Bruck András: Tanulj, fiam!
A pénteki diáktüntetés, a tüntetők 12 pontja ezúttal az utcán hívta fel a figyelmet a magyar iskolarendszer egyre romló, mondhatni, katasztrofális állapotára.
Az Orbán-Parragh módszer tehát várakozáson felül jól működik.
Eközben a világ a finn oktatási módszer hatékonyságától hangos, egyre több ország igyekszik versenyezni vele.
Magyarország magától értetődően nem tartozik közéjük.
A finnek kormányzati és össztársadalmi álláspontja, hogy egy olyan kis országban, mint amilyen az övék, az oktatásnak kiemelkedő a fontossága.
Az Orbán-Parragh módszer lényege viszont ekképp foglalható össze: minél kevesebben tanuljanak, minél rövidebb ideig, minél korszerűtlenebb, életidegen tananyagot. A két jeles oktatási szakember azt tekinti sikernek, ha egy fiatal minél korábban, lehetőleg már 16 éves korában kikerül az iskolából, és utána rögtön a nemzetgyarapító köz- és szakmunka felé fordul.
Izraelben is tudnak a finn módszerről, és az Izraeli Oktatási Innovációs Központ (ICEI), amely egy nonprofit szervezet, a múlt héten finn oktatási szakértőket hívott meg. (a képen) Az ICEI többek között olyan izraeli általános iskolákat segít, amelyben nagy létszámban vannak rosszul teljesítő etióp gyerekek, magyarul migránsok.
Magyarországon ilyesmi nem történhet meg, nem mintha nálunk nem lennének rosszul teljesítő iskolai osztályok, hanem, mert a nonprofit-szervezeteket Orbán Viktor kifejezett ajánlására egyre inkább bűnszervezetnek tekintik. Az ország egy jelentős része ezzel egyet is ért, még azok közül is sokan, akiknek a gyerekei szintén rosszul teljesítenek, de szerintük a „migránssimogatás” sokkal nagyobb veszély a nemzet jövőjére, mint a tömeges funkcionális analfabetizmus.
Finnországban az oktatást tekintik a középosztályba emelkedés eszközének, és az álláspontot Izraelben is osztják.
Magyarországon a középosztályba és azon túl, a felső tízezer közé emelkedés eszköze viszont nem a tanulás, hanem a miniszterelnökkel és a jegybankelnökkel való családi és üzleti kapcsolatok. A funkcionális analfabetizmus pedig inkább előny, mint hátrány.
Finnország, amely a rokonunk, és Izrael, amely nem, de jó kapcsolatokat ápolunk vele, egyre sikeresebb, kicsinységük ellenére mindkettő sok mindenben az élvonalba jutott, a jövőjük biztató, míg Magyarország egyre sikertelenebb, nincs semmiben az élvonalban, és a jövője lényegében kilátástalan.
Többek között az Orbán-Parragh „oktatási módszer” miatt.