h i r d e t é s

Bruck András: Járvány után, választás előtt

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Bruck András: Járvány után, választás előtt

2020. május 31. - 06:52

 

Megúsztuk. Mire a covid-19 Nyugatról ideért hozzánk, a Kelet egyik slampos, omladozó végvárába, már jobbára üres utcákat talált. 

Forrás: Bruck András Facebook oldala

Az emberek életösztöne, amely a normál hétköznapok során oly végzetesen cserbenhagyja őket, a Nyugatról érkező rémisztő hírek, a lombardiai hullahegyek láttán, hallatán feltámadt, és ezúttal végre észszerű viselkedésben mutatkozott meg. A hatalom vírusától ugyan nálunk nem tudnak egészséges távolságot tartani, de egymástól tudtak, és ennyi elég volt. Élni akartak – nem jól, tisztességben, becsületben, szabadságban, csak egyszerűen élni. Ez a diktatúrák szerencséje.

Kezdetben rendszeresen, később egyre kevésbé követtem az önmagába forduló ország mindennapjait. A hivatalos tájékoztatókat. Ma tízen haltak meg, másnap tizenegyen, harmadnap ismét tízen… Mintha két hónapra előre megírták volna, mit fognak mondani. Ezért inkább a magyar állam által elárult, sorsukra hagyott, a kórházakból kisöpört betegek meg a munkájukat tízezerszám elveszítettek kálváriájáról olvastam. Az, ahogy velük bántak, egy empátiát nem ismerő szociopata észjárásának tankönyvi bemutatója volt. Akikből már nincs haszna, azok nincsenek. Na és a munkahelyüket elveszített emberek? Őket talán nagyobb becsben tartották?
Pedig az ő adóforintjaik nélkül se Ráhel, se István, sem Matolcsy meg Mészáros pereputtya, sem a többi rajtunk élősködő „oligarcha” nem lehetne sokszoros milliárdos.

Orbánnak azonban elvei vannak, ezért lassan ad és keveset. Mindenki másnál, a V4-ek többi tagjánál is sokkal, de sokkal kevesebbet tett azért, hogy az emberek megtarthassák a munkahelyüket, mentális stabilitásukat. A cseheknél 294 ezer forint, a szlovákoknál 314 ezer, a lengyeleknél 188 ezer a legmagasabb állami bértámogatás. Nálunk 112 ezer. De nem emelte fel a munkanélküli segély időtartamát sem, így az maradt az EU-ban a legalacsonyabb, és a családtámogatást se volt hajlandó növelni. Bezzeg az államtitkárai fizetését 35 százalékkal, közel kétmillióra. Emlékszem, mi futott át a fejemen, amikor ezt olvastam. Az, hogy ahol a hatalmon lévőkben nincs semmi szégyenérzet, ott a legnagyobb, akár végzetes bűnök is csak egy ugrásnyira várakoznak. Eközben sok ezer, nem államtitkár férj vagy feleség azt kérdezte a társától, kiszámolta-e már, hogy meddig húzzák ki munkahely és fizetés nélkül. Mint valamennyi hazugságához, Orbán ahhoz is megszülte torz ideológiáját, hogy minden nemzet közül miért épp a magyarok kapták a legkevesebb támogatást. „Magyarország Európa egyetlen munkaalapú társadalma” – azóta is ezt hajtogatja. „Meg, hogy a magyar azt is elfogadta, hogy csak munkával lehet boldogulni”.

Tényleg? Mert a magyar mindenhol ezt látja maga körül, igaz? Mondjuk a Balaton körül, ahol ma már szinte minden három ember, Tiborcz, Garancsi, Mészáros tulajdona, holott korábban egy robogó árát nem volt képes összehozni egyik sem. És ugye az a 850 ember is hihet a munka általi boldogulás szép magyar világában, akiket épp mostanában rúgtak ki Mészáros Hunguest Hotels szállodáiból, miközben ő maga újabb 18 milliárdhoz jutott a mi adóforintjainkból? Kell-e mondani, hogy ez a pénz sem munkahelyek, az emberek és az általuk eltartott családok megsegítésére megy. Tűzoltó leszel s katona, vadakat terelő juhász… J. Attila ezt ma úgy írná, közmunkás leszel s katona, rablók földjein dolgozó juhász, aludj el szépen, kis Dzsudzsák Balázs.

