Csáki Judit, a színházi tanszék egykori vezetője megnyerte munkaügyi perét

- írja a kapost.hu.

Léket kapott a kisgömböc

Tegnap hozott ítéletet a kaposvári munkaügyi bíróság Csáki Juditnak, a színházi tanszék vezetőjének ügyében: alaptalan és jogtalan volt eltávolítása a tanszék éléről, és ezzel együtt annak bizonyult minden machináció, trükközés, esetenként nyílt jogtiprás, amit 2013-ban az eltüntetése érdekében az egyetem vezetése és főként Vidnyánszky Attila véghezvitt. Egyelőre csak első fokon érvényes, s a történet amúgy – a munkaügyi perek többségével ellentétben – nem túl szövevényes, ám annál kiábrándítóbb: a tehetségtelenség, az akarnokság a politika mögé bújva próbál érvényesülni,„lenyúlni” azt, amit mások sikeresen felépítettek.

Sajnos lehangolóan kevés az egyértelműen és feltétel nélkül sikertörténetnek elkönyvelhető dolog Kaposváron, de ezek egyike egészen biztosan azt a nevet viseli: színészképzés. A 2003-ban Babarczy László akkori színigazgató és Leitner Sándor a művészeti kar dékánja által megálmodott és kemény harcok árán megvalósított képzés az egyetlen – már persze a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem mellett – a „budapestivel” egyenértékű diplomát adó színésznevelde lett az országban, melynek megvalósulására, ill. talpon maradására a legtöbben egy fillért sem tettek volna. Kuriózum és unikum volt, legalább annyi ellendrukkerrel, mint amennyien támogatták. Az egyik ellenlábast jó érzékkel sikerült is idevenni Kaposvárra: Rátóti Zoltánról van szó, aki első, 2010-es pályázatában le is írta: nem támogatja az itteni színészképzést, mert az „növeli a színész-munkanélküliséget”.

Lovas Rozi és Kocsis Pál a miskolci Tanítónőben – rendező Rusznyák Gábor – a tavalyi POSZT díjhalmozói

Persze igaza lett, csak nem „úgy”: növelte, miután az innen kikerülő, olykor „csak”ragyogó, máskor egyenesen tündöklő tehetségű gyerekek, pl. a ma már igazi sztár Lovas Rozi olykor szabályosan lejátszották a Csiky Gergely színpadáról idősebb pályatársaikat. Az innen – eddig – kikerülő végzettek többségének nem okozott gondot a pályán boldogulni, pedig sok szakmabeli várakozása épp ezzel ellentétes volt.

A Kaposvári Egyetem s egyáltalán a város ismét felkerült a térképre, a kultúremberek térképére: megint történt valami izgalmas, valami eredeti és egyedi Kaposváron. A Babarczy László által kitalált konstrukció működött: erre talán még lesz alkalmunk egyszer részletesebben is kitérni, ám most csak a lényeg: a Csiky Gergely Színház rendezői, vezető színészei kaptak osztályt évről-évre, s – Babarczy igazgatóságáig, 2007-ig, valamint az egy éves Znamenák-vezetés idején – a legszorosabb együttműködés volt a tanszék és a színház között. Adott volt a játszóhely, a kisebb-nagyobb szerepek, de már ekkor is természetes, hogy neves rendezőket, színészeket hívtak meg egy-egy kurzusra, akik aztán vitték a jóhírt és a palántákat szerte az országban.

Babarczy László tanszékvezetői posztról való távozása után, 2008-ban ismét sokan temették a kaposvári színészképzést, már csak azért is, mert az itt tanító kiváló rendezők: Mohácsi János, Rusznyák Gábor, Réthly Attila, színészek: Kelemen József, Kocsis Pál egyike sem rendelkezett olyan szakirányú végzettséggel (Babarczy egyetemi tanári fokozata még színművészetis rektor korából származott), mellyel bármelyikük utód lehetett volna.

Ez akkor még problémának számított – néhány évvel később, mint látni fogjuk, már egyenesen akadály, ha valaki túlképzett…

Ilyenek voltak: Jerofejev: Téli utazás, rendező Jeles András, Kaposvári Egyetem, Kelemen-osztály

Így esett Leitner Sándor dékán választása az akkor a kommunikáció tanszéken tanító Csáki Juditra, az ismert, többnyire a Magyar Narancsban publikáló színikritikusra, a Revizor Online kritikai portál főszerkesztőjére. Csákinak amellett, hogy szinte mindent sikerült megőriznie a Babarczy-korszakból – személyekben és értékekben – meg kellett birkóznia azzal is, hogy a kaposvári színház új vezetése – először Schwajda György, majd annak váratlan halála után Rátóti Zoltán – már korántsem volt olyan barátságos partner, mint a korábbi vezetés(ek). Inkább vetélytársat láttak a színészképzésben – olykor jó okkal – mintsem merítési, együttműködési lehetőséget. A régi rendező- és színészgárda kiszorítása is megkezdődött, ez már Szita Károly és a Fidesz egyértelmű támogatásával: nyílt titok volt, hogy Rátóti alkalmaztatásának egyik feltétele Mohácsi János eltávolítása a színházból. Mohácsi és a többiek viszont maradtak a Csáki Judit vezette színházi tanszéken, a kapcsolat emiatt is egyre hűvösebb volt.

