A közel 1200 lakosú Nagyiván kizárólag ezen közelíthető meg a 33-as és a 34-es főútról is. Az útnak az a 7,5 kilométeres szakasza, amely összeköti Nagyivánt a 33-as főúttal, különösen kritikus állapotban van, autóval helyenként csak az árok partjára térve lehet rajta közlekedni, de több szakaszán is csak óriási kátyúkat kerülgetve, lépésben lehet haladni. A kátyúhelyzetet egy helybeli festette le a legszemléletesebben: „némelyikben egy malac is kényelmesen megfürödne”. Nehéz volna ezzel vitába szállni.

A Hortobágyi Nemzeti Park által körülvett, az egykori bombázó lőtér szomszédságában található faluban szinte mindenkinek van véleménye az útról – a helyiek vérmérsékletüktől függően hangot is adnak ennek. A panaszok lényegében ugyanazok: Nagyivánt képtelenség normális úton megközelíteni – akadt, aki a legrosszabb ukrajnai viszonyokhoz hasonlította a helyzetet. Leggyakrabban azt hallottuk, hogy bár a község Szolnok megyéhez tartozik, egyes vizsgálatokat, kezeléseket csak a debreceni kórházakban végeznek el. A helyiek olyan történetet is meséltek, hogy a mentő kerülővel indult a debreceni kórházba, mert nem merték a beteget végigrázatni a közelebbi rossz úton. Sőt, Lajtos István (független) polgármestertől azt is hallottuk, hogy előfordult, hogy a beteghez helikoptert hívtak, mert bizonytalan volt, hogy mentőautóban a rossz úton kibírja-e. (magyarhang.org)