„Minden magyar állampolgár egyben az Európai Unió állampolgára is! Ez azt is jelenti, hogy a magyar állampolgárok számára a magyar jogrendszer által biztosított jogok és kötelezettségek mellett az Unió is jogokat és kötelezettségeket biztosít úgy, hogy közben az Európai Unió joga elsőbbséget élvez a nemzeti jogrendszerünkkel szemben. A magyar jog alkalmazása mellett, az orbáni rezsim bűneinek felszámolásával szembeni eljárások egyik alappillére kell, hogy legyen az Unió jogrendszere által biztosított jogaink kikövetelése mind a magyar bíróságokon, mind az unió szervezeteinél és az unió bíróságán!”

Az orbáni diktatúra kizárólagos hatalomépítése több lábon áll, melyek tudatosan erősítik egymást. Meghatározó elemek ezek közül:

• a választási környezet alakítása a diktatúra céljainak támogatása érdekében;
• a média feletti példátlan befolyás kialakítása;
• az államhatalmi szervek feletti uralom megtartása az általa kinevezett döntéshozók elmozdíthatatlanságával;
• a gazdasági háttér biztosítása a közpénzek korrupciós felhasználásával oly módon, hogy az akár függőségi helyzetet is teremtsen azon gazdasági szereplőknél, akik nem tartoznak az Orbán hátterét biztosító, és Orbán által ellenőrzött NER rendszeréhez.

Az alábbi írás elsődlegesen a választási rendszerrel kapcsolatos orbáni visszaélések semlegesítésének lehetőségét és egyben kényszerét kívánja bemutatni. Ugyanakkor a választással megszerezhető vagy megtartható hatalom nyilvánvalóan kihatással van az orbáni rendszer többi építőelemére is.

A magyarországi választásokkal összefüggésben tudjuk és mondjuk, hogy „Orbán érdekei szerint lejt a pálya”. A kritikákkal szembeni orbáni védekezés kulcsmondata, hogy a Magyarország által is aláírt uniós szerződések szerint a tagállamok belső választási rendszere „nemzeti hatáskör”, tehát minden nemzetközi kritika jogalap nélküli, nincs mit tenni. Sajnálatos módon, időről időre ez a leegyszerűsítés több uniós tisztségviselő és meghatározó ellenzéki vezetők szájából is elhangzik.

Pedig ez csak akkor lenne igaz, ha a választási folyamat semmilyen más területre, és az ott érvényes jogokra és kötelmekre nem hatna ki. Mert ha a választás kimenetele más, elvitathatatlan emberi jogokra és kötelezettségekre is kihatással van, akkor megnyílik az út azon jogi érvelések előtt, amelyek a kapcsolódó jogok érvényesülését hivatottak garantálni. Írásaimban, szakértői anyagaimban ezért állítom konokul, hogy milyen nagy a jelentősége annak, hogy a kezdetekkor miként határozzuk meg azt a jogi környezetet, amely számunkra az igazság feltárását segítheti.

Magyarország Alaptörvénye, és a magyar jog részévé is tett Emberi Jogok Európai Egyezménye (továbbiakban: Egyezmény) első kiegészítő jegyzőkönyvének 3. cikke ugyanis „a szabad választásokhoz való jog” fejezetcím mellett azt az elvárást is megfogalmazza, hogy a tagállami, országgyűlési választásokat úgy kell megtartani, hogy annak eredménye „biztosítja a nép véleményének kifejezését”. Mind a nemzetközi kötelezettségvállalásaink, mind az Alaptörvény (XXIII. cikk első bekezdése) kötelező erővel tartalmazza, hogy a tagállami választások szabályozásának biztosítania kell, hogy a tagállam minden állampolgára „választó és választható legyen.”

