A hír bombaként robbant, miszerint a forró égitest légkörében a mikroorganizmusok melléktermékeként képződő színtelen foszfin gázra utaló jeleket találtak. Még a tudósok közül is sokan megalapozottnak vélték a feltételezéseket, azonban a Nature tudományos folyóiratban nemrég megjelent analízisben kérdésesnek minősítették az előzetes konklúziókat.

Lényegében ugyanazok a tudósok vizsgálták meg újra a felfedezéseikkel kapcsolatos körülményeket, akik először bejelentették a szenzációs hírt – rájöttek, hogy az adataik egy része feldolgozási hibákból származhat.

Az Atacamai Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat (ALMA) mozgatható antennából álló, interferométer elven működő rádiótávcső-rendszer által elvégzett megfigyeléseik alapján kimutatták, hogy a foszfin szintje közel sem annyira magas, mint azt korábban gondolták.

A november közepén végrehajtott elemzésekből kiderült, hogy a bolygó atmoszférájában nagyjából minden egymilliárdodik molekulát teszi ki a foszfin, ami körülbelül egyhetede annak, amiről szeptemberben számoltak be a csillagászok.

A kutatás vezetője, a Cardiffi Egyetem asztronómusa, Jane Greaves elmondta, hogy a foszfinszintek a Vénuszon jelentősen változhatnak a légkör variabilitásának függvényében. Ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra bebizonyíthassák, hogy valóban lehet élet a bolygó atmoszférájában, egy űrszondát kell a Vénusz közelébe küldeniük.

Még ha ki is tudnák zárni a mikrobiális élőlények jelenlétét, a tudósok akkor is szeretnék tüzetesebben megvizsgálni az Esthajnalcsillagként is ismert égitest légkörét. David Grinspoon, a Bolygótudományi Intézet asztrobiológusa kiemelte, "Ezer meg egy okunk van arra, hogy visszatérjünk a Vénuszra. Még ha a foszfin el is tűnik, maradt még ezer indokunk arra, hogy további megfigyeléseket és analíziseket végezzünk el a különös bolygón." (liner.hu)