Fejetlenség, rögtönzés, szegényellenes intézkedések, kockázatos lépések - kemény bírálatokat is kapott a kabinet a pénzéért.

„Sok fontosabb gazdaságpolitikai döntés azt az érzetet kelti, hogy improvizatív módon született. Véleményünk szerint a munkahelyvédelmi akcióterv is ilyen.Mivel a kormány az elmúlt két évben sorozatosan megsértette legszegényebb rétegek érdekeit, ennek hatására fokozatosan növekedtek a szociális feszültségek. Ezért most egyfajta tűzoltásként kitalálta a programcsomagot,amelynek a kormányzati cikluson belüli pozitív hatása azonban meglehetősen bizonytalan”

– bármelyik ellenzéki párt közleményében elfért volna, mégis a Századvég egy 2012 júliusában készült tanulmányát ütötte fel ez az idézet.

A szociális szférában lezajlott változásokat összegző elemzés a folytatásban sem finomkodik a megrendelővel: a kormány egyértelmű sikerként kommunikált munkahelyvédelmi akciótervéről azt írja, az nem más, mint „a meglévő Start-kedvezmények újracsomagolása”. Ám „mivel már a meglévő rendszer is túl bonyolult volt, és túl sok adminisztrációt követelt, ez az új csomag

csak tovább fokozza a fejetlenséget a rendszerben.

Pár oldallal később Matolcsy György akkori nemzetgazdasági miniszter gyermekvállalási kedv ösztönzésére kitalált új Baby-boom koncepciójáról ír a jelentés: az az elemzők szerint ugyanis „inkább tekinthetőhelyzetértékelésnek, mint valódi megvalósítható programnak, mivel

az állítások többsége nincs számításokkal alátámasztva, rövid távú szavazatmaximalizálásra épülő ötleteket tartalmaz, amelyek ráadásul óriási költségvetési forrást igényelnének.

Az anyag megalapozatlanságát az elemzés szerint „a legjobban az bizonyítja, hogy a bevezetésnél még tudatosan kiemelik az írói, hogy a támogatások összegének emelésével nem növelhető a születésszám, és egyébként sincs lehetőség az ellátások emelésére, a javaslatok között viszont számos olyan pont van, ami ennek dacára az ellátások költségvetési forrásigényét növelné meg jelentős mértékben.”

Forrás: VS.hu

A folytatásban az NGM nyugdíjpolitikája is megkapja a magáét, amiért anyugdíjrendszer strukturális reformja ügyében nem történt semmilyen előrelépés. „Még mindig zajlik az iránykeresés, miközben 2013-tól az ígéretek szerint a járulékoknak már az új virtuális számlákra kellett volna befolynia.” 

Azt is írták, „remélhetőleg azért csúszik a konkrét intézkedések és a nyugdíjmodell bejelentése, mert a kidolgozói megértették, hogy

a nyugdíjrendszer átalakítását nem lehet rögtönzött módon véghezvinni.

Problémásnak nevezi az anyag azt is, hogy a tárca csak rövid időre köteleződik el a különböző nyugdíjmodellek mellett. Miközben a nyilatkozatokból ugyanis úgy tűnt, hogy a választott modell a névleges egyéni számlás rendszer lesz, a már említett új Baby-boom vitaanyag a vállalt gyerekek számát a nyugdíjak mértékében érvényesítő, német mintájú pontrendszert favorizálja.

A jelentés szerint azonban a gyermekvállalás elősegítése nem a nyugdíjrendszer feladata és „rendkívül igazságtalan helyzetet teremtene ez a modell azzal, hogy az azonos biztosítási viszonnyal rendelkezők nyugdíja között óriási különbségeket generálna.

A legégetőbb probléma jelenleg ugyanis az, hogy azok az emberek, akik tisztességesen dolgoznak és járulékot/adót fizetnek idős korukra kapnak-e majd nyugdíjat.

Szegényellenes kormány

Az anyag egy későbbi fejezetében a kormány segélyezési politikáját is bírálja. A korábban pénzben járó segélyek és családtámogatások utalvány-formában történő kifizetéséről például azt írja: "A kormány már eddig is számos szigorítást és feltételhez kötést véghezvitt a szociális ellátások területén.

Ha még tovább szigorítják a feltételeket, még inkább meg akarják szabni, hogy mit csináljanak, mit vegyenek a boltban az emberek, annak az lesz az eredménye, hogy szembefordulnak velük. Ha beosztják helyettük a pénzüket és nem kezelik őket felnőttként, annak tekintélyes mértékű szavazatvesztési következménye lehet.

Nem állják meg a helyüket a jelentés szerint a kormány átalakítás melletti érvei sem, mint írják, közel sem biztos, hogy „a szociális kártya bevezetése vagy az utalványos rendszer kiterjesztése kezelni tudná az uzsora jelenséget, mivel visszaélni a természetben adott segélyekkel is lehetséges.”

Az elemzés záró értékelése mindezek után általánosságban is bírálja a kormány szociálpolitikáját, amelyben megítélése szerint „sok estben háttérbe szorulnak az alsóbb-és kirekesztett rétegek érdekei.”

