Fábián András írása a HUPPA.HU-n

Nyugdíjba vonulás után manapság egy friss nyugdíjas várható élettartama nők esetében közel 20 év, a férfiak esetében majdnem 15 év. Ez az élettartam minden két évben átlagosan egy hónappal tovább növekszik. Rossz hír a jó hírben, hogy a hosszabb ideig élő nyugdíjasoknak egyrészt hosszabb ideig kell a nyugdíjat fizetni, másrészt nekik egyre hosszabb ideig kell ebből a nyugdíjból megélni. Öreg ember, beteg ember. Ebből a tételből meg az következik, hogy nem elég, hogy sokáig fizeti nekik az állam az ellátásukat, de még az egészségügyi költségeik is terhelik azt a nyomorult költségvetést. Akárhogy is nézzük, sokba kerül a nyugdíjas a kormánynak. Az állam is sokba kerül a nyugdíjasnak, hiszen a jövedelemadón és egy-két más adófajtán kívül éppúgy fizeti az ÁFA-t, gépjárműadót, építményadót mifene, mint a keresők. Most mégis tekintsünk el ettől. Lényeg, hogy a kormány az adófizetők által befizetett pénzeket osztja újra, azzal gazdálkodik. Ebből következően a társadalmi gondoskodás állami funkciója ráruházott kötelezettségként terheli.

A mai kormányzat ezt a kötelezettséget (is) óriási teherként éli meg. Úgy is kezeli. Mivel haszna nem származik belőle, minden módon igyekszik visszafogni azokat a kiadásokat (is), amelyek az öregkorral összefüggésben jelentkeznek. Első körben például összehoz egy  kormányzati gazdaságvédelmi akciótervet. Érdemes átfutni ezt a „védelmi” stratégiát, mert azt látjuk belőle, hogy miközben a vállalkozói befizetések csökkennek, aközben a szociális kiadások sem növekszenek. Az akcióterv 3. pontja értelmében 2020. január 1-től, „az adórendszer egyszerűsítése” címszóval, megszűnik  a nyugdíjjárulék (10%), a természetbeni egészségbiztosítási járulék (4%), a pénzbeli egészségbiztosítási járulék (3%) és a munkaerő-piaci járulék (1,5%) helyett a jövő évtől egységes járulék (18,5%) jelenik meg az adórendszerben.

Nem vagyunk annyira naivak, hogy feltételezzük a Fidesz kormányról, hogy hirtelen, felülkerekedvén bennük a filantróp érzelmek, jövőre minden megtermelt 100 ezer forintból 18 500 forintot szociális és nyugellátásra fog fordítani. Mert nem is fogja ezt tenni. „Az adórendszer egyszerűsítése” mindössze arra szolgál, hogy az eddig felpántlikázott adóbevételek felhasználása végképp követhetetlenné válik.

2010-ben megszűnt a svájci indexálás szerinti nyugdíjemelés, amelynek az a lényege, hogy nem csak az inflációt veszi figyelembe, hanem az átlagbér növekményt is. Tehát ha nő a reálbér, akkor jobban nő a nyugdíj, mint az infláció, ha viszont csökken a reálbér, akkor a nyugdíj kisebb mértékben nő, mint az infláció. Mivel az elmúlt években csupán a kormány által tervezett infláció százalékában emelték a nyugdíjakat, azok növekedése messze elmaradt az árak emelkedése mögött. Eközben a verseny és az állami szférában 10-30%-os béremelések történtek. A magasabb jövedelmek megintcsak árfelhajtó tényezőként működnek. Folyamatosan nőtt a nyugdíjkassza bevétele is, ez a szufficit azonban már régen nem jelenik meg az öregek pénztárcájában.

Ma még az a helyzet, hogy a megcímkézett munkavállalói közterhek közül a nyugdíjjárulékot csak a nyugdíjbiztosítási kiadások fedezetére, a kétféle egészségbiztosítási járulékot csak az egészségbiztosítási kiadások fedezetére, a munkaerő-piaci járulékot csak az álláskeresési ellátások (közkeletű nevén munkanélküli segély) fedezetére lehet fordítani. Ha jövőre megszűnnek a kötelező címkék, ez a felosztási kötelezettség is megszűnik. A magyar alaptörvényből például kikerült az állam ellátási kötelezettsége. Ebben „jó példával” járunk elől Európában. Nincs ugyanis kizárva, hogy Magyarország után egyre több európai állam is követi majd (az eredetileg a kínai alkotmányban megjelent) mintát, és egyszerűen kimondja, hogy az idős szülők eltartásának kötelezettsége a nagykorú gyermeket terheli (aki emellett természetesen köteles a még nem nagykorú gyermekei felnevelésére is). Már ha van nagykorú és kiskorú gyermek. Mert ha nincsen, az meg munkaerő piaci anomáliák forrása.

