mondani, hogy "a pesti ügyvédek" nem szabály, szóval nem. Ezzel ismét értékes perceket veszítettem, de a telefonom továbbra is nálam volt. Újabb pro-kontra érvelés következett, mondtam neki, hogy újságíró vagyok, nem először járok bíróságon és eddig sehol sem vették el a telefonom, de Esztergom nyilván ezen a területen is másképp működik, mint az ország többi részén lévő bíróságok. Példaként felhoztam neki, hogy mely bíróságokon jártam közelmúltban és soha sehol nem akarták elvenni tőlem. Újra kértem, hogy mutassa a szabályt a telefonok elvételéről. Ő pedig elkérte a sajtóigazolványom, miután megnézte, csak annyit mondott, mindig vannak ilyen "újságírók", akik renitenskednek és pakoljam ki a zsebeimet és menjek át a biztonsági kapun. Kiürítettem a zsebeim és átmentem a kapun, oda-vissza. Ezek után eltettem a dolgaim, lenémítottam a telefonom és betettem a belső zsebembe. Megkérdezte, hogy melyik újságnál dolgozom, de nekem ekkora már semmi kedvem nem volt társalogni vele, úgyhogy elindultam a tárgyalóterem felé. Ő pedig rendületlenül véleményezett engem, a szakmám és úgy egyáltalán. Én vissza szóltam neki, hogy ne kiabáljon és ne minősítsen, hanem mondja, merre van a lépcső, mert nem találom.

Felértem az emeletre, leültem az egyik padra és vártam. Nem sokkal később néhány várakozóval többen lettünk a folyosón. Ekkor megkérdeztem a többieket, hogy van-e náluk mobil és azt is, hogy el akarták-e venni tőlük a beléptetéskor. A kérdés első felére olyan válaszokat kaptam, hogy van náluk telefon, a másikra pedig egyértelműen azt a választ kaptam, hogy nem. Ahogy ezt megbeszéltük, már láttam a szemem sarkából, hogy utánam jött a biztonsági őr és újra azt kérte, hogy adjam le a telefonom, de most sokkal idegesebben, mint negyed órával korábban. Nem értettem az újabb felszólítást, próbáltam neki elmondani, hogy én abban a hitemben jöttem fel az emeletre, hogy megbeszéltük a dolgot és a telefon marad. Erre mondta, hogy a bírónő kérése ez. Én meg mondtam neki, hogyha a bírónő kérése ez, akkor hozzon valami papírt a bírónőtől és persze a szabályt (mert jogszabályt már lent sem tudott mutatni) és akkor majd eldöntöm, hogy kiviszem az autóba a telefonom vagy leadom, de abban biztos lehet, hogy így vagy úgy, de a telefon nálam marad és nagyon szépen megkértem a biztonsági őrt, hogy fejezze be a vegzálásom. Erre elviharzott abba az irányba, ahonnan később ő nem jött vissza, de a bírónő igen. Be is ment a tárgyalóterembe és annak rendje-módja szerint be is hívott.
A tárgyalóteremben átadtam neki a Személyi Igazolványom és a lakcímkártyám és a telefonomat pedig kitettem elé az asztalra. Elmondtam neki, hogy nem szerettem volna leadni a telefont, mert olyan bizalmas információk vannak benne, amikre nagyon vigyázok. Erre azt kérdezte tőlem, "hogy miért kéne nekem kitennem neki a telefonom?". Tegyem el, némítsam le vagy kapcsoljam ki, mert a meghallgatás nem nyilvános.

Ezek után már csak azt nem értem, hogyha az őr által hivatkozott bírónő így kezelte a telefon-kérdést, akkor miért viselkedett velem úgy a biztonsági őr és miért szerette volna olyan nagyon, ha leadom a telefonom?