Nem tudni, hogy olyan ismert filmek esetében, mint az Én, a kém, Kémjátszma, Suszter, szabó, baka, kém, vagy a Vörös veréb miért a magyar főváros ihlette meg leginkább az amerikai producereket, de az biztos, hogy itt mindig volt a levegőben valami, ami sejtelmessé tette a Budapesten játszódó történeteket. Most viszont nem a filmvásznon elevenedik meg egy kémtörténet, hanem a valóságban, de természetesen ebben a sztoriban sem minden az, aminek látszik. Budapesten most valósággá válik egy olyan történet, amiről eddig azt hittük, hogy csak a forgatókönyvírók csavaros agyában születhet meg. - írja a Szegedi Kattintós

A magyar titkosszolgálat problémáival sokszor szembesültünk az utóbbi hónapokban, hiszen olyan botrányok robbantak ki, melyek egy jól működő szakszolgálat esetében elkerülhetők lettek volna. Gondoljunk csak arra, hogy a volt perui nagykövetről az amerikai titkosszolgálati szervek derítették ki, hogy pedofil képeket tárolt a merevlemezén. Kaleta Gábort azért kellett titokban hazamenekíteni, hogy a hazai bíróság ítélkezzen felette, és így csillapíthassák a botrány okozta hullámokat.

Az sem vált a szakszolgálat dicsőségére, hogy nem tudta megakadályozni Szájer József EP képviselő brüsszeli kalandját a helyi rendőrséggel, amikor egy rajtaütés után egy ereszcsatornán igyekezett elhagyni egy meleg buli helyszínét. Igaz, az Információs Hivatal élén ekkor már megtörtént a vezetőcsere, vélhetőleg azért, mert a kormány prominensei látták a szervezet működésének hiányosságait. Igaz, ez csak egy az öt nemzetbiztonsági szolgálat közül, de rámutatott arra, hogy valami nincs rendben a hírszerző szerveknél.

Azok a hírek, melyek vasárnap este jelentek meg először a nemzetközi, majd a hazai sajtóban ezek után nem is tűnnek annyira meglepőnek. Igaz, nem a hírszerző szervek gyengélkedéséről árul el sokat az az információ, hogy állítólag magyar újságírókat, ügyvédeket, üzletembereket és ellenzéki politikusokat figyeltek meg egy izraeli gyártmányú kémszoftverrel, hanem inkább a magyar kormány törekvéseiről. Bár egyelőre minden kormányzati szereplő tagad, vagy elhárítja a botrányra irányuló kérdéseket, ismerve az Orbán-kabinet működési mechanizmusát, csak idő kérdése, hogy megszülessen egy központi direktíva, amely sorvezetőként fog szolgálni mindenki számára, akiket az újságírók a lehallgatási botrány részleteiről fognak faggatni.

Az elmúlt 11 év fejleményeit ismerve egyáltalán nem lenne meglepő, ha bizonyosságot nyerne az a gyanú, hogy az Orbán-kormány az ellenfeleit a lehető legszorosabb megfigyelés alá vonta.

Az első reakciók azonban egyértelművé tették, hogy a Guardianon vasárnap megjelent hírek meglepték a magyar kormányt. A tanácstalanság nem csak arról árulkodik, hogy nem számítottak az információk kiszivárgására, de az is valószínű, hogy csak egy szűk kör tudhatott a lehallgatásokról, így bizonyos kormánytagok értetlenkedése őszintének tűnik. Az viszont már több mint kínos, hogy az Információs Hivatalt is felügyelő Szijjártó Péter külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy a vélelmezett adatgyűjtésről semmilyen információval nem rendelkezik.

A központi kommunikációs stratégia kidolgozására azonban nincs sok idő, hiszen a botrány nemzetközivé dagadt, és vélhetően újabb információk jelennek meg a napokban a lehallgatás körülményeiről. Valószínűleg ezért is óvatosak a kormányzati illetékesek, hiszen, ha csak annyit mondanak, hogy nem volt tudomásuk az adatgyűjtésről, akkor hagynak egy kiskaput maguknak, és szükség esetén rátolhatják a botrányt valamelyik szakszolgálatra.

Azt azonban nehéz lesz elhitetni a hazai és külföldi közvéleménnyel, hogy nincs politikai szála az ügynek. Újságírók, üzletemberek, ügyvédek, politikusok lehallgatására ugyanis csakis a legfelsőbb szinteken adhattak utasítást, ez ugyanis már nem az a szféra, amelyben a saját hatáskörben dönthetnének a szakszolgálatok vezetői. Az elmúlt 11 év fejleményeit ismerve egyáltalán nem lenne meglepő, ha bizonyosságot nyerne az a gyanú, hogy az Orbán-kormány az ellenfeleit a lehető legszorosabb megfigyelés alá vonta.

Az sem lehet véletlen, hogy a magyar kormányt kínosan érintő információ épp most látott napvilágot. A lehallgatás ténye valószínűleg már ismert lehetett korábban is bizonyos körökben (főleg külföldön), de most olyan éles a szembenállás az Orbán-kabinet és az uniós intézmények között, hogy egy ilyen mélyütés kiszolgáltatott helyzetbe hozhatja a magyar felet, így bizonyos kérdésekben engedni kényszerül majd. Az is fontos körülmény, hogy a magyar ellenzék újra olyan témához jutott, amellyel előzheti a nemzeti konzultáció segítségével komoly kommunikációs offenzívába kezdő kormányt.

Kérdés, hogy kormányzati oldalon meddig ragaszkodnak a tagadás, illetve hárítás stratégiájához, illetve hogy milyen konkrét bizonyítékok állnak még a nemzetközi sajtó rendelkezésére, melyekkel tovább sokkolhatják Orbán Viktort és közvetlen környezetét. Ha bebizonyosodik, hogy igazak a vádak, akkor lényegében hasonló lesz az ország megítélése, mint Kínáé, Oroszországé vagy Fehéroroszországé. Ezekkel az országokkal azonban bizonyos területeken komoly konfliktust vállal az Európai Unió és az Egyesült Államok, mi azonban papíron, még ez utóbbiak oldalán állunk. Kérdés, hogy a papír mennyit bír el. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Ha két kulacsod van, könnyen szomjan halsz, mert egyszerre két szövetségest kell itatnod.”

Szegedi Kattintós