Íme:

Ha eljönnek hozzád azok, kik hiszik Áyáinkat, mondd: „Béke veletek! Uratok elrendelte Maga számára a kegyelmet. Aki köztetek rosszat tesz tudatlanul, majd megbánja ezután és megjavul, hát Ő a Megbocsájtó, a Kegyelmes.” (Korán 6:54)

Kettejük közt ott lesz a lepel. A Magaslatokon emberek lesznek, kik mindenkit felismernek jegyeikről. Az Égi Kert követőit szólítják: „Béke veletek!” Nem térnek be oda, de nagyon vágyják. (Korán 7:46)

A magyarázók különböző módon kommentálják ezt a verset.
1. Az egyik iskola szerint a Magaslatokon levő emberek, Angyalok, vagy emelkedett spiritualitással megáldott emberek, mint pl. Próféták, akik felismerik a lelkeket azok jegyeiről, értékeiről. A Magaslatok lesznek az ő dicső helyeik, ahonnan békeüdvözléssel köszönthetik a jótét embereket, még mielőtt azok a Mennyországba beérkeznének. A köszöntés maga is biztosítéka üdvözülésüknek.
2. Egy másik iskola szerint a Magaslatok emberei nem egyértelműen sorolhatók az érdemek, vagy bűnök oldalára. Ők a mérleg nyelve, a Mennyország és a Pokol között. A jóravalók felé intézett köszöntésük csupán reményt sugall számukra az üdvözüléshez, Allah kegyelmének elnyeréséhez.
3. A harmadik elmélet, amellyel én is egyetértek, az elsőhöz áll közel, azzal a különbséggel, hogy az emberek szétosztása és a Magaslatok jelképes. A magasabb lelkületűek örvendeznek a jóravalók üdvözülésének.

Béke legyen veletek, miáltal állhatatosak voltatok! Gyönyör az Otthon beteljesülése.” (Korán 13:24)

Kiknek lelkeit az Angyalok üdvössé teszik, s mondják: „Béke veletek! Térjetek be a Kertbe azáltal, mit tettetek.” (Korán 16:32)

Ha hallják a hiábavalóságot, elfordulnak attól és mondják: „A mi dolgunk ránk tartozik, a ti dolgotok rátok. Béke veletek! Nem a tudatlanokat keressük!” (Korán 28:55)

A jóravalók nem élvezik a szent ügyre, hitre utaló idétlen tréfákat, komolytalan megnyilvánulásokat. Ha ilyen társaságba kerülnek, udvariasan továbbállnak.

Azokat, kik Uruktól őrizkedtek, a Kertbe vezetik csapatokban, minek megnyílnak kapui, míg odaérnek. Így szólnak hozzájuk annak őrizői: „Béke legyen veletek! Jól éltetek, térjetek hát be mindörökre.” (Korán 39:73)

A fenti versekben a béke veletek a hitet gyakorlók üdvözlése. Nem csak egymás közti üdvözlés, hanem az angyalok, magaslatokon állók, égi kertekben lakozók köszöntése is. De béke azoknak is, akik tudatlanok és kívánjuk, hogy megtaláljuk a helyes utat.

Gondolkodjunk el. Héberül is hasonló módon köszöntik egymást az emberek. A Sholom Aleichem a Judaizmusban is magasztos üdvözlet, a béke kívánsága. Érdekes, hogy a Közel-keleti embereknek a béke egy elérhetetlen vágy, ami jóformán csak a túlvilágon jön el. Laktam már a világ olyan részein, ahol nagyon furcsállnák ezt a köszöntést. Értetlenül fogadnák és visszakérdeznének: mi a baja magának? Nálunk a béke a természetes lét állapota! Mi a fenét kíván akkor maga békét nekünk?

Az Írás talán arra is rávilágít, hogy amint elszakadunk természetes létformáinktól és kiváltságot érzünk magunkban, nő a távolság köztünk és mások között. Ez pedig gyűlöletet, békétlenséget kelt, egyre messzebb kerülünk földi létünkben a békétől, így a béke túlvilági óhaj marad. Vagy tán te nem azt tapasztalod, hogy a béke egy üres szólam, de valóságban háborút jelent? Vegyük sorra, milyen szervezetek neveiben szerepel a béke? Békeszervezetek Nemzetközi Tanácsa (1946-1961), Béke Világtanács, békefenntartó erők és sok más. Mind olyan szervezet, amely háborús, vagy hidegháborús aktivitásával erodálta a béke igazi jelentését. Mi, Monoteisták élen járunk a földi szarkeverésben, mert nem a hitben megfogalmazott kívánalmakat, hanem az ember romlott békétlenségét terjesztettük történelmünkben. Akkor járunk pórul, ha mások is eltanulják tőlünk ezt a mentalitást és felénk kerekedve ugyanazt teszik velünk, mint amit mi tettünk velük. Mára a szavak nem az eredeti jelentésüket adják. Így a mai szövegértéssel nagyon nehéz visszaadni többezer éves tartalmakat, ahol a béke, szeretet, ígéret még valós tartalommal bírtak.

Akár béke, akár nem, a szándék a lényeg és egymás tisztelete, ami való igaz, már a köszöntésnél kezdődik, ebben a szellemben:

Ha üdvözölnek titeket üdvözlettel, ti annál szebbel üdvözöljetek, vagy (legalább olyannal) viszonozzátok. (Korán 4:86)

Kérés nélkül udvariasságot és jómodort kell mutatnunk, valamint viszonozni mások szép gesztusait legalább olyan szinten, ahogy felénk elértek, de ha lehet, annál jobban. Mi mind az Egy Isten teremtményei vagyunk és mi mind Hozzá térünk meg, együtt.