Fideszes önkormányzat, csekély ellenzéki jelenlét.

A város olyan félig létező képet mutat, a kihívó jólét és kivagyiság fizikai nyomai még látszanak, de a vasmű fényének megkopásával a település is sokat kopott.

1980-ban még 60736 lakója volt amely mára már 46052-re csökkent, a város lakóinak 25 százalékát elvesztette.

Dunaújváros a kohászat miatt jött létre, az éltette, és a kohászat helyzete sodorja nehéz helyzetbe vagy válságba.

A vállalat sorsát alapvetően megszabta, hogy nem tudott regionális meghatározó szereplővé válni, amiben része volt a rendszerváltás utáni kormányoknak. A DUNAFERR nem tudott egy igazi piaci méretet kialakítani egyetlen termékből sem, mindenben követő, alkalmazkodó volt. A vállalat működése az akkori KGST rendszerébe volt illesztve, ahol az alapjellemző a piac korlátlansága volt, ami együtt járt a beszerzési piacok korlátolt voltával.

Mivel a mindenkori politikai igény a városból a magas színvonalú foglalkoztatás volt, ez egyben gátat szabott a modernizáció irányának. A rendszerváltásba a pillanatnyi jólét és biztonság rendszerével érkeztek,ezt kellet szembeállítani az alkalmazkodás stratégiájával. Dunaújvárosba is beköszöntött a ciklikus acélipari recesszió, amit már csak iszonyatos költségek és politikai erő árán lehetet kordában tartani.

Kálmán András akkori polgármester és Horváth István akkori vezérigazgató nagy erőket mozgatott meg az állami szerepvállalás erősítése érdekében, valamint azért, hogy kialakuljon egy olyan program a DUNAFERR által érintett településekre, amely lehetőséget teremtett volna a térség hosszú távú fenntartható fejlődéséhez.

Azonban az események más irányt vettek, mert Medgyessy Péter akkori miniszterelnököt Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnöki főtanácsadó majd sportminiszter és Oláh Lajos ÁPV Rt. igazgatósági tag, meggyőzte a privatizáció szükségességéről, ami nem volt eretnekség és adott esetben az össztársadalmi érdeket szolgálta, de nem a városét

2004. szeptemberében a vállalat átadásra került az akkori  Dombass Ipari Szövetségnek.

A város és a vállalat több évtizedes szimbiózisa átalakult szerződéses jogviszonnyá, ami ugyan a kapitalizmus szabályainak jobban megfelelt, de a város rövidtávú biztonságának nem.

Ezzel megindult Dunaújváros új története, ami a város szocialista többségének elvesztésével is egybeesett, Kálmán András visszavonult, a Fidesz elvitte a várost.

Dunaújvárost újra kellene gondolni és vele a tágabb térséget is, mivel egy Mezőföldi szegénységi góc még meg nem rogyott városa, Paks-Dunaújváros közti térség folyamatosan csúszik le a mélyszegénységbe, éppen ezért át kellene gondolnia a kormánynak a viszonyát egy valóságos piaci szereplővé fejlesztendő Dunai Vasművel (szándékos a név - a szerk.). Nem lesz egyszerű!