Így került sor arra, hogy a felsőbb évfolyamos színészhallgatók „kirajzottak”: Soprontól Kecskemétig, Pécstől Nyíregyházáig, ugyanígy a budapesti színházi életben, pl. az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színházban kapták a jobbnál jobb szerepeket. A tanszéken tanítók, a rendszeresen meghívott vendégrendezők, s persze a tanszékvezető széles körű kapcsolatai révén tudták bemutatni a budapesti és vidéki színigazgatóknak azt, hogy mit tudnak a kaposvári hallgatók. Szinte minden évfolyamban készült évente két-három produkció, melyek közt olyanok akadtak, mint Mohácsi Jánosnak a petörkei tónál szabadtéren előadott Vízkeresztje, mely 2011-ben bekerül az ország negyven legfontosabb színházi előadása közé.

A “petörkei” Vízkereszt, rendező Mohácsi János Kép: 7 óra 7

Sajátos színházi szubkultúra kezdett kialakulni a városban azokban az években, hasonlóan a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek Budapestjéhez, amikor leginkább az ELTE Egyetemi Színpadra volt érdemes benézni, ha jót akart az ember. Egymást követték a jobbnál jobb darabok, a próbateremnek is szűkös egyetemi, Bajcsy-Zsilinszky utcai játszóhelyekre sokszor be sem fértek a nézők. Az ország színházi szakemberei kézről-kézre adták a színészhallgatókat, sokszor már a kötelező órák megtartása is nehéz volt az ide-oda kiadott távollevők miatt.

Csáki Judit meg tudta őrizni, s fejlesztette a Babarczy László által létrehozott struktúrát, de őt nem kötötte helyi színház és a helyi érdekszféra: vezetése alatt sokkal nyitottabb lett a képzés, s nyilván az is igaz: nagyjából a 2010-es évekre ért be az, amit az alapítók elkezdtek. Emellett olyan nevek váltak állandó oktatóvá az említettek mellett, mint a zseniális Rozs Tamás, a Szélkiáltó alapítója, vagy Jeles András, akit magyar kultúrembernek nem kell bemutatni az Álombrigád c. film óta. Ő rendezte Jerofejev Téli utazás c. darabját Kelemen József osztályával, mely az egyik legismertebb lett a kaposvári produkciók közül az országban. De rendezett itt Novák Eszter, Anger Zsolt, Balikó Tamás, és – ahogy mondani szokás – rengetegen azok közül, akik számítanak a színházi életben.

Nem beszélve arról, hogy a tanszék sorra nyerte a pályázatokat, miután az egyetemnek nem lett volna pénze jelmezre, díszletre, utazásra – ezt jellemzően a tanszék által benyújtott NKA-s pályázatokból finanszírozták.

Nos, ezt a kis virágoskertet kívánta meg legelőnek Vidnyánszky Attila valamikor 2011 táján. A politikai előzményekről tudunk, ahogy arról is, hogy Fekete György és Kerényi Imre óta ki is mondatott: „most mi jövünk”. Vidnyánszky debreceni sikerei után először „csak” osztályt akart a Színművészetin, de ebbe beletört a bicskája: Ascher Tamás rektor nemzetközi elismertsége, szakmai tekintélye még a fideszes hatalomátvétel elején túl nagy falatnak bizonyult volna, s ő nem kívánta a kárpátaljai-debreceni csodacsatárt intézménye falai közt látni.

Az “epic fail”, a végzetes hiba: Csáki Judit könyvet írt a gyűlölt vetélytársról, Alföldi Róbertről

Így esett a választás a védtelen Kaposvárra: 2011 szeptemberében, általános megrökönyödés közepette látott napvilágot a hír, hogy Vidnyánszky címzetes egyetemi tanár lesz a Kaposvári Egyetemen, melyről kis túlzással addig azt sem tudta, hol helyezze el a térképen. Nem tudjuk, hogy az egyetem vetett-e szemet Vidnyánszkyra vagy ő Kaposvárra – mindegyik esélyes: a NER egyre durvuló rendszerében 2010 után egyre-másra röppentek fel olyan hírek, hogy a Kaposvári Egyetem megszűnik – pécsi egyetemi körökben már kész tényként kezelték akkoriban, hogy Kaposvár Pécs kihelyezett agrárszekciója marad, a többit – stílszerűen – beszántják. Az egyik verzió szerint az Orbán-cimbora Vidnyánszky lett volna a „menlevél” amellett, hogy Mátrai Márta képviselőasszony minden héten azzal jött haza Budapestről, hogy „épp most mentettem meg az egyetemet a megszűnéstől”.

Mentségükre legyen szólva: akkor még talán ők sem tudták, hogy a pszichopatáknak nincsenek barátai: Vidnyánszky akkor és ott megy a levesbe, amikor Orbán kénye úgy hozza.

