Közben a tagság,  azon belül a fiatalok, vezetőre várnak és vágynak és egy erős önálló MSZP-re!

A volt vezetők viszont revánsra, a Mesterházyhoz köthető „a volt vezetők lépjenek hátra” kurzus bukására várnak.  Van olyan jelölt, aki nemes egyszerűséggel rehabilitálni szeretné őket.

A Magyar Szocialista Párt 2010-es bukásáért az a garnitúra felelős, amelyik a Horn utáni korszakot vezette. Természetesen egyénileg eltérő mértékben, de mindenképpen!

A 2004 utáni tevékenységük és politikai gyávaságuk pusztító volt a pártra nézve.

Vezetésük alatt tűnt el a párt mozgalmi rendszere, alárendelődtek kisstílű egyéni igényeik kielégítésének, elég csak arra gondolni, hogyan adta át Hiller a pártelnökséget Gyurcsánynak egy miniszteri székért. Ennek a korszaknak a vezetése szüntette meg a Köztársaságtéri központot, hagyta, hogy a pártirodát béreljen a Széna téren, majd irodát vásároljon egy olyan helyen ahol sem parkoló, sem pedig tér nincsen politikai akciókhoz.

A párt gyáván behúzódott a nép lehetséges megmozdulásai elöl egy szűk egyirányú utcába!

Ma azzal kampányolnak, hogy az MSZP velük kétszer nyert,

amiből az első győzelem, tényleges és valóságos politikai és emberi teljesítmény volt 2002-ben!

2006 azonban egy gyáva hazugság halmazra épülő ordenáré, primitív félrevezető kampány eredménye volt, amelyet a párt ki is fizetett 2010-ben.

Az akkori vezetés 2004 utáni rövidlátó politizálásának köszönhető, hogy az SZDSZ megszűnt, mert Gyurcsány az egyéni politikai tőkéjének maximalizálását az ő kárukra hajtotta végre.

A 2004-2010 közötti korszaknak köszönhető, hogy a szocialista párt elvesztette a társadalom szemében a kormányzóképesség tőkéjét!

Miért is kellene őket rehabilitálni, a 2010-es gyalázatos vereségéért, vagy a lét nem lét állapotának létrehozásáért, az ifjúsági mozgalmaink totális kudarcáért, Zuschlag Jánosért.

Azért az ifjúsági mozgalomért, amelyet 2010 után néhány lelkes fiatal próbál pénz nélkül működtetni.

Azokat kellene rehabilitálni, akik kormányzati pozícióban nem vették észre, vagy nem értették, hogy a világ és benne Magyarország gyökeresen megváltozott, akik képtelenek voltak politikai stratégiát kidolgozni arra, hogy a vertikális rendszerű társadalom szerkezetről való áttérés a horizontálisra, az információstársadalomból a hálózatosra, milyen következményekkel jár?

Lehet ezek a mondatok anyázást váltanak ki a múlt feltörekvő politikusaiból és lenéző tudóskodásnak tekintik, de erre csak annyit szeretnék állítani, hogy ők voltak azok, akik Gyurcsánynak 2004-ben tapsoltak a giddensi szociológia importjáért, miközben az már akkor egy lejárt lemez volt!

Ez volt az a vezetőkör, amelyik gyűlölve , de lelkesen tapsolt Gyurcsány minden megmozdulásához és hatalma utolsó pillanatáig kiszolgálta, kivéve azt a néhány mellőzött politikust, akik első perctől nyíltan szemben álltak!

Azzal is szembe kell nézni, hogy

ennek a generációnak nem elhanyagolható, sőt esetenként nagyon hasznos politikai tudása és tapasztalata van,

és az is evidencia számomra, hogy az erről való lemondás, vagy ennek a tudásnak a kidobása káros! Alapvető cél és feladat lenne a generáció tudásának és tapasztalatának reintegrálása a szervezetbe, anélkül, hogy ők pozícióba kerülnének. De ezt majd a jövőben dől el!

Nem csak elnököt, hanem tétre menő jövőt választ az MSZP kongresszusa, eldől a „lenni, vagy nem lenni” kérdése!

Amennyiben a múlt emberei visszatérnek, az azt jelenti, hogy a kongresszus a „nem lenni”-t választotta!