A Baranya megyei falu lakóinak hetven százaléka roma származású. A polgármesterrel együtt naponta összegyűlnek, és átbeszélik az aznapi híreket, tudnivalókat. Mint Bogdán László elmondta, nem akar senkire semmit rákényszeríteni, azt szeretné, ha az emberek maguk alakítanák ki véleményüket, és aszerint cselekednének. A kezdet nem volt könnyű, de ma már a faluban élők látják, hogy van értelme az erőfeszítéseiknek.

Cserdit a helyiek parkosították. A gyerekeknek játszóteret építettek. A házak nagy részét felújították.
Minden gyerek eljár az iskolába. Nem álom ma már a középiskola, akár a felsőfokú tanulmányok is nyitva állnak a falu gyerekei előtt. Korábban ez elképzelhetetlen lett volna.

Megszűnt a bűnözés és a munkanélküliség. A polgármester szerint az itt élők kezdik megérezni a munka fontosságát és értékét, és nem kéregetni akarnak, hanem tenni. A polgármester szerint áprilistól szeptemberig nekik mindig van friss zöldség. Úgy fogalmazott: "Nem akarnak a cserdiek egy tál pörköltes emberek lenni, többnek érzik magukat annál, hogy ezeket a címkéket, stigmákat rájuk akasszuk." 

Most épül egy logisztikai központ, ők fogják ellátni a budapesti éttermeket zöldségekkel. Hűtőkocsival felszállítják a primőr terményeket, szóval tovább kell lépni-mondja. A tervek szerint a központot jövőre adják át. Ez újabb távlatokat nyithat meg a faluban élők számára.

A faluban komoly munka folyik. Megtanulták a zöldség- és növénytermesztést, fóliában, szabadföldön termelnek maguknak, és jut belőle a rászorulóknak is.
Nekik hétköznapi cselekedet, ha segítenek magukon és másokon. Nem hivatali autóval, kamerák előtt adják át az élelmiszert a mélyszegénységben élőknek, hanem naponta igyekeznek jót tenni.

Az adományozás része az életüknek. Mint a polgármester mondta, van, akinek egy szem krumpli is hatalmas segítség. De tudni kell, hogy csak az tud adni, akinek van miből. Náluk pedig van miből, és akarat is van arra, hogy az adományozás gesztusa a mindennapjaik részévé váljon.

Ennek jegyében tavaly 6 tonna friss zöldséget osztottak szét Cserdi környékén. A saját maguk által megtermelt krumplit, paprikát, paradicsomot a rászorulóknak adták, akikről tudják, hogy valóban segítségre szorulnak. Nem propagálták tettüket, meglepetést akartak szerezni. A terményekből jutott még a gyermekotthonnak és közösségi rendezvényeiknek is.

Ezen kívül van egy standjuk a faluban, ahol ingyen adnak zöldséget a rászorulóknak. Egy másik standon pedig bárki megvásárolhatja a helyiek terményeit.

A cserdiek példája követésre méltó. Látszik, hogy ha egy közösség ki akar törni a nyomorból, nem segélyből akar megélni, akkor erre van lehetőség. Persze ehhez kellett  Bogdán László, aki 13 éve rengeteget tett azért, hogy a kis település lakói értelmes munkából tudjanak megélni, családjuk számára tisztes jövőt biztosítani.

Sokan irigykedve beszélnek a Cserdi "csodáról". Pedig nincs semmi "csoda", hanem kemény, kitartó munka, a polgármester és a falu lakói közös hullámhosszra kerülése.

Napjainkban nagyon sok kistelepülésen szinte csak a közmunka--ami nem más, mint a rabszolgatartás 21. századi formája--, biztosítja, hogy ne haljanak éhen. Sok-sok Bogdán Lászlóra lenne szüksége hazánknak, ahhoz, hogy a jobb életre vágyó magyar emberek számára felcsillanjon a reménye a szegénységből való kitörésre.

Ehhez olyan kormányzati programokra is szükség lenne, ahol nem lopják el a felzárkóztatásra szánt milliárdokat, hanem értelmes célokra fordítják. Addig, míg Farkas Flóriánt nem számoltatja el a magyar igazságszolgáltatás a Híd a munka világába projekt keretében köddé vált pénzekről, addig joggal érezhetik sokan a Fidesz holdudvarából, szabad a rablás. Ma úri huncutság a csóróktól lopni.