Így beszél a jobboldal szócsöve, a Heti Válasz Vidnyánszky “térfoglalásáról” Kaposváron. Itt bezzeg nem kapcsolt be a vészjelző, az eredmények pedig kézzelfoghatóak. Illetve nem, mert nincsenek.

A baj csak az volt, hogy Attilánk nem nagyon rendelkezett végzettséggel ahhoz, hogy egyetemi oktató lehessen: a címzetesség nem oszt, nem szoroz. Egy anekdota szerint már 2011 vége táján, mikor egyre gyakrabban sertepertélt itt, Kaposváron, megkérdezte: mit kóstál, már munkában, időben egy „ilyen” PhD vagy DLA fokozat megszerzése. Mikor megkapta a választ, hogy nagyjából 5-6 év kemény seggelés, publikálás, tanulás, azt mondta: „akkor inkább törvényt módosíttatok…”

Így is lett: ma már a Kossuth-díjasok megkaphatják a köztársasági elnöktől az egyetemi tanári kinevezést. Tegyük hozzá: Vidnyánszkynak és az általa idehozott Eperjes Károlynak ez a kitüntetésük ellenére sem sikerült egyelőre, mert az Akadémia illetékes bizottsága már másodszor dobta vissza mindkettejük egyetemi tanári folyamodványát, publikációk és tanítási gyakorlat hiánya miatt. Ettől persze még kinevezhetik őket Balogh miniszter javaslatára – a NER nagyobb dicsőségére.

Mindezt azért kellett ilyen hosszasan elmesélni, mert enélkül nem érthető meg a végkifejlet: miután esélytelen volt, hogy Csáki Juditot úgy szekírozzák ki a tanszékvezetői posztról, hogy helyébe a tudományos fokozat nélküli Vidnyánszky ülhessen, az egyetem vezetése átalakította a művészeti kar struktúráját: tanszékek helyébe intézetek kerültek, a színházművészetibe a színházi és a látványtervező szak, s erre írtak ki pályázatot – a Somogyi akkori tudósítása szerint – „menedzserszemléletű”vezetőt vártak. Nyilván, mivel végzettséget nem köthettek ki…

Emlékszem, 1989-ben, a Somogyországnál napokig röhögtünk, mikor hírt kaptunk arról, hogy egy Dráva menti település vezetője a kocsmában a szigetvári cipőgyárból kézen-közön kikerült cipőket árult jutányosan, s a megye egyik potentátja azzal próbálta védeni az illetőt: „hát, menedzser típusú”. Szállóigévé vált a lapnál, azután minden tolvajra ezt a szót alkalmaztuk…

Bár Csáki Judit is pályázott, természetesen Vidnyánszky lett a befutó intézetigazgató, a teljesen „ráírt” pályázat után persze nem csoda. A varázsszó tehát ez esetben is az „átszervezés”. Rutinosabb olvasóinknak feltűnhet, hogy ez ugyanaz a módszer, mint amit Rátóti Zoltán alkalmazott, mikor meg akart szabadulni korábbi gazdasági vezetőjétől: „átszervezett”, létrehozott egy stratégiai igazgatói posztot, s lám: akik tudják, hogy mennek Kaposváron a dolgok, azok behúzzák a nyakukat, és odébb állnak.

Tegyük hozzá: egy ilyen jogviszonyban tudatosan törvényt sérteni szerintünk hivatali visszaélés, amelyért láttunk már végrehajtható börtönt is kiszabni…

Csáki Judit viszont nem húzta be a nyakát, ő nem kaposvári: miután 2013-ban Vidnyánszky az átszervezésre hivatkozva őt, Jászay Tamás színházesztétát, kritikust, Mohácsi Jánost és Réthly Attilát is kirúgta, pert indított. A négy személy közül hárman rendelkeztek tudományos fokozattal… Nyilvánvaló volt, hogy mi velük a baj: Csáki Judit írta a Alföldi Róbertről szóló könyvet, mely a Nemzeti igazgatóváltása idején jelent meg, állandó szereplője az ATV politikai beszélgetős műsorainak. Vidnyánszky iránta érzett permanens haragja? gyűlölete? most épp abban nyilvánult meg, hogy megvétózta a POSZT-on a zsűriben való részvételét.

A bíróság most ennek a munkaügyi pernek a végére tett pontot – első fokon – azzal, hogy bizonyítottnak látta: az „átszervezés”látszatcselekvés volt, csupán azt a célt szolgálta, hogy Csáki Juditot, akinek határozatlan idejű kinevezése volt, eltávolíthassák. Jogellenes volt többek közt azért, mert nála lényegesen alacsonyabb képzettséggel rendelkezőkkel tartatták meg ugyanazokat az órákat, illetve „eldugták” más karokra azokat, akik valójában Vidnyánszky emberei voltak. És, habár tudjuk, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen a politikai motivációt legfeljebb Strasbourg mondaná ki, ez is elég volt ahhoz, hogy a 2013-as munkaviszony-megszüntetést jogsértőnek mondja ki a bíróság.

Demokrata az, aki nem fél, tudjuk Bibó István óta. És néha akkor győz az igazság, amikor a legkevésbé várjuk.

kapost.hu (Címlap: Forrás: kapost.hu)