Dar al-Iszlám és az Iszlámon kívüli területek besorolása a sharia szerint
Ismeretes, hogy jelenleg hol húzódnak az államhatárok és azt is tudjuk, hogy ezeket nem nemzeti hovatartozás, hanem politikai alapon jelölték ki. Az Iszlám felosztása nem nemzeti és nem politikai. Nem a jelenlegi arab és Iszlám országok államhatáraira gondolok. Ezeknek semmi köze az Iszlámhoz.
A köztudatban az él, amit az orientalizmus, tehát a politikailag elkötelezett keletkutatás erről elterjesztett. Eszerint létezik a Dar al-Iszlám اإلسالم دار) Iszlám otthona), ahol muszlimok élnek és a Dar al-Kufr الكفر ار د) hitetlenség otthona), ami egyenlő a Dar-al-Harb-al الحرب دار) hadviselés otthona). Igen egyszerű magyarázattal ez annyit tesz, hogy a muszlimok számára minden nem muszlim hitetlen, ezért háborút kell ellenük viselni ellenük mindaddig, amíg fel nem veszik az Iszlámot és Dar al-Iszlámmá válnak.
Nos, akkor tegyük helyre.
A Dar al-Iszlám mellett van több olyan „otthon”, amit eddig nem említettem, de a „tudományos” megközelítés sem. A Dar al-Szalam السالم دار) béke otthona) az első. Ebbe négy otthon tartozik.
- Dar al-Iszlám, االسالم دار) Iszlám otthona)
- Dar al-Szulh, الصلح دار) azoknak otthona, akikkel megállapodás van a békéről)
- Dar al-Ahd العهد دار) azoknak otthona, akikkel bármilyen egyezmény van)
- Dar al-Amn االمن دار) azoknak otthona, akikkel egyszerűen biztonságban lehet élni)
Rájuk vonatkozik a következő áya:
Kivéve azokat, akik csatlakoznak a néphez, akik közt és köztetek egyezség van, vagy úgy jönnek el hozzátok, hogy keblük visszatartja őket attól, hogy veletek harcba szálljanak, vagy (attól, hogy) saját népükkel szálljanak harcba. Ha Allah akarná, hatalmat adna nekik felettetek és harcolnának veletek. Ha visszavonulnak tőletek és nem harcolnak veletek, majd békét intéznek hozzátok, akkor Allah nem tesz meg nektek ellenük utat. (Korán 4:90)
A „kivéve” ez alóli kivétel: „vedd őket és öld meg őket,” ami ismételt dezertálás és árulás miatti halálos ítéletre vonatkozott. Még egy ilyen súlyos tett elkövetése után is létezik két kivétel: 1. Ha a dezertőr egy olyan törzsben kér menedékjogot, amivel hatályos szövetség, vagy békeszerződés áll fenn. Feltehetőleg egy ilyen törzs (még akkor is, ha nem Muszlimok), visszatartják a dezertőrt attól, hogy a Muszlim ellen tegyen. Egy ilyen törzsben megszabadítják fegyvereitől és ártalmatlanná teszik. 2. A második felmentő körülmény, ha az illető saját elhatározásból soha nem fog fegyvert az Iszlám erőivel szemben, még akkor sem, ha nem csatlakozik a Muszlim hadakhoz és nem vesz részt velük más ellenség, meglehet, hogy egykori saját népe elleni küzdelemben. Ehhez bizonyítania kell elszántsága komolyságát.
Ez a négy kategória teljesen egyenértékű a Sharia megítélése szerint, hiszen egyik helyen sem merül fel jogsérelem vallásgyakorlat és emberi értékek megítélése szempontjából. Hangsúlyozom, hogy teljesen mindegy, hogy milyen vallási értékrendet, vagy éppen szekuláris, vallási értékeket nem valló országokról van szó. Tehát ezek egyike sem Dar al-Harb. Még ha „hitetlenek” is vannak közöttük, akkor sincs hadviselési kötelezettség ellenük.
A Dar al-Harb kifejezetten olyan országok elnevezése, akik agressziót hajtanak végre, tehát kívülről támadnak. Ekkor védekezni kell, sőt kötelező és ez a dzsihád egyik fajtája a sok közül. Viszont ennek a háborúnak a Sharia részéről szabályai vannak, ami a muszlimokat kötelezi. A hozzászólásokat megelőzve mondom, hogy háborúról beszélek, nem terroristák által elkövetett bűncselekményekről, mert azokra nem illik, amit írok.
Nem támadható gyerek, nő, öreg, diplomata, bármilyen vallású papi hivatást betöltő személy, mezőgazdasági dolgozó, üzletember, tehát egyszóval civilek. Nem ejthető kár szentélyekben, terményben, fákban, állatokban.
A vegyi fegyverek, baktériumok, vírusok és atom korszakában furcsa ezt hallani, amikor egy mai hadviselés első számú áldozatai a civilek. Az infrastruktúra, élelmiszer, víz és minden életet fenntartó logisztika megsemmisítése pedig prioritás. Lassan csak a katona marad ki a mai háborúk eseményeiből.
Amikor az ember látja az sok esztelen vérontást még muszlim országot között is, érthetetlenül veszi elő a könyveket és törvényeket, melyekkel e tettek szembe mennek.
Mi, akik Európában vagyunk, adjunk hálát Allahnak, hogy a Dar al-Szalam (béke otthona) területén élhetünk