Ezek csak példák, amelyek rámutatnak arra, hogy mindig összességében kell nézni az uniós szerződésekben rögzített jogokat és kötelezettségeket, és akkor rájövünk, hogy az egyes tagállamok nemzeti parlamentjeinek képviselő-választása sosem volt korlátok és elvárások nélküli, kizárólagos nemzeti hatáskör. A tagállamok nemzeti szintű szabályozása is mindig magán viseli azt a kettősséget, hogy az nem korlátozhatja sem a nemzeti, sem az EU joga által biztosított más jogok és kötelmek érvényesülését. A későbbiek megértéséhez itt is ki kell emelni, hogy az Unió jogának érvényesülése elsőbbséget élvez a nemzeti szabályozásokkal szemben.

Az EU joga és az Alaptörvény is kötelezően várja el, hogy a választás eredményének biztosítania kell a „nép véleményének kifejezését”, amely biztosan nem tud érvényesülni, ha a tagállami választási rendszer figyelmen kívül hagyja az úgynevezett:

• arányossági elvet;
• a választhatósághoz és a választás gyakorlásához való jogot;
• az elvárást, hogy a szabályozás hatékonyan akadályozza a választási visszaéléseket, stb.

Az uniós jogot és az idézett nemzeti szabályozást is sérti minden olyan jogalkotás, amely akár közvetlenül, akár közvetett módon, de indokolhatatlanul korlátozza a választójog gyakorlását és/vagy kétségessé teszi a választás végeredményétől elvárt azon követelményt, hogy az valóban a társadalom többségi akaratát tükrözze.

Biztosan nem felelt meg 2010-ben, majd 2014-ben az arányosság elvének a választás végeredménye, amikor a Fidesz-KDNP előbb a szavazatok 52,73, majd 2014-ben a szavazatok 43,55 százalékával (a levélszavazatok ezt 44,87 százalékra módosították) a mandátumok kétharmadának a birtokosa lett, teret nyitva ezzel a legszélesebb körű jogalkotási visszaéléseknek. 2014-ben és 2018-ban sem felelt meg a levélszavazatok esetében is kötelezően elvárt, a visszaélések hatékony kizárása elvének, hogy miközben a magyarországi, valamint a követségeken leadott szavazatok esetében a Fidesz-KDNP listán 2014-ben mindössze a 43,55 százalékot, 2018-ban pedig 47,36 százalékot ért el, addig a levélszavazatok esetében ez 95,49 illetve 96,24 százalékos Fidesz fölényt eredményezett. Ez a választási siker már megközelítette a 2019-es észak-koreai választási eredményt, ami 100 százalékos volt! Mindhárom választási győzelem eredményeként a mandátumok kétharmadával gyakorolhatta a visszaélésszerű hatalmat a Fidesz-KDNP kormány, miközben nyolc éven át kisebbségi volt a támogatottsága, és az első négy évben is csak alig haladta meg az 50 százalékot.

Az adatok okkal vélelmezhetővé teszik, hogy a magyarországi választások nem felelnek meg az EU jogának és Magyarország Alaptörvényének sem. A jogi érvelés ugyanakkor egy sajátos műfaj, amikor a jogsértés és az eredmények érvénytelenségének kimondását, a felelősség bíróságok általi személyekhez kötését szeretnénk elérni. A jogállamiság érvényesülése feltételezi, hogy az érintettek legalább megkíséreljék a számukra biztosított jogokon belüli felszólalást, és a jogsértések bizonyítását is. Arra van jogállami válasz, ha ez a próbálkozás a hatalom visszaélései okán eredménytelen lesz, esetleg ellehetetlenül. Ez esetben a jogsértések jogkövetkezményei nem évülnek el, az évülésük nyugszik.

De miként értelmezhető ez azokra a jogi utakra, amelyeket az EU biztosít számunkra? Az Európai Parlamenthez, az Európai Bizottsághoz, és/vagy a Bizottságon keresztül az EU Bíróságához, illetve a strasbourgi bírósághoz való fordulásban sosem volt, és ma sincsen akadályozva az ellenzék, különösen nem az ellenzéki összefogás.