Időzített bombának tartották a KLIK-et

A hasonlóan, szinte elejétől-végéig kritikus jelentések azért a ritkábbak közé tartoznak, a cégcsoport tanulmányai jellemzőbben inkább egy-egy lépés kockázataira figyelmeztetnek. 

Már 2012 júliusában, a Klik (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ)indulása előtt fél évvel jelezték például, hogy a szervezet eredményes működése nagy hatással lesz a 2014-es választásokra, mivel „az új intézmény közel 160 ezer alkalmazottja homogén réteget alkothat, így 

önmagában képes lesz rá, hogy akár a következő országgyűlési választások eredményeit is befolyásolja vagy akár eldöntse.

A közoktatás államosításának folyamatát szakmai szempontból egyébként sosem értékelte a Századvég, a lépés politikai következményeire azonban több elemzésében is figyelmeztetett.

Politikai veszély a regisztrációban

„Komoly veszélyeket tartogathat, amennyiben nem társul megfelelő kommunikáció a bevezetéséhez” – írja a Kliket is említő közigazgatási elemzés a 2014-től bevezetni kívánt előzetes választási regisztrációról is. „Felületes vizsgálat mellett” az anyag szerint ugyanis „könnyen lehet arra a következtetésre jutni, hogy a lépés korlátozhatja az általános választójogot.” 

A tanulmány ezért kiemelten fontosnak nevezi, hogy a kormány a feliratkozási rendszer szakmai és társadalmi előnyeit hangsúlyozza, és azt emelje ki, hogy a regisztráció bevezetése nem korlátozást, hanem döntési lehetőséget kínál a választóknak.

Bár a tanácsot a kormány megfogadta, a feliratkozással szembeni ellenérzéseket a tanulmányban ajánlott kommunikációs stratégiával sem sikerült letörni, az előzetes regisztrációt így végül kivették a 2013-ban elfogadott választási eljárásról szóló törvény tervezetéből.

A rezsicsökkentéstől is intették a kormányt

Hiába jelzett ugyanakkor erős szakmai és politikai kockázatokat a Századvég a kormány népszerűségnövelő csodafegyverével, a rezsicsökkentéssel kapcsolatban is, erről a tervéről többszöri figyelmeztetésre sem tett le a kabinet.

Pedig az energetikai ágazat helyzetéről készült tanulmányok már 2012 októberében hosszan sorolták az (akkor még csak tervezett) nonprofitközszolgáltatás hátrányait: 

„Az energetikai szektor rendkívül tőke- és eszközigényes ágazat, a projektek megtérülési ideje többnyire igen hosszú, ebből következően

a negatív üzleti eredményű vállalatok nemcsak, hogy nem fogják fejleszteni összetett műszaki berendezéseiket, de elképzelhető, hogy azok karbantartását, szinten tartását sem fogják kellőképpen ellátni.

A jelentés arra is int, hogy a hatósági árszabályozás mellett „a magánvállalkozás profitérdekeit követve a szolgáltatásainak minőségén és biztonságán keresztül próbálja majd csökkenteni költségeit, egy esetleges csődhelyzettel pedig a lakossági ellátás biztonságát is veszélyeztetheti”.

A folytatás pedig arra is kitér, hogy az ellátásbiztonsághoz a kiszámítható gazdasági, szabályozási környezet is hozzátartozik.

Korrupció, hitelvesztés

Egy 2012 októberi, az időszak környezetvédelmi eseményeit értékelő elemzésben az ombudsmani rendszer átszabásáért kapott bírálatot a kabinet, mondván „a jövő nemzedékekért felelős ombudsman önálló hivatalának megszüntetése és a szakértő apparátus létszámának csökkentése nem teszi lehetővé az egészséges környezethez való jog védelmét.

Az intézkedés fenntartása pedig további hitelvesztéshez vezethet a környezetvédelmet fontosnak tartó hazai és nemzetközi közvélemény előtt.

2013 februárjában a cégcsoport a korrupcióellenes stratégiájának hiányosságai miatt bírálta a kormányt, pontosabban, amiért az amúgy is kínos csúszással elkészült javaslat épp „a korrupciós veszélynek legjobban kitett politikai szférára nem kínál megoldást."

Az elemzés a kritikát közvélemény-kutatási adatokkal is igyekezett alátámasztani, vizsgálatokban mért 70 százalékos választói elégedetlenséget pedig azért is jogosnak nevezte, mert: „az átlagember a korrupció gócpontját nem a hivatali ügyintéző korrumpálhatóságában látja, hanem sokkal inkább a politikai döntéshozatal folyamatában, amire az intézkedéscsomag viszont nem kínált érdemi megoldást.”

Rizikós család-definíció

Politikai kockázatokra hívta fel a figyelmet a Századvég az alaptörvény 2013-as, a család definícióját érintő módosításakor is. Ekkor egészítették ki az alaptörvény korábbi szövegét („Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját") azzal a korlátozással, hogy „a családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony".

