A kisgyerekes szülők többnyire felkészülten kezelik azt a problémát, amikor kisgyerekük a lehető leglehetetlenebb helyen közli velük, hogy „pisilnie kell”. Ez a gyermeki bejelentés a minap az egyik esztergomi óvodában hangzott el.

Az óvodai szabály nem túl bonyolult, mielőtt a gyerek kimegy az udvarra, el kell mennie vécére. Ez addig a pontig jól működik, ha a gyereknek ott és akkor kell. De mi van akkor, ha a menetrend szerinti vécézési lehetőség nem hoz eredményt és csak később – a történetnél maradva – mondjuk csak az udvaron jön az inger.
Ilyenkor szól a gyerek, hogy „pisilni kell” és már szalad is a mosdóba. Itt sajnos nem ez történt, közölték az alig négyévessell, hogy „most nem mehet vécére, mert nincs ki felügyelje… akkor kellett volna menni, mielőtt kijöttünk az udvarra…” A következményeken nem kell sokat gondolkozni, a kisfiú tartotta ameddig tudta, azután mindenki szeme láttára összepisilte magát.

Képtelen helyzet, elképzelni sem tudom szülőként, hogy másodikra hogyan reagálnék egy ilyenre, az elsőt meg le sem merem írni. De ennél is durvább, hogy mit okozhatott ez a buta tiltás a kisfiúnál.