A XII. kerületi rendőrkapitány ma nagyon korrekt beszámolót tartott a hegyvidéki közbiztonsági fórumon. Ezt követően felállt Lambert Zoltán városmajori plébános, és a következőt közölte: a kistemplom nem lezárt, fedett előterében napi szinten bekvártélyozza magát néhány hajléktalan, akik életvitelszerűen ott tartózkodnak, megágyaznak maguknak, italokat töltenek, és a szentmisére vagy előadásokra érkezőknek kerülgetniük kell őket. Arra panaszkodott, hogy bár kifeszített egy láncot a helyiség elé, jelezvén, hogy az előtér magánterület, ám ez hatástalan maradt. Arra kérte a rendőrkapitányt, hogy "zavartassa el" a hajléktalanokat - olvasható a Fullánk oldalán.

Ritkán fordul elő velem, hogy a döbbenettől szóhoz sem tudok jutni, de most ez történt. Keresztényként és katolikusként meg vagyok botránkozva és fel vagyok háborodva. Ugyanis az egyháznak egyik legfontosabb feladata lenne az elesettek és rászorulók gyámolítása, segítése, márpedig a hajléktalanok azok az embertársaink, akik a könyörület gyakorlására ösztönöznek bennünket. A papnak éppen az lenne a dolga, hogy menedéket nyújtson nekik, vagy ha meghaladja a lehetőségeit, hogy ideiglenesen befogadja a szerencsétlen sorsú Isten teremtményeit, akkor összefogjon a máltaiakkal vagy a megannyi civil szervezet valamelyikével, hogy emberhez méltó körülmények között tölthessék az éjszakáikat az emberek.

De nem, Lambert Zoltán plébános protonotárius, kanonok, érseki tanácsos rendőrért kiált és rendészeti megoldást követel. A magát Krisztus követőjének mondó eltaszítja, elutálja magától az otthontalanokat. Mit tenne a maga korában pária Máriával és Józseffel, a menekülő Megváltó-szülőkkel? Kinek a nevét kiáltaná Pilátus előtt? Hányszor kell még kukorékolnia a kakasnak?

fullank.com