Egy, a választásokat követő jogi fellépéskor elégtelen lesz azt nyilatkozni, hogy az orbáni kinevezettek – legyen szó akár az államfőről, akár az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, az MNB, a Médiahatóság, a Kúria, a Költségvetési Tanács vagy a Nemzeti Választási Bizottság tagjairól – lakáj módjára úgysem tettek volna semmit a jog érvényesítése körében, ezért nem kezdeményeztek náluk jogi eljárásokat. A jog ugyanis elvárja, hogy megkíséreljük! Ezt követően lesz csak állítható, hogy az érintett szervezetek és vezetőik nem tettek eleget a kötelezettségeiknek, és a sértetti felszólalások érdemi vizsgálata helyett a tetteik, a döntéseik, eljárási cselekedeteik a joggal összeegyeztethetetlenek voltak, és ezért nem tölthetik be tovább azon tisztségeiket, amelyekre az orbáni többség kinevezte őket. A jogsértés ugyanis nem maradhat következmény nélkül! De csak az igazolt jogsértés! A feltételezett jogsértő magatartás nem biztosít jogi alapot az eltávolításukra.

Az Alkotmánybíróság, a Nemzeti Választási Iroda (NVI) felé biztosan felvethető lenne a levélszavazás technikájának visszaélésre és az eredmények torzítására lehetőséget adó volta, valamint a külföldön dolgozó, de magyarországi lakóhellyel rendelkező állampolgárok szavazati jogának indokolatlan megnehezítése, esetenként ellehetetlenítése. Az NVI-nél és az ÁSZ-nál biztosan felvethető lenne a szabad választás végeredményét jogsértően befolyásoló, közvetlenül illetve közpénzek juttatásával közvetetten közpénzből finanszírozott médiakampányok hatása, tiltott volta. A Médiahatóságnál sorozatosan felvethető lenne a közmédia működésének jogellenes és a választásokat is befolyásoló működése, stb. Mindezeket fel lehetne vetni már ma is az Európai Parlamentnél (itt részlegesen azért történtek lépések), az Európai Bizottságnál és az Európai Bíróságnál, valamint Strasbourgban is.

Magyar sajátosság, hogy az előválasztási folyamat megteremtette annak lehetőségét is, hogy a visszaélések mértékére akár számszerű bizonyítékot is előállítsunk. Az „aHang” civil szerveződés által kifejlesztett informatikai platform és az előválasztás technikai és humán lebonyolítása minimális változtatással gyakorlatilag lefedi az összes olyan feladatot, amely szükséges lehet a 2022-es országgyűlési választáson a külföldön tartózkodó állampolgárok akaratának ellenőrzött és biztonságos megismeréséhez. Természetesen én sem gondolom, hogy az orbáni rezsim élne ezzel a lehetőséggel. Ugyanakkor semmi nem akadályozza az ellenzéket abban, hogy a hivatalos levélszavazással, és a követségeken folyó voksolással párhuzamosan meghirdesse és működtesse az ellenzék szavazatszámlálóját, úgy, hogy mindvégig hangoztatja az érintettek felé, hogy lehetőség esetén a hivatalos szavazási rendszerben is vegyenek részt.

A párhuzamos és visszaélésmentesen működtetett online szavazás, amelybe be kell vonni nemzetközi megfigyelőket is, az egyéni választókörzetek és a listás szavazatok szintjén is képes pontosan rámutatni arra, hogy mi lenne az egyes körzetek és listák valós végeredménye. Számszerűen lehetne itthon és a nemzetközi eljárásokban is igazolni, hogy milyen eredményre jutottunk volna, ha a magyar kormány tudatosan nem manipulálná a választási végeredményt azzal, hogy nem biztosítja a magyar állampolgároknak a digitalizáció által ma már rendelkezésre álló online szavazási lehetőséget. Ezzel szemben a számára hátrányos csoportoknál indokolhatatlanul akadályozza, hogy az érintettek élhessenek a szavazati jogukkal, és ott, ahol a támogatottsága magasabb, a választási visszaéléseknek is következmény nélküli, igen tág teret nyit.

Palotás János / Népszava