Elég lesz egy chippel felszerelt műanyag kártya az utazáshoz, amit az utas igényei szerint tölthet fel egy érintéssel (pontosabban érintésmentesen, „közelítéssel”, ez az NFC-technológia), és kezelhet is a járműveken. Mindenképp nagy élmény lesz a vérpiros meggymagozónak becézett lyukasztók elhagyása, sőt végre megszűnik az a már-már unikumnak számító budapesti gyakorlat, hogy minden fel- és átszállásnál újat kellett lyukasztani, az új rendszer ugyanis időalapú lesz.

A 444 uatánanézett annak, hogy a 29 milliárd forintos (91 millió eurós) gigaberuházás mennyire számít olcsónak. Rövid összehasonlítás: Bukarestben 2006-ban 4 milliárd alatt megoldották. És a példáinkból az is látszik, hogy a föld minden táján vannak hasonló rendszerek Afrikától Ázsiáig, így egyáltalán nem különleges a pesti rendszer.

Drágábbat viszont nem nagyon találtak, az egyetlen kivétel London. A 7 milliós város közlekedési rendszere sokszorosa a budapestinek, itt az Oyster bevezetését 150 millió fontból (ami végül 190 lett), 63 milliárd (végül 81) forintból oldották meg, ami az 1,7 milliós fővárosunkra vetítve 19 milliárdot jelentene.

Azért nem egyszerű pontosan megmondani, mennyi volt a projekt értéke, mert Angliában sem hozták nyilvánosságra az üzlet részleteit, amivel ombusmani jelentés is foglalkozik. Ráadásul az eredeti, 17 évesre tervezett üzemeltetéssel összekötött PPP-s szerződés teljes költségét az éves üzemeltetési és rendelkezésre állási díjakkal 2 milliárd fontra becsülték, és végül kiszálltak belőle. A Vitézy Dávid által sokszor követendő példaként beállított Lomdonban nagyon elrontották ezt a projektet, a TFL, a helyi BKK kivásárolta a konzorciumot inkább, mi a végleges költségnek a dealben megadott beruházási érteket vettük. A világviszonylatban is kiemelkedően drága londoni jegyárak is mutatják, hogy ott sem megy minden jól.

Az elektronikus jegyrendszerek (AFC) egyre inkább terjednek a világban, és új trend, hogy több közlekedési cég adja ki külsős vállalatoknak a feladatot. A busz, vonat vagy metró üzemeltetőinek alapvetően nem nagy erőssége az informatika, ebből a szempontból megéri kiszervezni a munkát. Ez ráadásul egyre nagyobb üzlet is lesz, a Grand View Research elemzőcég szerint 2022-re 8 milliárd dolláros piac lesz világszerte.

Az persze, hogy az AFC mivel megy, más kérdés: A Budapesten bevezetendő érintésmentes technológia (NFC) mellett még mindig versenyképesek a mágnescsíkos, jóval olcsóbb papírjegyek, illetve az okoskártyák, amiket érinteni kell.

A tíz éve rendelkezésre álló, Japánban már mindennaposnak számító, Európában és az USA-ban csak mostanában terjedő NFC jóval menőbb és biztonságosabb, de drágább technológia is.

A metropoliszokban már az érintés nélküli kártyák mennek, a Mifare nevű cég már 736 városban adta el a rendszereit, állításuk szerint 1,2 milliárd ember fér hozzá a kártyáikhoz.

Drágulást hoz az ejegy?

De talán a legérdekesebb kérdésre továbbra sincs válasz: milyen jegyek és bérletek lesznek, és ezek mennyibe fognak kerülni. Ezzel kapcsolatban csak annyi információt kaptunk, hogy a termékek végleges struktúrájáról és árazásáról a bevezetés során a Fővárosi Közgyűlés dönt majd.

A jelenlegi bérletek várhatóan változatlanul megmaradnak, a jegyek pedig időalapúak lesznek, díjplafonnal. De ha az elvárt megtérülést is figyelembe vesszük, akkor aligha várható, hogy megússzuk jegyáremelés nélkül. A kártyákért például lehet a bekerülési értéknél magasabb díjakat szedni, amit aligha fognak kihagyni a tömegközlekedés jelenlegi pénzügyi helyzetét elnézve.

444.hu