Régebben, ha egy esti megbeszélésen voltam egy társasággal, azzal a tudattal jöttünk el mindannyian, hogy Pesten mi voltunk naprakészek egy adott témában. Ma már ez nem igaz.

Összejöhetünk, megbeszélhetünk akármit, de közben kattognak a gépek, röpködnek a virtuális térben az infók és lehet, hogy éppen a megbeszélésre fecsérelt időben mi maradunk le rengeteg anyagról.

Felhívnak és szakértőként kérdeznek Afrikáról, Iránról Közel-Keletről, de köpni-nyelni nem tudok, mert hiába éltem ezeken a vidékeken évtizedeket, mára egy szó sem igaz abból, amit tájékoztatásul adni tudok. Egy laptoppal sokkal többre mennek.

Ezért olyan irányban próbálok utat találni magamnak, ami egész életem alatt állandóságot és biztonságot adott és ez a Korán tanulmányozása. Ebben viszont fordított a helyzet. Akkor volt a legmodernebb a Korán felfogása, követése, amikor az Iszlám a kezdeti szakaszában volt. Akkor adta azt a gondolkodásbéli vázat, amire ráfűzve a napi infókat, rendszert adott az egyéni és társadalmi létnek.

Ma fordítva van. Az állandóan változó, áradó információtömeg a váz és erre próbál rácsatlakozni a muszlim gondolkodás, ami ezzel szétforgácsolódik. Ha meg merev vázat alakít ki, az olyan kis területet lát a világból, hogy erre ráaggatva az infókat nevetségessé, anakronisztikussá válik.

Ma az Iszlám által elfoglalt hely a világban nem az Iszlámé. Az araboké, azon belül is törzseké, családoké. Iráné, azon belül is törzseké, családoké. Törököké, azon belül is városállamoké, falvaké. Sorolhatnám a végtelenségig. A világ nem az Iszlámot ismeri annak rangja, helye szerint, hanem egyes csoportok önmaguk közti leszámolós vetélkedéseit! Ezzel a tendenciával kapcsolatosan naprakész vagyok! Sőt! Előre látok! Csak az a baj, hogy a világnak nehezen tudom elmagyarázni a tendenciákat, mert a rendszerben az él, hogy a muszlimok az Iszlám követői! Pedig ez általánosságban nem igaz. Talán úgy helyes, hogy a muszlimok abban a hiszemben vannak, hogy az Iszlámot követik. Szavakban követői, de önmagukon belül vitatói. Akármilyen irányt is vesznek önhatalmúlag, rámondják, hogy Iszlám. Te pedig ebből szűröd le azt, amit leszűrsz.

Mi az embereknek mindenféle példát értelmezünk ebben a Koránban, de az ember a legtöbb dolgot vitatja. (Korán 18:54)

Az Iszlám nem nézhet, elemezhet semmit földi léptékkel. Nem fűződhet hozzá nemzeti, hovatartozásbéli identitás. Nem testeket lát, hanem lelkeket, nem földi hierarchia előtt hódol, hanem csak egy Úr előtt. Nem dominál, hanem visszahúzódó, nem harsog, hanem a csöndet és tettet választja. Nem veszi észre a pénzt, hatalmat, de észreveszi a jámbor erényt. Nem tekinti magát felsőrendűnek, hanem helyét keresi egy Allah által komponált mozaik képben és abba illeszkedik. Nem háríthatja az egyén Allahra sorsa alakításának minden mozzanatát, hanem tesz, dolgozik, fárad és csak ekkor hagyatkozik Rá. Nem egy földi 60-80 évben lát, tervez egy életet, hanem egy időbeni végtelenben, mert csak a test halálát ismeri el, a lélekét nem. Nem egy falu, város, ország polgára, hanem az univerzumé. Ugye, nem ez volt az Iszlám, képetek? Pedig ebbe a kontextusba helyezve adja a Korán tanítása azt, amivel Allah időről időre útjára indította a gondolatot, de végül az ember minduntalan határokat vont köré. Ennek megélésére szolgálnak törvényeink, szabályozásaink, ezekről faggathatjátok az öregembert, van sejtésem, valamennyi tudásom, átlátok egy időtávot, agyam feldolgozott egy erre vonatkozó könyvtárat, de az előtt, ami ma van, sokszor értetlenül állok. Allah adott egy utolsó lehetőséget 1400 évvel ezelőtt, amikor Mohamed (béke reá) kapta meg a kinyilatkoztatásokat ebben a szellemben, ahogy írtam.

Ekképpen bocsátottuk le neki az Arab Koránt, miben részleteztük néhány ígéretünket, hátha tán őrizkednek, vagy arra készteti őket, hogy magukba szálljanak. (Korán 20:113)

A Korán tiszta, Arab nyelven szól. Akinek ez az anyanyelve, azokhoz az itt elhangzó figyelmeztetések és tanítások közvetlenül szólnak. Egyben az ő kötelességük, hogy érthetővé tegyék a Korán kinyilatkoztatásait azoknak, akiknek nem ez az anyanyelve. Remélem, hogy egyszer eljön újból az az idő, amikor érdemesek lesznek Muszlimjaink arra, hogy mély értelmezését adják a Koránnak. A történelemben volt már ilyen időszak. A ma az nem az.

Évekig tartott Kairóban az Al-Azhar sejkjeinek, hogy felrobbantsák a gondolkodásomat határok közé szorító kereteket. Sikerült. Kiszabadítottak és szárnyalhattam olyan helyeken is, ahol a szárnyalás tiltott cselekmény volt. És íme! Most én próbálkozom hasonlóval a digitális térben. Ez sokemberes feladat. Örvendek, ha olvastok, ha átmegy a gondolat, de az nem elég, ha megnyílik a börtönajtó, a rabnak fel kell állnia és ki kell sétálnia.

Mondd: „Mindenki saját feje szerint cselekszik. Uratok a Legjobb Tudója, ki az, kinek útja a legjobb irányba halad.” (Korán 17:84)