Egy furcsa világot álmodtam magamnak

Nagyon szép volt! Mesés! Élni hagytak.

A betűket ismerik. Olvasni is tudnak?

Netán elegendő mi jut a juhoknak

Mennek a kos után, mert az kolompol,

De annak meg a kutya parancsol.

Összetartja azt a jámbor kis csoportot

S örül, ha ezért kap egy lerágott csontot.

Ez a dolga! Erre lett nevelve!

Mondja gazdája árnyékban heverve.

De néha azért akad pár önfejű birka

Ki a száraz helyett a zöldet válassza.

Az ilyen nem maradhat sokáig a nyájban.

Ő lesz a főfogás a birkagulyásban.

Álmomban én is ilyen birka lettem.

De megtörtént a csoda, hagytak, mehettem!

Elaludt a juhász? Megfáradt a puli?

Vagy már ők is kezdtek beleunni?

Neki kezdtem hízni, gyapjam fényesedett,

Még sem volt más birka, aki követett.

Juhászom büszkén állt, velem dicsekedett,

A szegény kis kutya csak távolról nézhetett.

Megcsörren a vekker. Indulj a robotra!

Gyönyörű álmom félbe lettél hagyva.

Most már kicsit félek lefeküdni este

Mi lesz majd e szép történet vége?

Mit akarhat a nyáj? Mi lesz a sorsom,

Hogy a bevált szokást így felrúgom?

Dédelgetnek, babusgatnak, dicsérnek örökre,

Vagy mint renegátot tesznek egy birkapörköltbe?