Amikor szóba kerül a sorkatonaság és hogy mi mindent tanulhat belőle a fiatal, el szoktam mondani, hogy amikor katona voltam, akkor leginkább két hasznos dolgot tanultak meg a zemberek: hogyan kell minimális energiabefektetéssel úgy csinálni, mint aki dolgozik, és ezzel elkerülni, hogy valójában csináljon valamit (egyszerűbben: kibújni a munka alól), és bakancsot tisztítani.

Amit fel szoktak hozni - fegyelem, tartás, önállóság, együttműködés, tisztelet -, azzal kapcsolatban jellemzően éppen ellenkező hatással volt mindenkire.
Ezen kívül csak elvett a fiatalok életéből fél/egy/másfél/két évet, pont akkor amikor karriert (akár "csak" mint szaki) indítana iskola után, családot alapítana. Sokaknak ráment az egészsége, idegei, néhányan pedig túl sem élték.
Plusz magára szedett némi rasszizmust és bunkóságot.

Viszont mindenki első kézből győződhetett meg arról, hogy katonai szempontból a sorkatonaság hazánkban semmire sem jó.^* Azóta ez még inkább igaz, nem véletlen hogy a hatékony katonaság, katona mindenhol profi. A nagy létszámmal operáló, ágyútöltelék jellegű hadsereg ideje régen lejárt, egyéb feladatra pedig alkalmatlan.

Persze az ingyenes, és a parancsszegésért felelősségre vonható munkaerő biztosan jól jönne az államnak, főleg olyan helyeken, ahová nem lehet a fizetésért (és pótlékokért) dolgoztatott hivatásos állomány helyett közmunkásokat kivezényelni.

^* Ahogyan "Boa" százados - a parancsnokuk - mondta a sorállományról: egy jól képzett sziú indián lemészárolná az egész akciószázadot.