Gyurcsány Ferenc, még mint miniszter, 2004-ben a magyar parlamentben így válaszolt arra az interpellációra, amelyben a balatonőszödi kormányüdülő gyanús megszerzését kérték rajta számon: „Mi az, hogy! Nagyon is! Törvényesen és tisztességesen!” És ugyanez a Gyurcsány Ferenc 2016. május elsején, immáron mint az ellenzéki Demokratikus Koalíció vezetője, így fogalmazott: „Inkább maradok tisztességes és szegény, mint hogy urizáljak más pénzéből vagy lopott közpénzből.”

Íme, itt áll előttünk az ország nagyon tisztességes politikusa, a tisztesség bajnoka, nevezett Gyurcsány Ferenc. S ahogy Domonkos László fogalmazott a minap egy másik napilapban: érdekes, de igaz, hogy a május elsejei mondatai után – teljesen megmagyarázhatatlan okokból – nem szakadt le az ég. Ki érti ezt? De igyuk ki fenékig a gyurcsányi méregpoharat! Ugyanis még azt is mondta május elsején, hogy – lárifári! – a DK célja a szociális piacgazdaság… Sőt: „nem engedjük meg, hogy az erősebb kutya elvén szabályozódjanak a viszonyok”, ezért fair és – már megint! – tisztességes társadalmi szerződésre lesz szükség, védeni kell a gyengéket. Ennyi azt hiszem elég is lesz a gyurcsányi idézetekből.

Sokat gondolkodtam rajta: vajon mi a szerepe valójában Gyurcsány Ferencnek a magyar politikai életben? Vajon miért van jelen még mindig a nyilvánosságban egy ilyen cinikus, minden hájjal megkent, ócska hazudozó?

Ha a választ keressük, természetesen fel lehet vetni, hogy sokáig aktuálpolitikai érdekek szóltak Gyurcsány helyzetben tartása mellett. Az őszödi hazugságbeszéd elhangzása és az országos méretű felháborodás, tüntetéssorozat stb. után joggal gondolhatta azt az akkor ellenzékben lévő Fidesz, hogy Gyurcsány minden egyes perce és hónapja a miniszterelnöki székben egyre közelebb és közelebb hozza a szocialisták – és vele a szabad demokraták – biztos, s egyre nagyobb mértékű bukását. A Fidesznek ebben akkor, a 2006 és 2010 közötti időszakban teljesen igaza is volt, hiszen Gyurcsányt valóban a választópolgárok elsöprő többsége ítélte el az őszödi hazugságbeszédéért és a többi, korrupciógyanús ügyeinek sokaságáért. A szocialisták és a szabad demokraták pedig képtelenek voltak arra, hogy felismerjék: ha Gyurcsánytól nem szabadulnak meg, biztos úton haladnak a nagyarányú választási vereség felé. És ez végül be is következett 2010-ben.

Ugyanakkor Gyurcsány 2010 óta is jelen van a politikai életben, kever, kavar, nyilatkozik úton-útfélen, szervezkedik, és még csak azt sem lehet mondani, hogy ne állna mögötte a választók néhány százaléka, akik leginkább az idősebb, Kádár-rendszerhez kötődő, ultrabaloldali, Orbán Viktort zsigerből gyűlölő nyugdíjas rétegből kerülnek ki. Emellett nem sikerült egyetlen gyanús ügyben sem elszámoltatni, nem került vád alá, itt áll tehát előttünk, mint egy jogi szempontból makulátlan úriember. Emellett az sem mondható el ma már egyértelműen, hogy a jobboldal számára a politikai jelenléte „lottó ötöst” jelentene.

