Cseppben a tenger.

Ez a jelentéktelen kis polgármester is EU-tízmilliókat költött saját magára, és relatíve az ő életnívója afféle lokális Rogán: van vadászháza, benzinkútja, trafikja, kisteherautója, és ami a legfőbb, vannak csatlakozásai a Fidesz befolyásos köreihez. Bár korábban függetlenként nyert, de a Fidesznek feltűnhettek a párt számára vonzó személyiségjegyei, mert szárnyai alá vette a "nemzeti oldal" eme szerény és igyekvő szakmunkását.

Mindenkit megbecsülnek, aki ért a kasszafúráshoz.

Az esetét megemlítettem egy vidéki gyökerekkel, és ma is ott élő rokonsággal rendelkező ismerősömnek. Azt felelte, hogy az izsáki történet egészen hétköznapi, mindenhol ez megy: a polgármester, általában a jegyző vagy a könyvelő közreműködésével hetente egyszer biztosan megszegi a BTK vagy egyik, vagy másik felét.

És ez teljesen logikus.

Akiket ma Magyarországon a rezsim pártol, és a vidéki szavazatokat szállító fideszes polgármesterek feltétlenül közéjük tartoznak, azoknak a saját szemétdombjuk Hawaii: ott nyugodtan fosztogathatnak, a Párt Központi Szelleme vigyáz rájuk, bátorítja és fedezi őket. Egy bűnből és bűnben élő hatalmat nem tarthatnak fenn tisztakezű emberek.

És lám, pár nappal az izsáki eset után, máris egy újabb ügy jelzi, hogy ezek az "aprócska" helyi bűntettek valóban széleskörűek és rendszerspecifikusak. Az alábbi videó azt tárja fel, hogy a tízezres Tamási, természetesen szintén fideszes polgármestere és szűk baráti köre miként tüntetett el és élt fel úgy százötven milliónyi EU-pénzt. Ez tényleg így hatékony, az országot egyszerre pusztítani fentről és lentről.

A most megismert két polgármester sztorijából világosan kiderül, minek tekintik pozíciójukat. Valójában valamennyiük ugyanazt gondolja, amit szellemi atyjuk, a napokban elhunyt Torgyán József nyilvánosan is hirdetett: hogyha egy családban valakinek jól megy, akkor abból a többi családtagnak is részesülnie kell.

És ez az ő esetében is pontosan így történt: ez a parlamenti kollégák visszaemlékezései szerint jópofa, humoros, ravasz és eszes ember – azt egyik se említette, hogy ő volt a magyar demokrácia egyik korai sírásója – a saját testvérét és fiát, a fiú feleségét, Trixit, Trixi anyukáját és apukáját, továbbá Torgyánné unokaöccsét helyeztette jól fizető állami pozíciókba. Családszeretet tehát valóban volt – visszatartó erejű jogrend és közszellem már akkor, 1998-ban is csak nyomokban.

A mából nézve egyértelmű, hogy az ország lényegében már akkor el volt veszve a demokratikus, nyugatos fejlődés számára. Időközben pedig Izsák, Tamási és az egész, irdatlan fejlesztési pénzeket elherdáló magyar vidék a lelketlen, hazafiatlan helyi kiskirályok prédája lett. A nagykirály meg a Várba tart…

Lehet sírni, temetni.

Bruck András