Az Ab korábbi állásfoglalására is hivatkozó Századvég-bírálat szerint „a család fogalmának jelentős szűkítésével a jogalkotó nem veszi figyelembe a valós és megváltozott életviszonyokat, azt, hogy folyamatosan növekvő arányban vannak jelen az élettársi kapcsolatban élők, akiket bizonyos esetekben ez a módosítás kizárhat a család fogalmából.” A definíció alkotmányos szintre emelésével pedig

olyan kulturális, politikai vitát generált a kormány, ami politikai hátránnyá konvertálódhat.

Ócsa is ciki

A bajba jutott devizahiteleseknek szánt, 2013 tavaszán közel egy éves csúszással elkészült ócsai szociális lakóparkot szintén olyan ügynek látta a Századvég, ami inkább ártott, mint használt a kormány megítélésének. 

A cég 2013 áprilisi elemzése arra figyelmeztet, hogy „a szociális családiház-építési szektor imázsán keresztül a kormányzati teljesítmény megítélése tovább romolhat.”

A jelentés nemcsak azt nevezte kínosnak, hogy az első körben jelentkező közel ötszáz család tíz százaléka sem felelt meg a pályázaton, de azépítkezés magas árát és lassúságát firtató bírálatok mellett jogosnak találta azokat az aggályokat is, hogy

a devizahitelesek szegregálása a terület gettósodását eredményezheti.

Szegényellenes intézkedések

Nem bővelkedett a dicséretekben a cégcsoport egy évvel későbbi, a kormány négyéves szociálpolitikáját értékelő elemzése sem. A KSH, az OECD, az Eurostat és több hazai közvélemény-kutató felméréseire hivatkozó összegzés szerint „2009 óta mind a szegénység, mind pedig a társadalmi egyenlőtlenség mértéke növekedett, a gyermekek pedigkülönösen nagymértékben kitettek a szegénység kockázatának, ami a társadalmi egyenlőtlenségek továbbörökítésének irányába hat.”

Az elemzés kiemeli, hogy 2009 és 2012 között a szegénységben és kirekesztettségben élők leszakadásának folyamatait „tovább erősítették a jóléti rendszert, főként a pénzbeli ellátásokat érintő, 2009 óta megvalósult korlátozások, például a segélyplafon bevezetése, vagy a munkanélküli juttatások összegének és időtartamának csökkentése", amelyek ráadásul a legsérülékenyebb társadalmi csoportokat érintették a legjelentősebben.

„Az EU 24,8-as átlagával szemben már a magyar lakosság 33,5 százalékavan kitéve a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatának, azOECD 13,2 százalékos átlagához képest pedig kiugróan magas, 30,6 százalékos azok aránya, akik úgy nyilatkoztak, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy elegendő élelmiszert vegyenek” – írja 2013-as adatokra hivatkozva a jelentés.

A lesújtó folyamatokat végül saját közvélemény-kutatási adataival is igazolva látja a Századvég: „a megkérdezettek többsége - még a Fidesz szavazóinak is relatív többsége is - a szegénység mértékének növekedését érzékelte a ciklus ideje alatt, és úgy vélte, hogy

a kormányzat intézkedéseivel leginkább a felső társadalmi rétegeknek kedvezett”.

Forrás: VS.hu

Elszabadult ombudsman

A havi elemzések olykor a kormány intézkedésein kívül álló veszélyekre is figyelmeztettek. 

2012 nyarán például az alapvető jogok akkori biztosának ténykedését ítélték e nem éppen hízelgő szavakkal kockázatosnak: „Szabó Máté az ombudsmani rendszer átalakítása során kivárt, most azonban, hogy megbízatása egy éven belül lejár, a túlélésre játszik."

Forrás: VS.hu

Pedig a Fidesz korábban kedvelte a nehéz természetű jogtudóst: az ombudsmani rendszer 2011-es átalakításakor ő volt az egyetlen, aki a korábbi biztosok közül relatív erős pozícióban maradhatott hivatalban. 

(Jóri Sándor adatvédelmi biztos hivatalát megszüntették, Kállai Ernő volt kisebbségi és Fülöp Sándor volt környezetvédelmi biztos pedig lemondott, miután úgy látták, hogy az alapvető jogok biztosa alá rendelt ombudsman-helyettesként nem tudnak érdemi munkát végezni.)

Mandátuma utolsó évében az addig nem sok vizet zavaró Szabó viszont valóban látványosan felpörgette magát: 2012 januárjától szinte hetente kérte egyes, a kormánynak fontos törvények alkotmánybírsági vizsgálatátaz alaptörvény átmeneti rendelkezéseitől a kampányfinanszírozáson át a médiatörvényig.

Ez utóbbi apropóján az idézett elemzés azt is felrója az ombudsmannak, hogy „nem pusztán a médiatörvény alkotmányos megfelelőségét veti fel, de a teljes jogi berendezkedéssel, a politikai hatalommegosztás jelenlegi kereteivel szemben is kritikával él, e magatartásával pedig elképzelhető, hogy alapjogok érvényesülésének vizsgálatára korlátozódó hatáskörén is túlterjeszkedik.”

vs.hu