A mentőszolgálat két embert kér a katasztrófavédelemtől kézi betegszállításra, ha sáros utcából hívják őket. Most ez a megoldás született – hallja a Délmagyar Forgó Henriktől, Csanytelek polgármesterétől. Fontos hírrel kereste meg a delmagyar.hu-t. 

Gyűjtögetik a betont

Az önkormányzat évek óta gyűjtögeti a bontásból származó betont. Ami eddig összejött, azt most ledarálták, és viszonylag szilárd utat építettek belőle a község mellett lévő tanyasorig. Ez az a hely, ahol a legmesszebb kell kézben vinni a beteget, ha érte jön a mentő. Az út azonban még nem készült el teljesen, több anyag kell hozzá.

Szépen gondozott háznál szállunk ki a terepjáróból. – Összeadtuk a pénzt, bevezettettük idáig az áramot, drágább volt, mint a faluban. Ugyanígy a vezetékes vizet is, mert a gépeknek nem tett jót, amit a kútból jött – mondja Szunyi István. – Csak az útra várunk, már negyvenöt éve.

István asztalos, eredetileg hódmezővásárhelyi, dolgozni jött ide egyszer hatvan évvel ezelőtt. Későbbi anyósa megkérte őket, javítsák meg a ház tetejét, ő pedig összeismerkedett a lánnyal. Ide nősült. Jól érzik itt magukat a tanyán, a munka mellett gazdálkodtak is, most is megtermelik, ami a családnak és a gyerekeknek kell. De ők is úgy jönnek haza, hogy az autó megáll kinn, az úton, több száz méterre, és begyalogolnak ide, mert a mező eső után járhatatlan. A betondarabokkal szórt út most már közelebb hozta a külvilágot.

Zseblámpa a szájban

– Amikor rosszul lett az anyósom, szóltunk a mentőnek, de nem lehetett bejönni ide. Ismertek engem, mert párszor előfordult, hogy a traktorral én húztam ki őket, ha elakadtak a környéken. Meg is beszéltük már, hogy ha majd értem kell jönni, visszasegítik... De akkor nem tudtunk hirtelen mit kitalálni, beültettem a mamát a talicskába, azzal toltam ki az útig. Zseblámpa a számban, hogy lássak – idézi fel a történetet István. Felesége pedig le is írta nekünk részletesen, kockás papírra, mi hogyan esett tavaly szeptember 14-én. A mama 95 éves volt, és nagyon szeretett volna még hazajönni egyszer a szobájába. Ezt a kívánságát nem tudták teljesíteni a sár miatt. Utóbb már naponta kérdezte, amikor mentek hozzá látogatóba, milyen az idő, be lehet-e már menni a gyepen. Előfordult, hogy megszökött onnan, ahol ápolták, jött volna haza. Idén január 20-án halt meg.

József Attila, Nagy Imre

A tanyán élőknek ez egy mindennapi történet. Csanyteleken azonban benn, belterületen is három olyan utcában él a lakosság 10 százaléka, amelynek nincs szilárd burkolata. A Nefelejcs, a József Attila és a Nagy Imre utcát nem az önkormányzat hanyagságából maradt sáros. Saját erőből annyi pénze nincs, hogy egy ekkora feladatot elvégezzen. Több mint tíz éve próbál pályázati forrást szerezni erre, hiába. – A pályázatokat úgy írják ki, hogy a feltételeknek nem tudunk megfelelni – mondja Forgó Henrik polgármester. – Volt olyan kiírás, amely huszonkét méteres távolságot szabott meg a két szemben lévő házsor között, és magasított padkáról volt szó. Még volt olyan szempont, amely alapján a kistelepülések eleve nem is indulhattak, csak a városok.

Ezt sem először írja le az újság. Az önkormányzatnak nincs más választása: várja a következő, remélhetőleg kistelepüléseknek is megfelelő kiírásokat. Addig is Csanytelek önkormányzata mindenkitől szívesen fogadja a bontásból származó betontörmeléket, hogy folytatni tudja az úterősítést.

delmagyar.hu