Akkor tehát még egyszer: mire jó, mit szimbolizál Gyurcsány Ferenc a magyar politikában? A válaszom: Gyurcsány a politikai élet sötét oldalát jeleníti meg, sűríti önmagába, s ennek van egyfajta szimbolikus jelentősége. Gyurcsány egész eddigi pályafutásával és ténykedésével felhívja a figyelmet arra, hogy a demokráciában hogyan nem szabad politizálni, mik azok a politikusi tulajdonságok és jellemzők, amelyek egyszerűen megfojtják, lerombolják, erkölcsileg szétzüllesztik a demokráciát. Miközben tehát Gyurcsány maga bizonyára meg van győződve arról, hogy ő jár el a leghelyesebben, valójában, tudta nélkül, a politika ördögi oldalát testesíti meg. Van benne valami luciferi, abban az értelemben, hogy önmaga politikai züllöttségén átlépve működésével rámutat a politika időnként tőle függetlenül is fel-felbukkanó álságosságára, képmutatására, amelyeket persze ő maga egy személyben összesűrít, de létével mintha cinikusan – s persze igaztalanul – azt üzenné: ti is olyanok vagytok, mint én, ti sem vagytok jobbak nálam, bár azt mutatjátok magatokról, nem vagytok nálam különbek.
Mindez azért fontos, mert rajta keresztül meg tudjuk fogalmazni mindazt, amit el kell kerülniük a politika szereplőinek, bal- és jobboldalon egyaránt.

Mik ezek a „sötét” oldalak? 1. A politikai hazugság. A diktatúráknak nem volt különösebben szükségük a hazugságra, nagyjából úgy éltek vissza a hatalmukkal, ahogyan akartak, mert nem lehetett őket elmozdítani. A demokráciában elvileg szabad választások vannak, ezáltal az a politikus, akit nem a közérdek, hanem saját hatalmi ambíciói vezérelnek, hazudni fog a választóknak, be­csapja őket annak érdekében, hogy kormányra kerüljön vagy kormányon maradjon. Gyurcsány nem is beszélhetett volna plasztikusabban, mint az őszödi beszédében tette: „hazudtunk reggel, éjjel, meg este.” Gyurcsány csalással és hazudozással nyerte meg a választásokat 2006-ban, s valójában már akkor eldőltek a 2010-es választások, amikor az őszödi beszéd nyilvánosságra került. 2. Korrupció. A modern demokráciák egyik legnagyobb rákfenéje a politikai alapú korrupció, az, amikor a politikusok a hatalmi pozícióikat használják fel anyagi előnyszerzésre, döbbenetes és indokolatlan mértékű meggazdagodásra. Gyurcsány „törvényes és tisztességes” dolgai felölelik az elmúlt két évtizedet, kezdve az őszödi kormányüdülőtől az Altuson, a Motimon, a Nomentanán, a Fittelinán át a sukorói tervezett beruházásig, s akkor még nem is beszéltünk a nemzeti vagyonnyilvántartásban megmutatkozó hiányokig, amely ügyben éppenséggel a Civil Összefogás Fórum tett feljelentést – sajnos eredménytelenül (az ügyészség visszadobta a vádat). 3. Az elvek mint „politikai termékek” cserélgetése. A demokráciában a politikusok hitelessége alapkategória: ha nem hiteles személyek csinálják a politikát, hanem értékekkel és koncepciókkal üzletelő gazemberek, akkor szétrohad a demokrácia. (Vannak erre utaló jelek szerte a világban.) Gyurcsány, emlékezzünk, miniszterelnöksége alatt a piacelvű, globalista liberalizmus elvakult híve volt, meghirdette „a piac minden, az állam semmi”, a „nincsen ingyene­béd” alapelvét.

A legkevésbé sem a szociális, hanem a piaci elvet kívánta minden szférában érvényesíteni, emlékezetes egykori miniszterének, Horváth Ágnesnek az elszólása: „az egészségügyben is minden a profitról szól!” Nos, ez a Gyurcsány Ferenc 2016-os, május elsejei hevületében már imigyen szóla: szociális piacgazdaságot akar (!), nem enged az erősebb kutya elvének, tisztességes társadalmi szerződés kell, védeni kell a gyengéket. Ez bizony rossz vicc, de sajnos mégsem az. Inkább figyelmeztető: az a közvélemény, amelyik nem veszi észre Gyurcsány tragikomikus, de egyben felháborító köpönyegváltásait, 180 fokos fordulatait, arra kényszerül, hogy elszenvedje azt.

Még egyszer a lényeg: Gyurcsány Ferenc a politika sötét oldalának sűrítménye és mementója. Amíg ő ténykedik, addig mindig a szemünk előtt lesz, hogy hogyan nem szabad, hogyan nem erkölcsös, hogyan nem tisztességes politikusnak lenni és politikát csinálni.

A szerző politológus

Szerző: Fricz Tamás / magyaridok.hu