Nagylelkűségét már korábban is számtalanszor bizonyított miniszterelnökünk a levegő után kapkodó, hörgő haldoklókban is meglátta a szépet, maga számára a hasznosat: a járvány ürügyén hozott intézkedéseivel még tovább erősítette már amúgy is kikezdhetetlen egyeduralmát. Míg például az osztrák kancellár egymilliárd euróval segíti, hogy az önkormányzataik minél hamarabb magukhoz térjenek, Orbán ebben is pont az ellenkező utat választotta: minél kevesebb bevételt náluk hagyni, megfojtani őket. A politikai aberráltság végképp normává vált Magyarországon.

Játsszuk el a naivat, hogy nem tudjuk, Kurz vagy Orbán van-e inkább a nemzete hasznára? De hát az már a határtól tíz méterre is látszik, és a különbség fénysebességgel egyre csak nő. A nyolcadik kerülettől például újabb 1-1.2 milliárdot vettek el. Torz ideológia 2: közös teherviselés. Erre a pénzre azonban semmi szükség nem volt a járvány elleni védekezéshez, az EU ezerszer többet adott rá, és még fog is. Viszont a nyolcadik kerület a leginkább rászorulókat tervezte belőle lakáshoz juttatni. Na, ezt volt muszáj megakadályozni. Mert akinek az igazság rémhír, annak a szabadság rémálom. A rabló nem engedheti, hogy az emberek felismerjék, önkormányzati lakás nem csak Bayernek jár a Várban, és hogy tényleg léteznek tisztességes, értük dolgozó politikusok is.

A joghoz értők szerint egyértelmű, hogy a márciusban bevezetett különleges jogrendet úgymond, hiába ”adja vissza” hamarosan Orbán, az, ha bujtatott formában is, de a számára valóban lényeges elemeiben tovább fog élni. Torz ideológia 3: „Az elmúlt tíz év egyik legjobb döntése volt, hogy bevezettük a rendkívüli jogrendet… mert a gyorsaság volt a legfontosabb.” Dehogy arra kellett neki, de hát tudjuk, a hazugság a leginkább elcsépelt szó Magyarországon. Szóval, a „különleges felhatalmazás” marad az alapállapot, amiben ezentúl élni fogunk, egyre közelebb kerülve a totális államhoz. Ócska kórházainkat már most sem orvosok irányítják, hanem egyenruhások, sok száz iskolában ősztől rendőrök (iskolaőrök) a tantestület egyenrangú tagjai lesznek. A járvány kezdetén felállított Operatív Törzs jogosítványai pedig úgy bővültek, hogy nincs többé magántitok, magánszféra, üzleti titok, minden vállalkozás azonnali és közvetlen veszélybe kerülhet. Az adatvédelmi törvény adatátadási törvénnyé változott. Egyetlen csupaszra meztelenített testté vált az ország.

A hétköznapok szorongásait úgy hurcoljuk magunkkal mindenhova, mint hajléktalanok a nejlonzacskóikba gyömöszölt életüket. De hiába, ha egyszer nem bánunk így élni, és ha az ellenzéki képviselők még mindig nem értik, mi volna a dolguk ijesztő gyorsasággal leépülő hazájukban: 2022-ben megnyerni a választást, és ezzel végre felszabadítani az ország nem Fidesz hitű többségét. Csakhogy még mindig nem fogták fel, hogy nekik nem egymás, hanem a Fidesz rovására kell erősödniük, de erre csak összefogásban, lényegében egyetlen koalíciós pártban egyesülve van lehetőségük. Az egyetlen esély: a 106 választási körzet mindegyikében egy ellenzéki jelölt a fideszessel szemben, és lehetőleg egy közös lista. Már rég a legalkalmasabb jelölteket kéne keresniük mindenütt az országban, ehelyett ők még mindig egymással harcolnak, egymást gyengítik.

Még mindig abban a téveszmében élnek, hogy mielőtt összefognának, előbb saját „önálló arculatukat” kell megerősíteniük. Nem értik, vagy ha értik, tesznek rá, hogy rajtuk kívül ez már senkit nem érdekel. Az ellenzéki pártelnököknek már rég meg kellett volna állapodniuk, hogy egy hangon, egy nyelven beszélnek, a nyilvánosság előtt egy ügyet képviselnek, mert csak ezzel győzhetik meg az embereket, hogy a Fidesszel szemben valódi választási alternatívát lássanak bennük. Lehetséges szavazóik többsége szemében többé nincsenek múlt pártjai és jövő pártjai, volt komcsik és volt nácik, ők már rég átléptek minden ideológiai választóvonalon. Már csak egyetlen vágyuk van, hogy végre újra indulhasson itt az élet a bármilyen vírusnál pusztítóbb Fidesz után.

 

Bruck András


 

h i r d e t é s