Biztos emlékeznek még azokra az évekre, amikor megszűntek munkahelyek, munkásszállók.

Ekkor kerültek sokan utcára, kivel hiába mentek vissza vidékre, abban az időben kezdtek eltűnőbenn a TÉESZ -ek is. Odahaza nem volt munka, nem volt megélhetés-biztosítás. Az sem volt elég a fennmaradáshoz ha valaki nagy családdal rendelkezett és a családi pótlékra apellált. Onnantól fogva minden ki úgy boldogult, ahogy tudott. Sokan bűnözni kényszerültek, hogy családjukat eltarthassák, fizethessék a kötelező fizetnivalókat. 

Sajnos az elmúlt években a faluk, kisvárosok lakossága mind inkább elhagyja lakó illetve szülőhelyét, külföldre távozik a jobb és gyermekeik számára is élhetőbb országok, körülmények felé, ezek a települések mind inkább kiürülnek, kihalnak. Emellett figyelembe kell venni, hogy a még maradó lakosok kora egyre nő, és az utolsó útjuk fele közeledik. Ezen tények ismeretében, mindenki letűnik, ki így ki úgy a településekről, üresek, kihalt marad minden. A tulajdonosok kihalását tekintve, minél több ingatlan száll az önkormányzatokra, akiknek se pénze se posztója az állag megőrzésre, így elpusztulnak nagy részük jelenlegi helyzetét tekintve, a felújításuk, rendbetételük többe kerülne, mint egy-egy új lakóépület felépítése. 

Ne feledjük, a vidéki élet ennél fogva mind inkább értékét vesztette, pedig valamikor milyen nagy dolog volt ott élni, állatok, és termőföldek takarásába. Néhány éve, amikor még egyre többen bíztak a felemelkedésben, sokan szerettek volna vásárolni tanyát, kis házat, mely segítségével megtermelték volna saját élelmüket, és esetleg a feleslegesen még piacra is futotta volna. Amikor még a 70 -es, 80 -as években én is ilyen helyen éltem, Nem szűkölködtünk semmiben. Malacot vágtunk, szárnyast kopasztottunk, és a föld is megadta amit érdemelt a gazda. Ma a rengeteg semmi primőr árú, íztelen katyvasz amire költünk, és a gyomrunk, szervezetünk emiatt is megy mind jobban tönkre. Ezekben az elhagyatottabb térségekben az alacsony ár sem garancia semmire. Ellentétben a frekventáltnak mondható ipari vagy turisztikai térségekben (ahol nincs finanszírozás) éppen ennek az ellenkezője történik – nagyobb az igény az ingatlanok iránt, de nincs hozzá támogatás, pedig a vidéki ember mindig jobban tudta mit, és hogyan kellene tenni a fellendülés érdekében, mint a felső tízezer, a betontenger gyümölcse, gyümölcsei. 

“69 ezer lakást idényszerűen vagy másodlagosként, általában üdülőként használnak, 26 ezret pedig irodaként, orvosi rendelőként, műhelyként hasznosítanak, de további 383 ezer ténylegesen üresen áll (képünk), derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) kiadványából. A nem lakott lakások száma tíz év alatt több mint 100 ezerrel, mintegy 30 százalékkal emelkedett, így 2011-re a teljes állományon belüli arányuk 9,2 százalékról 10,9 százalékra nőtt. 
A lakatlan ingatlanok aránya az 500 fő alatti településeken a legmagasabb, meghaladja a 23 százalékot, de a százezer fősnél népesebb nagyvárosokban is átlag feletti, Budapesten pedig 13 százalékos az arány. A nem lakott lakások 92 százaléka magántulajdonban van, a fennmaradó 8 százalék az önkormányzatoké vagy más szervezeteké. 

Az üres lakások (helyzete a képen között több az 50 évnél régebben, illetve az ezredforduló után épült ingatlan, az 1961 és 2000 között épülteket általában használják is.” – írta a  nol.hu. 

ROMOS LAKÁSOK ORSZÁGA LESZÜNK 

Soha ilyen kevés lakás nem épült Magyarországon, mint az elmúlt években. A jelenlegi tempó mellett a hazai lakásállománynak négyszáz évre lenne szűksége a megújuláshoz. Miközben egy átlagos épület élettartama még rendszeres felújításokkal is száz év körül mozog. Lakásfelújításért Egyesület projektvezetője.

Párdi Zsófia ( a képen), elmondta: a lakások jelentős hányadának állapota már most sem megfelelő, a hazai otthonok hetven százaléka felújításra szorulna. 

ÉPP EZÉRT IS KELL LÉPNÜNK, TÖBB ÜRES LEPUSZTULT LAKÁS VAN AZ ORSZÁGBAN, MINT AMENNYI HAJLÉKTALAN. MEGFELELŐ FELÜGYELETTEL, KI KI TUDÁSÁHOZ MÉRTEN SEGÍTVE FELÚJÍTHATÓAK, ÉS LAKHATÓAK LESZENEK, HOGY TUDJANAK HOL ÉLNI, LAKNI, TISZTÁLKODNI, CSALÁDOT ALAPÍTANI!!!

Vajó Sándor