Egy budapesti pofon anatómiája
Fideszes berkekben a következő két és félévben biztosan mindennapi téma lesznek a 2019-es önkormányzati választások, és az, hogy az előzetes közvélemény kutatások, saját belső felméréseik és egyáltalán, a tuti biztos taktikájuk ellenére hogy szaladtak bele egy ilyen pofonba, különösen ami a Budapesti főpolgármesteri széket jelenti.
Tagadhatatlan, hogy ez a meglepetés nem volt előzmények nélküli. 19-re beért a Momentum és a DK hosszas és következetes pártépítő munkája, megtalálták a saját színeiket, üzeneteiket és hangjukat. Képessé váltak nagtömegek behúzására, vezetésére. Ennek köszönhetően mind a kép politikai erő nagyot lépett előre az EP választásokon.
S bár Karácsony Gergely - akkor még közel sem főpolgármester úr - és a szocik árulásnak tekintették az EP választások sikerét kihasználó DK és Momentum hirtelen elővett ellenjelöltjeit és az újabb előválasztási fordulót, így rá lettek kényszerítve arra, hogy a nyarat aktív kampányolással töltsék. Nem vállalkoznék arra, hogy számszerűsítsem, hogy ennek köszönhetően mennyit nyert a "karigeri" az október 13-i választáson, de tény, hogy lendületből fordulhatott rá az igazi, éles kampányra. Ráadásul - az esztelen Puzsérral szemben - nem azt akarták bizonyítani az előválasztáson kampányoló felek, hogy a másik miért nem alkalmas, hanem hogy ők mit gondolnak Budapestről. Valós alternatívák ütköztek egymással.
De hogy az előválasztás ne csak kidobott pénz és energia legyen, kellett az a már-már államférfiúi magasságokat jelentő mentalitás, hogy sem a Karácsony-, sem a vesztes felek kampány csapata nem sértődött meg, hanem már a következő nap képesek voltak egymással dolgozni, egymás szemébe nézni. Igaz a kampányban sem ástak mély árkokat egymás ellen, de tényleg örömteli volt nézni, ahogy a gyakorlatban megvalósult, mind Budapesten, mind a kerületekben - és a fővárosi mintára vidéken - az egy a tábor - egy a zászló gondolata.
Ezt a világos közös cél, a a jobb és baloldali elemeket egyaránt felvonultató program és csapat, a közös és egységes megjelenés és arculat is elősegítette, s talán ennek köszönhető, hogy alig volt a szövetségből kiugrás. Inkább bele sem álltak azok a helyi szervezetek, ahol olyan helyi politikusok emberek indultak, akik képtelenek voltak személyes ellenérzéseiket félretenni a közös cél érdekében.
A Fidesz túl későn vette észre, hogy nem egy háborgó, kiforratlan 14-es összefogással, vagy egy 18-as koordinációval áll szemben, hanem - legalábbis Budapest nagyobb részén - egyetlen, nagy és egységes ellenzéki szuperpárttal.Remélem ezt a nem hivatalos pártot nem most láttuk utoljára, mert csak így van esélye annak, hogy egy valós alternatíva, egy valós demokrácia, egy valós változás kitörjön végre a NER által megszabott keretekből.
