Annak tükrében, hogy a magyar kormány eddig is mindent elkövetett, ami elképzelhető (és azt is ami nem) annak érdekében, hogy a technológiánk, az életkörülményeink megfeleljenek a 21. századnak, Ferencz Orsolya űrbiztossá való kinevezése mást sejtet ez ügyben. A helyzetet tovább árnyalja az a körülmény is, hogy Ferencz valamikor a jelek szerint végnapjait élő Magyar Tudományos Akadémia köztestületének tagja. A Hír TV Péntek kilenc című műsorának vendége volt.

A miniszteri biztos emlékeztetett arra, hogy a Közép-Kelet Európai országok hatszor-hétszer többet költenek űrtevékenységre mint Magyarország, ezért első körben hozzájuk kellene felzárkóznunk.

Ez aztán érdekes lesz, különösen abban a pillanatban, amikor a kormány kénytelen lesz elismerni, hogy a Föld mégis gömbölyű. Ez persze erős szarkazmus részünkről, de nem tejesen világos, hogy a kormányra tagadhatatlanul jellemző pöffeszkedésen kívül mire használnának egy űrszondát, amire öles betűkkel az van írva: Made in Hungary.

Hacsaknem a fékezhetetlen kontrollmánia eredményeként a Nagy Testvér kacsintgatná ránk árgus szemeit. Ennyit Magyarország nagyszerű perspektíváiról. Igaz, ez már megint csak gúny. Sajnos a magyar űrkutatás érdemeit illetően is igaz az állítás a sikerhez három, de inkább négy országhatár átlépése kell.

„Eddig 2.2 milliárd forintot fordított Magyarország összesen erre, ami el is ment az Űrügynökségre fordított kötelező tagdíjunk befizetésére, ha ezt meg tudnánk duplázni, ez óriási eredmény lenne, aztán szépen fokozatosan, úgy hogy a magyar űripar és a szereplők ezt kompetensen fel tudják használni, de az a cél hogy a regionális versenytársainkkal összemérhetők legyünk” – jelentette ki az űrkutatásért felelős miniszteri biztos stúdiónkban.

A magyar űripar kifejezését illetően is vitatkoznunk kell, tekintve, hogy ipari struktúra, mint olyan Magyarországon nem nagyon létezik, vagy ha mégis, az igen sajátosan működik. Az egetverő méreteket öltő munkaerőhiány dacára csak statisztikát színező közmunkára számíthat a legtöbb magyar munkakereső.

Ezek után jött a nőnapi észosztás is és itt dobta el agyát szerkesztőségünk több tagja. E sorok írója sokadszori könyörgésre vállalta el a az elhangzottak kommentálását.

A miniszteri biztos szerint

"a harcos feministák kiharcoltak mindenféle kért és kéretlen jogot a nőknek." /444/

Nem teljesen tiszta, miféle kéretlen jogokat sikerült kivívnia a feminista mozgalomnak a nők számára, hiszen a jelek szerint még mindig nem tartunk ott, hogy a magyar kormány sokadszori kifejezett felszólításra sem ratifikálja az Isztambuli Egyezményt. Amivel még mindig nem kerülnénk sokkal közelebb a nők ellen elkövetett szexuális bűncselekmények megelőzéséhez.

Szerinte ezzel

nem csak a női, de a férfi szerepeket is tönkre tették.

Nem egészen világos, hogy hogyan tették tönkre bármely nem szerepét. Hacsaknem a kormány által bevett műmacsó felfogás szerint értelmezzük azt. Mely esetben a nők szerepe kimerül a tenyészkanca minőségében. Ami a férfiak szerepét illeti, sem túl rózsás a helyzet, ők nagyjából miniszterelnökünk neandervölgyi mentalitását lennének kénytelenek követni. És bár ez az attitűd széles körben elfogadott hazánkban, egy nem is olyan messzi galaxisban, valami Föld nevű planétán a 21. századba léptünk azóta.

És amikor Ferencz a feminizmus ellen ágáll, vajon eszébe jut az, hogy a kivívott jogok nélkül, nemhogy felelős pozíciót nem tölthetne be, kétségtelenül drága diplomáit sem szerezhette volna meg?