A tervezésnek komoly módszertana van, amit 1989-ben dolgoztak ki és alkalmaztak Brazíliában, Porto Alegrében. Azóta több mint 1500 városban használják világszerte. Egy New York-i tréner segítségével Pécsett is bemutatták a módszert, és műhelymunkában több érdeklődő civil szervezet is elsajátíthatta ennek lépéseit. Hatására – az önkormányzati képviselőkkel egyetértésben – olyan kezdeményezések valósulhatnak meg a jövőben, amelyek egy adott lakókörnyezetben fontosak, tükrözve az ott élők igényeit.

A közösségi költségtervezés négy alapvető lépésből áll. Az első az ötletelés. A második lépés a programjavaslatok kidolgozása, amit költségszámolás is követ. Ezután következik az adott lakókörnyezetben lévő szavazás. Végül pedig a legtöbb voksot kapott közös cél megvalósítása – magyarázta a Kossuth Rádiónak Sandra, a pécsiek trénere, aki az elmúlt években már komoly eredményeket ért el New York-ban az eredetileg Brazíliában kidolgozott módszerrel.

Az amerikai metropoliszban kezdetben az 51 önkormányzati képviselőből mindössze 4 volt partner abban, hogy a közpénz elköltésébe a lakosságot is bevonja. Hat évvel később már 31.

Az döntsön, akit érint 

– Közös érdekünk, hogy úgy mozduljanak előre a dolgok, hogy az emberek valóban jól érezzék magukat a lakóhelyükön. Olyan kérésekről való döntésekről van szó, amelyek nélkülük nem történhetnek meg. Ilyenek lehetnek infrastrukturális kérdések, például egy iskolai vagy óvodai beruházás – magyarázta Katona Krisztina közösségszervező, a Pécsi Színtér Egyesület vezetője, aki egy ösztöndíjprogram révén tanulta a módszert Amerikában.

A folyamat megindulása előtt a szakmai felügyelő szerepét egy vegyes csoport tölti be, amelyben helye lehet helyi lakosoknak, civil szervezeteknek, cégeknek és önkormányzati képviselőknek is, akik közösen alakítják aztán ki a módszer feltételrendszerét.

A konkrét ügyekről szóló szavazás egyébként sokkal nagyobb réteget mozgathat meg, mint egy politikai választás. Ez a feltételrendszer miatt lehetséges, mivel 14 éves kortól megengedett a voksolás. Ráadásul olyanok is szavazhatnak, akik egyébként kiszorultak a politikai választásokból, például a börtönviseltek.

Valami már elindult 

Katona Krisztina szerint vannak olyan képviselők és civilek, akik már itthon is megpróbáltak hasonló módszereket bevezetni a döntési folyamatokba és a költségelosztásba. Eddig azonban a közösségi igény hiányzott ahhoz, hogy valóban meg is tudjon valósulni. Úgy vélte, a pécsi kezdeményezés elősegítheti, hogy szervezeteken, vagy közösségi vezetőkön keresztül el lehessen érni azokat a csoportokat, amelyek meg tudják erősíteni a kezdeményezést alulról.

Ha pedig lesznek már jó példák kicsiben, az motorizálni tudja majd mind a közösségeket, mind az erre nyitott döntéshozókat. (hirado.hu)