A kormány ugyanis folyamatosan azt sulykolja a társadalom tudatába, hogy nincs elegendő forrás a munka- és tőkejövedelmek oldaláról. Vagyis, miután folyamatosan csökken a munkavállalók, a bérből és fizetésből élők száma, egyre kevesebb a befizetett adó és járulék. Erre is lehetne persze megoldást találni. Dr. Farkas András nyugdíjszakértő talált is. Álláspontja szerint a nagy társadalmi elosztórendszerek alapellátásait a jövőben a fogyasztási adókból lehetne finanszírozni. Azt javasolja, hogy adóztassunk meg minden terméket és szolgáltatást egy elviselhetően alacsony adóval. Az így befolyó összegek révén az államnak a nyugdíjakkal és az egészségügyi ellátással kapcsolatos közfeladatai hosszú távon is finanszírozhatóvá válnak. Már ha az állam törekedne erre egyáltalán. Meg, ugye, az ÁFA már így is 27%, a legmagasabb az EU-ban.

Mielőtt még nagyon elkámpicsorodnánk, a hatályos nyugdíjtörvény egyelőre úgy rendelkezik, hogy az állam a társadalombiztosítási nyugellátások kifizetését akkor is biztosítja, ha a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásai meghaladják a bevételeket. A Fidesz alatt azonban megszoktuk, hogy ha az érdekeik úgy kívánják, azonnal hoznak egy új – akár visszamenőleges – törvényt. (Mint már mondtam, az említett törvény viszont nem rendelkezik úgy, hogy a többletet ki kell osztani a nyugdíjasok között!)

A KSH adatai azt mutatják, hogy 2000-2018 között a nyugdíjasok száma 3 100 000-ről 2 584 000-re csökkent. Eközben a nyugdíjakra és egyéb ellátásban részesülőkre fordított kiadás a GDP százalékában 2000-2012-között 9,2%-ról 11,6%-ra nőtt, majd innen kezdve folyamatosan csökkent. Mára már mindössze a GDP 8,9 %-a. Miközben az egy főre eső ellátás 2000-2010 között a háromszorosára nőtt, a Fidesz kormányzat működése alatt mindössze alig 30 %-kal emelkedett.

Mindeközben Pártunk és Kormányunk folyamatosan tömjénezi az ő nagylelkűségét. 2019. novemberében a januári 2,7% nyugdíjemelést, a vártnál magasabb inflációra hivatkozva, további 0,7%-kal megtoldotta. Eközben a nyugdíjasok által leginkább fogyasztott termékek ára 5-15%-al nőtt. A Pénzügyminisztérium közleménye szerint a nyugdíjkorrekció és a nyugdíjprémium együttesen 77 milliárd forintos költségvetési kiadást jelentett az adófizetőknek. Ez a 77 milliárd pontosan a havi kiadások negyede, annak fényében, hogy havonta 280-290 milliárd forintot fordít az állami költségvetés nyugellátásokra. Ennyit fialtatott és használt 11 hónapig ingyen és bérmentve a kormány a nyugdíjasok pénzéből. Jegyezzük meg azt is, hogy a 2008. óta változatlan összegű minimálnyugdíj (28 500 Forint) emelését továbbra sem látta indokoltnak az állampárt.

Említettük már, hogy jelenleg 2 millió 600 ezer nyugdíjas éldegél ilyen olyan színvonalon, leginkább igen nehéz körülmények között. Döntő hányaduk 50 000 és 300 000 közötti összegből, leginkább kevesebből. (https://nepszava.hu/3038164_mar-kilenc-nyugdijas-kap-2-millio-forintnal-...). Közel 50 000 (ötven ezer) magyar állampolgár ötvenezer forintnál kevesebbet oszthat be egy hónapra. Zsiga Marcelltől és Pintér Sándortól viszont tudjuk, hogy 47 ezerből is meg lehet élni, ha van otthon egy kecske.

A Fidesz gondját viseli a nyomorgó öregeknek. Szóban és üres gesztusokkal. Hithű párttagokból szervezett nyugdíjas szervezetekkel. A valóságos adatokat fentebb láttuk. A valóságnak azonban a töredéke sem jut el az érintettekhez. Erre is jól vigyáz a kormány. A választókorú lakosság egy harmada, közel annyi ember, amennyi a választásokon a Fideszre szavaz, érdemi képviselet nélkül, a társadalomról alkotott hamis képpel indul, vagy nem indul négy évenként az urnákhoz.

Mindig egymást kérdezgetjük: mit lehetne, mit kellene tennie az ellenzéknek? Úgy gondolom, hogy például el kellene jutni az öregekhez és az elesettekhez. Személyesen. Persze azt is tudom, hogy ez nem igazán szórakoztató. Inkább macerás és sokszor hiábavaló, de ennek ellenére jobban megérné és hatékonyabb is lehetne, mint a Parlamentben üldögélni.

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa