A székfoglaló előadója a pulpitus szélén ült. Mosolygott, úgy cserhalmisan. Aztán belekezdett az „Állj ki vagy” címet viselő székfoglaló dolgozatának felolvasásába. Előtte elmondta, egy éve kellett volna, hogy elhangozzon ez a szöveg, de a járvány miatt erre nem volt mód. Már az elején veszélyesnek titulálta magát, és ezt minél tovább olvasott, a mondandója nyíltságával meg is erősítette. Szó esett a rendszerváltás előtti kulturális fénykorról, amely „ kiforgatta a létminimum neszeszereket és megtöltötte igénnyel”, illetve Cserhalmi szerint humorral sokkal többet tehettünk a rendszer kritikájához, mint az árvalányhajas székely himnusszal.

Aztán Cserhalmi hosszas szubjektív színháztörténeti értekezésbe bocsátkozott. Elmondta, hogy Szolnokot és Kaposvárt a „szülőszobájának” tekintette, felelevenítette, hogy az akkori színházvezetők miként viszonyultak a hatalomhoz. Elmesélt egy történetet, amelyben Ádám Ottó, a Madách Színház igazgatója csak annyit kért az akkori „elvtárstól”, hogy „adjanak sok pénzt és szeressenek minket, de ha sok pénzt adnak, akkor nem is kell, hogy szeressenek.” Azt már Cserhalmi tette hozzá, hogy sem sok pénzt, sem szeretet nem kaptak. Szóba hozta a Katona József Színház megalapítását, illetve a későbbi rendszerváltást, illetve Horthy Miklóst és Kádár Jánost. „Járjuk a helybent” – jegyezte meg. Szerinte a két színházi társaság éppen a nagybetűs színház kárára karatézik. Szenvedélyesen kiállt a korábbi Színház-és Filmművészeti Egyetem mellett is, ahol szerinte az oktatás „okos, értékes, érzéki, európai” volt. Támadta azt az érvelést, amely szerint az egyetemen nem termeltek hazafiakat, honfiúkat és honleányokat. Hozzátette, „egy olyan országban szeretne élni, ahol a politika nem téveszti össze magát a tízparancsolattal, ahol hihetünk magunkban és hisznek nekünk.” A székfoglalót tartó szerint „a hatalom ma is egyféleséget akar, egy olyan masszát, amelyből egyformára lehet szaggatni az itt lakókat, és ha ehhez nem hasonultok, akkor nem vagytok jó honleányok és honfiúk. Isten ne adja, hogy ebben a hazában újra bizonyítani kelljen, hogy ki a jó hazafi. (…) Kell a változás, de csak olyan, ami velünk átbeszélve, a mi egyetértésünkkel történik, minden más történés, nem csak hasonlít az erőszakra, hanem maga az erőszak, mégpedig a leggonoszabb időket idézi. Ne menjünk ebbe bele, Ez egy rossz út, rossz állomása, amely nem csak a jövőnkre hoz szégyent, hanem a múltunkra is, a jelent pedig elviselhetetlenné. teszi”. Cserhalmi György beszélt a Nemzetiről, a régiről és a mairól. A régiről, neves szeretett pályatársairól is, és mint mindennel kapcsolatban tett kritikus megjegyzéseket is. Aztán sok minden mellett szó volt az örök lázadásról, amely még most is jellemzi a hetvenhárom éves alkotót.

A beszédet visszafogott taps fogadta. Nagy Viktor az MMA tagozatvezetője meg is jegyezte, hogy több ponton tudna vitatkozni a székfoglalóval és bizonyos kérdésekben nem ért vele egyet. A Népszava, az MMA titkárságától kérte a beszéd teljes szövegét, de Cserhalmi Györgyre hivatkozva, aki korábban szóban hozzájárult a szöveg átküldéséhez, végül nem kaptuk meg.

A lap telefonon kérdezte meg a színész-rendezőt még a szövegküldési incidens előtt, hogy miért lépett be az MMA-ba, azt válaszolta, hogy mert ide hívták, másrészt ez volt a korábbi elnökségi tag, Sára Sándor rendező végakarata. (nepszava.hu)