Hogy aszongya: nagy divat lett mostanában a fővárosban, vidéki városok főterén szoborba önteni ezt, meg azt, így-úgy, rendre alkalmatlan helyen, és az ábrázolt személyhez méltatlan módon.
Ezek alibi szobrok, melyek a megemlékezésre kevéssé sem alkalmasak. - így a cikk elkövetője (24.hu)
E megállapítás a kérdéses szoborra is vonatkozik. És különben is, mondja, ha már, akkor miért nem Óbudán?

Na, mármost! Ízlések és pofonok, ugyebár! Itt inkább a pofonok.
Melyeket a fölhergelődött szerző ok nélkül, illetve rossz helyen, és abszolút alkalmatlan tárgyon kitöltve mérgét osztogat.

Tetszik vagy sem, ízlés dolga. Nekem tetszik. Szerintem – bár nem vagyok szakképzett, hivatásszerű műértő – a szobor kifejezetten jó helyen van, beillik a környezetbe, emberbaráti méretű és mértékű, eltalált Krúdy-portré, aki mellé szívesen letelepszik az ember egy traccspartira, vagy meghallgatni valamelyik színes történetét, miközben a vérmes író a szerkesztőség küldöncére vár az oldalanként fizetett honoráriumával, hogy a sörét vagy a kávéját kifizethesse. (Mert fogalma sincs róla, hogy kifizetném a cechhet.

A szerzőnek valószínűleg ugyanezen okból a Sátoraljaújhely sétálóutcáján a levéltárba igyekvő Kazinczy életnagyságú szobra sem tetszik, kinek hátát, vállát a mellette elhaladók meg-meglapogatják: legyen jó napja, levéltáros úr!

Így lehet Kolodko Mihály zseb-alkotásaival (szerencsére azokat hamar letörik, ellopják, a cikkírónak nem kell sokáig szenvednie miattuk), talán a Duna-parton lévő cipőkkel is.

Sok a szobor!

Forrás: Erzsébet királyné Sisi szobor - Madách Imre tér / Facebook

Igaz, ő csak a Madách téren lévő Sissi-szobrot említi.
Mely szerintem is ronda és fölösleges.
De talán csak azért ennél kötött ki, mert ez különösen alkalmas a bírálatra. Sok vitát nem lehet vele kiváltani.

Viszont, ha már, az ország, a főváros általános szoborzati helyzetébe navigálunk bele, akkor tán a kritikát az Orbán-adminisztráció politikai szédelgésének szolgálatába állított Szabadság téri giccs- és hazugságparádé "emlékműre", vagy a Nagy Imre-szobor helyére cserkészett "kommunista bűnök emlékművére" összpontosíthatna.

Meg az utóbbi mellé készült hazug, történelemhamisító Nagy-Magyarország alagútra (melyen gondolom, karhatalmi erőkkel megközelíthető a parlament épülete, melynek őrségét Kövér házfelügyelő úr már tömegoszlatásra szolgáló fegyverekkel is felszerelte.)

Esetleg a Károlyi-szobor helyére (vissza-) állított Tisza-szoborra. A Horthy szobrok garmadájáról nem is beszélve!

Ezekről a szobor- és emlékmű-anomáliákról a szerző elfelejt említést tenni. Holott általánosságban is bírálatot fogalmazott meg szoborállítás-ügyben.

Mellesleg Óbudán, a Fő téren, ahol a szerző szerint jobb helyen lett volna Krúdy, van már egy Szindbád-szobor.
Különben is! Pusztán azért, mert az utolsó éveit ott töltötte?
Otthon volt ő egész Pesten (és Budán, a Rácvárosban és Óbudán)!

Hogy valójában (eltekintve az általános helyzetképtől, melybe szerinte beleillik) magával a szoborral mi a baja a szerzőnek, azon kívül, hogy ott állították föl, és bronzból van, nem derül ki.
Szóval ez az egész szerintem csak fontoskodó kekeckedés. Alibi-duma.
Hogy legyen különvélemény az ügyben!

Kedvünket elrontandó. Mert végre örülhetnénk annak, hogy a politikai hír- és alkotásdömpinget áttörte egy percre egy kulturális esemény.

Született, és közkincsé tétetett valami, ami nem Orbán, nem ellenzék, nem Horthy és semmi ilyesmi.