Majd a családi tudást felülírta a faluközösségek, kasztok, nemzetségek tudása, melyeken keresztül átöröklődött a következő nemzedékre a túlélés, vadászat, természet ismeret, monda és hagyományvilág. Én még részese lehettem egy olyan életformának Afrikában, ahol esténként a tábortüzek lángjánál mesélték az öregek egykori élményeiket, melyekben rengeteg tudást adtak tovább. Egy öreg halála úgy érintette a falut, mintha egy könyvtár égett volna le.
Amit ott hallottam, elképesztően fontos volt még kívülállóként is. Egy odaszületett fiú ilyen ismeretek hiányában elveszett volna a szavannán, az összhang helyett a természetnek való kitettséggel, állandó életveszéllyel szembesült volna. A lányok itt tanulták meg az ételek elkészítését, ruhák szövését, házi alkalmatosságok előállítását.

Ahogy kialakultak a nagyobb települések, városok, nem a család, hanem a társadalom határozta meg, mi az a tudás, ami a közösség javát szolgálja. A tudás átadását kivették a család, falu kezéből és intézmények, iskolák kezébe helyezték. Innen az iskola adta a tudást, de ez a tudás már más volt. Ez a tudás már nem egy család, falu túlélését szolgálta, hanem egy társadalom munkahelyeire készített fel. A vadászatból, vad becserkészéséből, gyógynövények gyűjtéséből maradt a biológia, a terep ismeretéből lett a földrajz, a törzs mondavilágát pedig felváltotta az adott társadalom történelemszemlélete, ami gyakran változott. Ez a tudás sokszor elidegenített, sőt szembement a család és falu emlékezetében tárolt tudással. Nem csoda, hogy pár nemzedékkel később maga az iskolarendszer borította fel azt a családmodellt, ami hagyományosan volt. Ennek voltak jó és rossz oldalai, ennek elemzésébe nem megyek bele. Ez attól függ, ki, hogy élte meg.

Mikor mondják nekik: „Kövessétek, amit Allah kinyilatkoztatott”, mondják: „Mi több! Azt követjük, amin atyáinkat leltük.” Még akkor is, ha atyáik nem fogtak fel semmit és nem jártak a helyes úton. (Korán 2:170)

Ez is egyfajta hiba, amit ember és mi Muszlimok is elkövetünk. Atyáink és olyan emberek lábnyomaiban haladunk, akiket lelki vezetőnek tekintünk. A Korán az áyák követését írja elő. Az Iszlámban az embernek közvetlen kapcsolata van Istennel, ezért semmi szükség arra, hogy szokásokat, hagyományokat kövessünk. Tiszteletet kell adnunk mindazoknak, akik felneveltek, tudással láttak el, de mindez nem menthet fel minket saját erőfeszítéseink alól, hogy az életben nyitott szemmel járjunk. Az áyák bennünk alakulnak át ihlető erővé, ezért elkerülhetetlen mindannyiunk számára, hogy ezekben saját magunk merüljünk el. Atyák és lelki vezetők sokat tudnak segíteni, de ahogy egyedül születtünk és egyedül távozunk, ők nem tudnak helyettünk születni és meghalni.

Íme! A Korán arra tanít, hogy még apádat, lelki vezetődet se kövesd ész nélkül, vakon! Mindenkinek az igazsága csak saját idejében áll meg. Ha te más időben és más körülmények közt élsz, lépj tovább és fejleszd ismereteidet, hogy aktualizáld önmagad! Ez nem az elődök lebecslése, hanem ellenkezőleg! Ez az igazi elismerésük, hiszen tudtál rájuk építkezni! Ez a módszer, ami analógiák alapján levezetések, fejlesztések megtételét jelenti és továbblépést eredményez, a Qiyasz tudománya, amit Muszlimok fejlesztettek ki a középkorban. Qiyasz segítségével ültették át, majd fejlesztették tovább Muszlim elődeink az ókor örökségét a középkorba. Vagy tán elfelejtettük? Figyelem! Emberek igazságáról beszéltem és nem Isten igazságáról! Az ember igazsága tovább fejleszthető, az Istené soha.
És most vissza az emberekhez:

Ma egy golbalizálódó világban élünk, ahol a tudásanyag minősége, annak továbbadása nem család és társadalom, hanem a világ közössége és egy adott nemzet társadalma, vagy annak kisebb egységei között zajlik le. Fáj, vagy nem fáj ez a folyamat is végbe fog menni és a világ által megkövetelt tudásanyag fog győzni. Hogy miért? Egy adott társadalom keretei már nem zárják el az embereket a világtól hermetikusan. Az emberek mindenhol tudnak munkát vállalni, távoli helyekről házasodnak, filmeket néznek, ahol érteni akarják azok mondanivalóját, akárhol is készültek. Tudni akarnak a világ eseményeiről, klímaváltozásról és a közös lépések megtételéről egy globális élet, illetve túlélés miatt.
Be lehet zárkózni ez elől, le lehet fikázni azt, aki nem az adott szűk közösség eszmeiségét hordozza, de értelmetlen. El kell dönteni mit akarunk. Rögzítünk-e egy kort és annak tudásából, hagyományaiból nem moccanunk egy tapodtat sem, vagy a világ változásait követve magunk is alakulunk és tudásanyagunkat is ehhez igazítjuk.
Ez a megállapítás a Szunnára is érvényesnek vélem. Mivel akárhogy is nézzük, a Szunna nem Korán, tehát emberi eredetű. De gép nem bírálhatja felül Isten tudását. Az egy embertől elidegenített tér lenne. Így megnyugodhatunk. A Korán örök.