Úgy értem, az a helyzet, amikor kemény munkával kiszorítja maga mellől a tehetségesebb konkurenseit, s csak a szervilisek, lojálisok, talpnyalók, a baksissal kielégíthetők, illetve az ostobák maradnak meg mellette. Azok, akik így, vagy úgy a vezér lekötelezettjei.

Egy ilyen helyzetben a legnagyobb kockázatot a tömegek számára az jelenti, hogy a vezetőjük teljes mértékben elszakadt a valóságtól. Ráadásul az illetőnek ez még csak fel sem nagyon róható. Bárki könnyen elveszítheti a realitásérzékét, ha éveken keresztül azt hallja, amiről a kiszolgálói úgy vélik, hogy hallani szeretne. Nyugi főnök, szárnyal a gazdaság. Zseniális ötlet a 21. században megtízszerezni az aranytartalékainkat. Soros az egész világ számára biztonsági kockázatot jelent. A migránsok utálnak dolgozni és el akarják pusztítani a kultúránkat. A nép kenyeret és cirkuszt akar, add hát meg nekik legalább a labdarúgást! A kórházakkal nincs semmi baj. A korrupció ellen azok óbégatnak, akik irigylik a gyarapodásunkat. Az oktatás rossz eredményeiért a rossz metodikával készült felmérések a felelősek. Ma a nyugat keletre van. A demokrácia válságát kizárólag a politikai korrektség felszámolása és az illiberalizmus eszméje képes megoldani. Magyarország nemtelen támadások kereszttüzében áll. A liberalizmus és a multikulturalizmus az ördögtől való. Stb., stb., stb.

Ha reggeltől estig ehhez hasonló marhaságokat mantráznának a fülembe, magam sem tudom, hogyan állnék – Bereményivel szólva – Valóság nevű nagybátyámmal. Meglehet, úgy volnék vele, mint a viccben szereplő tíz éves franciabulldog, amikor hazatér a gazdája. Hosszasan méregetném. Talán ismerős volna szemének huncut csillogása. A vele együtt a lakásba hatoló illatfelhő néhány molekulája is megmozdítana bennem néhány távolba vesző emléket. Bár a hangsor, amelyet rendületlenül ismételgetne felém közeledve, ugyan nem volna ismerős, a hanghordozásból azonban talán mégis felderengene valami. Összességében mégis olyan benyomás kelne bennem, hogy nekem ehhez a Valóság nevű fickóhoz semmi közöm, aminek azzal adnék nyomatékot, hogy bőséges vizelettel lehugyoznám a nappaliban található fikusz cserepét.

Amikor egy vezér idáig jut, az egyetlen remény az észhez térítésére, ha egy hozzá közelálló, ám a működését mégis valamennyire kívülről szemlélő, tekintélyes külföldi politikus szembesíti azzal, amit tesz. Ezt a mentális mentőövet a napokban Donald Tusk dobta Orbán Viktor felé.

Attól tartok, nála hitelesebb figurát keresve sem találhatnánk, ha vissza akarnánk téríteni Orbán politikáját a realitásokhoz. Kezdjük azzal, hogy lengyel. Márpedig a Bem apóban és a békemenetekben egyaránt manifesztálódó legendás lengyel-magyar barátság felülír ugye mindent. Oké, adott esetben, a mi miniszterelnökünk még arra az otrombaságra is képes volt, hogy másodmagával nem írta alá a lengyel szabadsághős, Lech Wałęsa 75. születésnapjára készült üdvözlőlapot, ám ez a bunkóság aligha rombolhatja le a két nép évszázados barátságát, ahogy nyilván Tusk hitelességét sem. Elvégre a volt lengyel miniszterelnök jelenleg az Európai Tanács elnöke, s egyebek mellett az egyelőre a Fidesz pártcsaládjának tekinthető Európai Néppárthoz tartozó Polgári Platform alapítója. Abszolút tekintélynek számít tehát az európai politikában. Az ő szavaira – feltéve persze, hogy időközben nem derült ki róla is, hogy Soros György ügynöke – talán érdemes odafigyelni. Az a legegyszerűbb, ha minden személyes észrevétel nélkül idézem az EPP kongresszusán elhangzott, rendkívül nagy tetszéssel fogadott, s meglehetős keresetlen egyértelműséggel Orbánra utaló beszédének néhány részletét az Eurologus fordításában.

Ha valaki megtagadja a jogállam elvét, az nem kereszténydemokrata.

Aki nem szereti a szabad sajtót és a civil szervezeteket, aki eltűri a homofóbiát, az antiszemitizmust, az nem kereszténydemokrata.

Aki a nemzetet szembefordítja az egyén szabadságával, az nem kereszténydemokrata.

Aki konfliktust szít a világban és az Európai Unióban, az nem kereszténydemokrata.

Aki Putyint támogatja, és Ukrajnát támadja, aki az áldozatot támadja az agresszorral szemben, az nem kereszténydemokrata.

Aki le akarja cserélni a liberális demokrácia nyugati rendjét az autoritarianizmus keleti modelljére, az nem kereszténydemokrata.

Amennyiben valaki esetleg nem akarna hinni a szemének, vagy a fordításnak, az eredeti beszédet elolvashatja itt.

Szóval, Valóság nevű nagybátyánk, úgy tűnik, bekopogtatott a Fideszhez.

Forrás: Blogger Bob