A kis Árpád-kori település, Villánykövesd (Kövesd) nevét az oklevelek 1290-ben említették először Kuestd alakban írva, 1291-ben Kuesd, 1352-ben Kwesd módon írták nevét. Kövesd Lőrinc nádor fia Kemény birtoka volt. Egy 1290-ből való oklevél említi a kövesdieket, akik Gyulán hatalmaskodtak, s ezért Óvári Konráddal szemben elmarasztalták őket. 1352-ben az itt eredő, és innen Villányra folyó víz nevét is Kövesdnek nevezték. 2001-ben lakosságának 9%-a németnek vallotta magát.

A településen számos borászat található, amelyek a hagyományos és a modern borászati módszereket ötvözve készítik boraikat. A Villánykövesdi borok gyakran testesek, gyümölcsösek és fűszeresek, tükrözve a helyi termőtalaj és éghajlat sajátosságait.

A bortermelés a település gazdaságának és kultúrájának is fontos része.

Villánykövesden, illetve a Villányi borvidéken jellemzően a következő borfajták teremnek:

• Cabernet Sauvignon
• Portugieser
• Kékfrankos
• Zweigelt
• Cabernet Franc
• Merlot
• Kisebb mennyiségben Syrah

Villánykövesd híres a pincesoráról, amely a 18-19. században alakult ki. A helyi borászok a mészkőbe vájt pincéket építettek, amelyek ideálisak voltak a bor tárolására és érlelésére. Ez a pincesor ma is a település egyik legfontosabb látványossága és turisztikai vonzereje.

A 20. században a Villányi borvidék, így Villánykövesd is, egyre nagyobb hírnévre tett szert a minőségi borok termelésében. A szocializmus idején a borászatot államosították, de a rendszerváltás után a magánborászatok újraéledtek, és a település ismét a borászat egyik központjává vált.

Ma Villánykövesd a Villányi borvidék részeként a magyar borászat egyik kiemelkedő helyszíne, ahol a hagyományos és modern borkészítési technikák találkoznak.

A település német gyökerei a mai napig érezhetők, például a helyi építészetben és a kulturális rendezvényekben.

A borfesztiválok és a pincejárások népszerű programok, amelyek a település történelmi és kulturális örökségét ünneplik.